H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Havassy Péter: Megtelepülés és népesség a középkori Gömör vármegyében

ff. A-e/7. GÖ/MÍT vármegye járásai, városai és várai a XV. században (Havassy Péter terve alapján rajzolta: Gyarmati Gabriella) Jelmagyarázat • • = megyehetár — - járáshatár * = várak n - városok 1. Básti János szolgabíró járása 1427-ben 2. Vályi István szolgabíró járása 1427-ben 3. Herényi Péter szolgabíró járása 1427-ben 4. Szentkirályi Boni Balázs szolgabíró járása 1427-ben l/a-b. Az esztergomi érsek birtokai 1427-ben betelepülők, így korábban a szláv falvakban valóban csak szlovákok éltek. erdőségben és Irmes faluban sok vlachot telepítettek le, akik az erdőkben legeltetnek és mérhetetlen károkat okoznak. A vlach telepesek az általuk okozott károk alapján - több mint 3000 aranyforint - már jelentős számúak lehettek, továbbá mindebből következik, hogy már 1426 előtt ott éltek. Mivel két, név szerint is megnevezett Irmes körül pásztorkodó vlach (Hodor, Tauzko), továbbá az 1430 körül a vlachok által alapított Uhorna, valamint a XV. század folyamán létrejövő falvaik (Feketelehota, Feketepatak, Visegrád, Henckó, Rédova, Hankova stb.) lakosainak nevei döntően rutének, ezért a vlach pásztorok uralkodó etnikumának a rutént kell tartanunk. Visszatérve az 1426. évi oklevélre, abból témánkhoz további fontos értesülések nyerhetők. A Csetnekiek panaszukban emlékeztetnek arra a királyi rendeletre, amely megtiltja, hogy magyar nemes, de különösen a szepesi határok mellett lakó birtokosok földjeikre és erdeikbe vlachokat fogadjanak be. A rendelet szerint a vlachok „külső részekről (de partibus extraneis) vándorolnak be, mely kifejezés alatt csak idegen ország érthető. Mivel a tilalom döntően a szepesi határok mentén élő birtokosoknak szól, emiatt nehezen vonható kétségbe, hogy a vlachok a Szepessel szomszédos lengyel területekről jöttek magyar földre. Ila Bálint fontos megállapítása, hogy a szepesi és gömöri vlachok nem a máramarosi-zempléni, hanem a lengyelországi és galíciai ruténségből váltak ki, s más szláv elemek, lengyelek és szlovákok is sodródhattak hozzájuk hosszú útjukon. Gömöri megjelenésük kezdő időpontjának a XV. század elejét vehetjük, bár hangsúlyoznunk kell, hogy igazán csak fél évszázad múlva terjednek el, amikor egyre nagyobb tömegekben jelentkeznek a Murány és a Garam vidékén is. Felvetődik azonban a kérdés, miért éppen itt tilalmazták királyaink a vlachok betelepítését. A válasz nyilvánvalóan a szepesi-gömöri bányavárosok érdekeinek biztosításában rejlik, ugyanis a vlachok az erdei legeltetésnél elsősorban a fiatal fákat pusztították el, s általában is veszélyeztették a bányászathoz és a fémfeldolgozáshoz nélkülözhetetlen faállományt. További szempont, hogy több forrásunk szerint a vlachok életmódja és szokásai merőben eltértek a német bányászokétól, a letelepült szlovákokétól és nem utolsó sorban a magyarságétól. Állandó az összetűzés a helységek lakói és a szállásokon tanyázó vlachok között, unos-untalan emlegetik furcsa és ferde erkölcseiket, beilleszkedni képtelen alapállásukat. Rutének (vlachok) Németek Észak-Gömör hatalmas erdőségeiben még nagy fehér foltok vártak benépesítésre, ráadásul a nehéz körülmények miatt több, éppen csak megszülető falu elnéptelenedett (pl. Aranyas, Marcellusfalva, Kötélverő, Filipháza), így a telepítésben fáradhatatlan Ákosoknak kapóra jött a Gömört a XV. század elején elérő vlach (rutén) vándorlás, akik pontosan azokat a területeket keresték, ahol mások nem igazán találtak otthonra. Az első, vlach pásztorokra vonatkozó gömöri adatunk 1426-ból való. Ekkor a Csetnekiek panaszt emelnek a Bebekek ellen, mert a csetneki A németség a XIII. század utolsó harmadában jelenik meg megyénkben. A kérdéssel foglalkozó kutatók egybehangzó véleménye szerint a szepesi, a gömöri, a tornai és a sárosi németség származásilag egységes tömböt alkot. A gömöri németségben a szász elem dominál, de bajor, steieri, sziléziai és tiroli nyomokat is felfedezhetünk. A legújabb kutatási eredmények egyértelműen igazolják, hogy a szepesi és gömöri németek azonosak, illetve azt, hogy megyénk északi részére a németség 107