H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Madaras László: VII-VIII. századi avar temetőrészlet Berekfürdőről

Vh: 187 cm. Férfi (?). Tájolás: Ny-ÉNy 320°. Háton fekvő, nyújtott, bolygatatlan váz. Mellékletek: Téglalap alakú vascsat pecekkel - a bal combcsont felső végének belső oldalán. Egyélű, egyenes vaskés a tok és a nyél famaradványával - a bal combcsont felső harmadának külső oldalán. Állatcsontok - a két combcsont között. 23. sír: (6. kép) M: 55 cm. A sírgödör foltját nem észleltük. Tájolás: Ny-ÉNy 340°. Melléklet nélküli gyermekváz a humuszban. Csak a koponyacsont töredékei maradtak meg. 24. sír: (6. kép) M: -110; Sz: 49; H: 197; Vh: 146 cm. Nő (?). Tájolás: Ny-ÉNy 348°. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, bolygatatlan váz. Mellékletek: Téglalap alakú vascsat tövissel - a combcsontok alsó végei között. 25. sír: (6. kép) M: -89; Sz: 44-48; H: 190. Vh: 158 cm. Férfi (?). Tájolás: Ny-ÉNy 333°. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, bolygatatlan váz. Melléklet nélkül. 26. sír: (7. kép; 12. kép 2; 15. kép 4-6) M: -142; Sz: 46-59; H: 190; Vh: 147 cm. Nő. Tájolás: Ny-ÉNy 326°. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, erősen elkorhadt és hiányos váz. Mellékletek: Kicsi, sima ezüstkarika - a bal combcsont felső vége alatt. Sötétbarnás-szürke, bikonikus orsógomb - a jobb combcsont felső végénél. Benyomott oldalú, trapéz alakú vascsat pecekkel - a jobb combcsont felső végénél. Állatcsontok - a bal alsó lábszárcsontok alsó végének külső oldalán. 27. sír: (7. kép; 10. kép 2; 11. kép 1; 15. kép 2-3, 9) M: -198; Sz: a sírfolt észlelési szintjén 65-72, a sírgödör alján 37-39 cm. A sírgödör lefelé erősen szűkül. H: 230; Vh: 150 cm. Nő. Tájolás: Ny-ÉNy 336°. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, bolygatatlan váz. A sírgödör mindkét végén egy-egy lemélyítés, amely a gödör aljától még 19 cm-rel mélyebb. A sír földjében sok faszénmaradványt találtunk. Mellékletek: Nagygömbcsüngős fülbevalópár — a koponya mindkét oldalán egy-egy. Apró, fekete gyöngyszemek és kisméretű fehér-sárga-barna szemes gyöngyök - az állkapocs előtt és alatt két sorban. Kettő darab kettős bronzlemez, melyeket szög tart össze. A szögek végét elkalapálták - a lábcsontok végénél az állatcsontok között. Sárgásbarna orsókarika - a jobb combcsont alsó végének külső oldalán. Ismeretlen rendeltetésű vastárgy — a bal combcsont felső végének belső oldalán. Állatcsontok - az alsólábszárcsontok alatt a bronzpántokkal együtt. A temetkezési szokások és a leletek értékelése A halottakat a korszak temetkezési szokásainak megfelelően háton fekve, nyújtott testhelyzetben temették el a négyszögletesre megásott sírgödrökbe. Általában a halottakat koporsó védte a sír földjétől. A koporsó meglétére, azok megfigyelésére többféle lehetőségünk is volt. A koporsó meglétének legnyilvánvalóbb bizonyítéka a sírokból előkerült famaradvány (3., 4., 10., 20. sírok). A 4. sírban ráadásul még a vas koporsókapcsok is előkerültek. A 4. és a 20. sírban bizonyosan, a másik kettőben igen nagy valószínűség szerint deszkákból ácsolt koporsót rekonstruálhatunk. Ugyancsak koporsóhoz köthetők azok a kis lemélyítések melyeket a 2. és a 27. sírokban bontottunk ki. Egy „féltetó'nek rekonstruálható építmÉNy" védhette a behulló földtől a 18. sírba fektetett gyermeket. Rekonstrukciónk helyességét a sírgödör fej felőli végében előkerült két kis gödröcske igazolja. Ezekben állhattak azok a cölöpök, amelyek a sírépítményt alátámasztották. A 21. sír halottját a temetés előtt „gyékénytakaróba" tekerték. A gyékénymaradványokat az alsó lábszárcsontok között figyelhettük meg. A nem túl leletgazdag temető sírjait kétféle, két különböző időpontban történő, bolygatás érte. Az újkori bolygatásokat - ezek elsősorban a major udvarán ásott meszesgödörhöz köthető - csupán a rend kedvéért említjük meg. Azokat a sírokat, melyeket ez a földmunka bolygatott meg, korabeli rablás aligha érte. Ellenben már az avarkorban kirabolták, megbolygatták a 11. sírt. A bolygatás a női (?) váz felsőtestének jobb oldalát érintette, a koponyától a medencéig. Az avarkori temetőkben a gazdagabb halottak sírjának kirablása egyáltalán nem szokatlan jelenség. Mint azt már több alkalommal megállapíthattuk, a rablás célja elsősorban valamiféle értékes tárgy - elsősorban nemesfém - megszerzése volt.

