H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Madaras László: VII-VIII. századi avar temetőrészlet Berekfürdőről

Dienes István kutatási eredményeinek megismerése óta tudjuk, hogy ez a végső' soron orvosi beavatkozás milyen gondolati háttérrel bír az avaroknál és a magyaroknál (persze a többi steppei népnél is, amelyik gyakorolja!). A kettős lélekhitte! függött össze a koponya megnyitásának művelete. Az elkóborolt „szabadlélek" hazatalálását segítették elő a műtéttel.

6 Az 1. sír halottjának koponyája ma az egyetlen olyan leletünk a VII-VIII. század fordulójáról melyen tényleges trepanációt hajtottak végre. Van megyénk területéről - jelesül a tiszaderzsi temetőből hasonló korú jelképesen megnyitott koponyánk is.

7 Mindez nem lehet a véletlen műve, valószínűsíthetjük, hogy egy „messzeföldön híres orvossámán" működhetett ezen a környéken. II. A népi kismesterségek dicsérete... Mint azt már fentebb jeleztük, külön kívánunk foglalkozni a 12. sírral, annak leleteivel. Ebben a sírban a halottat két övvel (egyiken ezüst övdíszek voltak), az övről lelógó vaskéssel temették el. Mégsem ezek a tárgyak azok, amik érdekessé, jelentőssé teszik ezt a temetkezést. A felsoroltak mellett egy vasból készült harapófogót, vaslemezeket, s további pontosan meg nem határozható vastárgyat tártunk fel a sírban. Mindezekből következik az, hogy ez a temetkezés egy olyan ember végső nyughelye lehetett, aki életében ezeket a tárgyakat használta, élete kötődött a fémek, nemesfémek megmunkálásához. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy falusi kovács- vagy ötvösmester lehetett. Állítjuk ezt annak ismeretében, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye területén a korábbi kutatások két ötvössírt azonosítottak. Az egyik a híres Kunszentmárton-Habranyi telepi ötvös-fegyverkovács sírja,

8 a másik pedig Rákócziialva-Kastélydomb „A" sírjának, éppen az ebben az időszakban élő és dolgozó ötvösmester, annak tárgyi hagyatéka (17. kép 2).

9 Mindkét sírban találunk olyan harapófogókat, amilyen a berekfürdői 12. sírban is volt. A három ötvössír kapcsán említhetünk meg egy teljesen új negyediket is. A lelet egy agyag öntőminta töredéke, pontosabb ismeret híján Jász-Nagykun-Szolnok megye területéről. Ennél pontosabban előkerülési helyét ma még nem tudjuk meghatározni, talán annyit megkockáztathatunk egyéb információink alapján, öntőmintánk Öcsöd-Kunszentmárton vidékén került elő. A töredékes öntőminta (18. kép) érdekessége az, hogy egyidőben két tárgy öntését tette lehetővé (sőt a harmadikra egy további öntőcsatorna utal.) Az egyik tárgy egy egyenlő szárú bizánci típusú kereszt, a másik egy félhold alakú lapos lunula. Mindkét tárgy jól ismert az avarkorban (persze a X-XI. századi magyar anyagban sem ismeretlenek). Ez a négy sír jól igazolja, hogy az avarkoban a falvak közösségeiben gyakorta dolgoztak a fémeket megmunkáló ötvös és kovácsmesterek, minden bizonnyal az ő kezük munkáját is dicsérik a sírok gyönyörű fémtárgyai. S amikor ezt a megállapítást tettük, nemcsak az övkészletekre utalhatunk, hanem megemlíthetjük a vaspántból készült vas sérvkötőket (Öcsöd, Kunszentmárton), vagy pedig a Szentes-Nagyhegyen előkerült hordóabroncsot. Az adatok sűrűsége azt mutatja, hogy a környék, a tágabb környezet, az Alföld, önálló fémfeldolgozó háttérrel rendelkezett, nem kell állandóan és minden esetben valamiféle központilag kiépített és irányított „műhelyrendszerre" gondolnunk. Nagyon nagy szerepe lehetett a népi kismesterségek szakavatott művelőinek, akik a dolog természeténél fogva az egyszerű ékszereket és munkaeszközöket is képesek voltak elkészíteni.

10 Összefoglalás A Karcag Béke 100-as major (ma Berekfürdő) területén előkerült, feltárt 27 sír pontosan illeszkedik a VII. század végi - VIII. századi kései avar kultúrába. Ugyanakkor lehetőséget is teremtett néhány, a korszak jobb megismeréséhez elengedhetetlen kérdés körüljárásához. Kár, hogy egyelőre nem nyílik lehetőség e temető teljesebb megismerésére, teljesebb feltárására. Irodalom Bóna 1983 Csallány 1933 Dienes 1973 Dienes 1978 Kovrig 1975 Bóna I. A XIX. század nagy avar leletei. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 1982-1983, 81-160. Csallány, D. A kunszentmártoni avar kori ötvössír. Szentes Dienes, I. A honfoglaló magyarok lélekhiedelmei. In: Régészeti barangolások Magyarországon. Szerk.: Szombathy, V. Budapest, 210-273. Dienes, I. A honfoglaló magyarok lélekhiedelmének régészeti bizonyságai. In: Előmunkálatok a magyarság néprajzához 3. Budapest. Kovrig, I. The Tiszaderzs Cemetery. In: Avar finds in the Hungárián National Museum. Budapest. Madaras 1994 Madaras 1995 Nemeskéri 1960 Selmeczi-Madaras 1980 Madaras, L. Das awarenzeitliche Gráberfeld von Jászapáti. In: Avar Corpus Füzetek II. Budapest-Debrecen. Madaras, L. Avar kori lelőhelyek Jász-Nagykun-Szolnok megyében. In: Tanulmányok és közlemények. Szerk.: Ujváry, Z. Debrecen-Szolnok. Nemeskéri, J.-K. Éry, K.-Kralovánszky, A. A magyarországi jelképes trepanáció. Antropológiai Közlemények IV. 33. Selmeczi, L-Madaras, L. Avar kori és X-XI. századi magyar középni sírok Rákóczifalván. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 1979-1980,141-172. 6 Dienes 1973, 210-273; 1978, 28-29 7 Kovrig 1975, 236 8 Csallány 1933 9 Selmeczi-Madaras 1980,141-172 10 A tárgyak táblafotóit Kozma Károly készítette, a 18. kép Varjú Róza munkája. Segítségükért ezúton mondunk köszönetet. 177