H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Cseh János: Szarmata temetkezések és késő római kori telepobjektum Kengyel-Baghymajornál (1981)

ket, ill. fiatalabb embert hantoltak el, melynek csontvázából zömmel a fogak (dentes) és a hosszúcsontok némelyike maradt meg. Itt három régészeti lelet jutott napvilágra. A hiányzó alkarcsontok (ulna-radius) helyén egy vascsat feküdt. A következő tárgy, amely a gödör végében volt, ismeretlen (kődarab?). Emellett, töredékeiben, füles korsócskát bontottam ki (4. kép). Ez a sírkeramika, amely hozzávetőleg tucatnyi cserépből lett összeállítva és kiegészítve, finom, jól iszapolt agyagból korongon készült és galambszürke színű. A díszítetlen edény fölső része függőlegesen, az alsó vízszintesen polírozott. Lepattogzás is megfigyelhető. Formájáról elmondhatjuk, hogy alapkontúrjában körtére emlékeztető. Szájrésze nagyobb ívben kihajló, pereme lekerekített. Az alsó harmadban - domborúan - öblösödő teste van és kis talpkorongja. A peremet és a mélyen ülő vállat viszonylag vaskosabb, szabálytalan kör átmetszető fül íveli át. Az edény magassága 12 cm, szájátmérője 8 cm, legnagyobb szélessége kb. 9 cm, talpátmérője pedig 4,5 cm. A fül 1,5 cm vastagságú (7. kép 1).

3 III. felület 8. sír A sírgödör, úgy 230x80 cm méretben, téglalap kontúrral mutatkozott, nagyrészt széles ívben kerekedő szögletekkel. Alját 11-33 cm mélyen leltem meg. A temetkezés tájolása pontosan megegyezett a föntebb leírt 6. síréval, azaz 191° volt, a koponya helyét tekintve dél-északi irányú. A hátonfekve eltemetett felnőtt csontvázából főként a koponya darabjait és az alsó végtagok hosszúcsontjait lehetett megfigyelni. A sírhoz tartozó leletegyüttes négy darabból áll. Kisebb vastárgyat találtam az elporladt bordák (costae) és a csípőcsontmedencecsont (pelvis) között a jobb oldalon. Közel ebben a magasságban a másikon, keresztben fekvő helyzetben, vaskés (töredékes) volt föllelhető, a jobb combcsont (femur) fölső végénél belül újabb vastárgy (csat?). Az elenyészett lábfejcsontoktól közrefogva egy cseréptál került napvilágra (5. kép 1). Ez a tál finom, jól iszapolt agyagból fazekaskorongon készült és szürke színű. Külső felülete vízszintes polírozásnyomokat mutat. Formájában a Drag. 37 típusú terra sigillata tálakat követi, azaz kvázi félgömb kontúrral jellemezhető. Pereme hozzávetőleg lekerekített. A tál talpkorongon (talpgyűrűn?) ül. Méretei durván a következők. Magassága 7,5 cm, szájátmérője 16 cm, talpátmérője 5,5 cm (7. kép 2). III. felület 9. sír A negyedik szarmata temetkezés gödrének mérete 200x100 cm-t tett ki. Formáját lekerekedő sarkú téglalapként írhatjuk le. Déli és nyugati oldalánál padkaszerű jelenséget lehetett észlelni. Ez 35 cm, magának a gödörnek az alja 48-52 cm mélységben húzódott a megnyesett fölszíntől mérve. A sír tájolása dél-északi: 158°. A vázból (vázakból?) koponyacsontokon és hosszúcsontokon kívül semmi sem maradt. A gödör keleti oldalánál néhány őskori edénytöredék került elő (6. kép). 3 A füles korsóknak ez a változata a Közép-Tisza vidéken a következő lelőhelyeken fordul elő: Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Mezőtúr, Tiszakürt stb. Ld. Vaday 1989, T. 32,6-7; T. 37,5; T. 71,12; T. 117,3; 326 Abb. 34. 8-10 és 140. Úgy tűnik, a forma a 2. századtól a 4. századig, a Tiszántúl szarmata kora folyamán szinte végig használatban volt. A mi példányunk (is), a tállal és a többi sírlelettel együtt, közép szarmata korú lehet. 118 A telepjelenség III. felület 1. objektum A településjelenség alapvetően három különálló részből tevődött össze, úgymint egy őskori (Gáva kultúra) leleteket tartalmazó és római korit?) veremből, efölött elhelyezkedő munkagödörből és az ehhez kapcsolódó kemencéből. Az elsőként említettek egy alapkontúrjában négyszögletes, 180x170 cm-es beásásegyüttesek voltak, északi oldalán sekélyebb-mélyebb (-75-90-110 cm) részekkel. Déli felén 130x120 cm-es, szabálytalan ovális felülnézeti körvonallal jelentkező verem került kibontásra; nyugati fala függőleges-meneteles, a keleti pedig méhkasszerű volt. (Benne római kori cserepekkel?) Vízszintes alját 120 cm mélységben lehetett megfigyelni. Az ún. szabadtéri, azaz nem házhoz tartozó sütőkemence nagyméretű előtérrel bontakozott ki, mely durván nyugat-keleti tengelyű (116-286°), hosszúkás, amorf-ovális alakú, földbemélyített rész volt. Északi oldala egyenesen, a déli kettős karéjt leírva futott. Maximális mérete 380 cm-re és 230 cm-re rúgott (azaz 8,5-9 m