4 így lehetett ez a 11. sír esetében is, amelyben a sikeres zsákmányszerző akció következtében csupán egy vascsat, és néhány vaspánt (talán favödör merevítése?) maradt. Megfigyelhető temetkezési szokás volt az egykori közösségben az, hogy a halott fejét a temetéskor jobbra, vagy balra elfordították a szertartást végzők. Arra a kérdésre azonban a feltárt sírok kis száma miatt nem tudunk érdemi választ adni, hogy a szokást miféle rendszer alapján gyakorolták. Balra (azaz nyugati irányba) hat halott „nézett", míg jobbra (azaz keleti irányba) kettő. Mindkét csoportban voltak férfiak és nők egyaránt. A halottak mellé temetett tárgyak sem segítenek a kérdés pontosabb megválaszolásában. A sírok se nem túl gazdagok, se nem túl szegények. Ez az a probléma, amelyre csak egy teljes temető feltárás során kaphatnánk megnyugtató választ, tanulmányunkban csupán a jelenség meglétének rögzítésére szorítkozhatunk. Lényegesen egyértelműbben foglalhatunk állást egy másik temetkezési szokás kérdésében. Két sírban is nagyobb mennyiségű faszénmaradványt bontottunk ki. A 12. sírban férfi, a 27-ben pedig nő nyugodott. A 12. sír a temető - már a ma ismert 27 sírból álló feltárt rész - egyik leggazdagabb sírja, a férfi mellékletei között ezüst övet, vas harapófogót, vaslemezeket, vastárgyakat találunk. Ugyanez mondható el a 27. sír női halottjának mellékleteiről is (szemesgyöngy, bronzpántok, nyilván faedény vagy más fatárgy tartozéka!). E két adat alapján megkockáztathatjuk, hogy mind a nők, mind pedig a férfiak temetési szertartása során gyújtottak a hozzátartozók tüzet a sírban, vagy a sír közvetlen környezetében. Előbbi esetben a tűz maradványait, utóbbiban pedig a sírba bedobált faszenet rekonstruálhatjuk. Hogy végül is ez a faszén a sírbeli tűzgyújtás, vagy a halotti tor máglyájának megfigyelhető maradványa, a jövő eldöntendő kérdése. A halottakat az avarok a túlvilági útra gyakorta ellátták étellel és itallal. Ezt a szokást a régészek felé a sírokból előkerülő állatcsontok és edények közvetítik. Agyagedény temetőrészletünk egyetlen sírjából sem került elő, ami nem azt jelenti, hogy nem is volt, csupán egy mai állapotot tükröz (gondoljunk arra, hogy az újkori bolygatások milyen károkat okoztak a temetőben!). Állatcsontok azonban viszonylag gyakorta kerültek elő a sírokból (10., 21., 22., 26. és 27. sírok). A 22. sírt leszámítva - ebben a két combcsont között került elő az állatcsont - az alsó lábszárcsont alsó végénél, magyarán a bokánál tártuk fel az állatcsontokat (ételmellékleteket). Ezek a csontok, már amikor meg tudtuk határozni az állatfajhoz való tartozást, általában 4 Madaras 1994, 110-112 175