2 alapterületű volt). Falai menetelesen vagy függőlegesen mélyedtek. Alja a nyugati részen -25 cm, a keletin —45 cm mélyen húzódott. Utóbbi keskenyebb földfalnál kisebb, úgy 60 cm hosszú, -50-65 cm mély beásásegyüttes helyezkedett el meneteles és kiöblösödő oldalakkal. A munkagödör északkeleti szögleténél alakították ki az abból kinyúló, kerek sütőkemencét. Mérete 130-140 cm-t tett ki, oldalfala 2-4 cm vastagságban égett vörösre. Sütőfelületéről (,,platni"-járól) azt tudjuk megjegyezni, hogy széttöredezett, s hogy alatta leletréteg feküdt, amely császárkori és némi őskori (újkőkori és bronzkori) edénytöredékből, valamint számosabb salakrögből állt főként. Az egyik malomkő-fragmentumról tudjuk, hogy a munkagödör keleti oldala közelében került elő. A kiegészített, besimított hullámvonal-díszes fazék darabjai a kemence melletti mélyedésben hevertek (8. kép).

4 A telepleletek jellemzése A szabadtéri sütőkemence nagyobb mennyiségű emlékanyagát a döntő többséget kitevő kerámia mellett vastöredékek, malomkövek és némi oszteológiai anyag teszi ki. Szórvány település(?)-leletként egy orsókarika említhető. A keramika Az edénytöredékek száma 335 darab, ebből 306 (91%) korongolt, 29 (azaz 9%) kézzel formált. A korongolt árut tovább bontván úgy találjuk, hogy a finom agyagból készítettek 272 darab cseréppel (ami 89%) képviseltetik magukat, a szürke-szemcsések 19 darabbal (6%), a barna-szemcsések pedig 15-tel (5%). A jól iszapolt agyagból koron4 Az ún. szabadban álló, munkagödörrel együtt létesített sütőkemencékre ld. Cseh 1991, 123 (a morotvapartiak rövid jellemzése, további irodalommal). Legújabban pedig, többek sorában, Vaday 1996, 76-77, 79 és 88-89 Fig. 11—12 (Gyoma-Ailer-téglagyár szarmata településén). A sütőfelület alatti, hőtároló leletrétegnek a halastó túloldalán lévő Kengyelpart III 4-5. századi településén akad térben valóban legközelebbi párhuzama.