H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Havassy Péter: Megtelepülés és népesség a középkori Gömör vármegyében
zöme Szepesből érkezett. A mai dél-szepesi nyelvjárás és a Dobsinán beszélt ún. Gründler-nyelv Bartholomaeides László szerint Ochtina, Rozsnyó és Csetnek területén is használatos, amely a közös eredet mellett szól. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy Rozsnyó 1291. évi megerősítő' oklevelében, Dobsina 1326-os soltészlevelében, továbbá Aranyas 1331 -es alapító okmányában sem más privilégiumban nincsen olyan határozott kitétel, amely egy tömegben odatelepített németségre utalna. Pedig Rozsnyó új földesurának adománylevelébe biztosan belefoglalták volna, hogy területén kiváltságolt, sajátos jogi helyzetben lévő lakosság él. Tehát Gömör német telepítése döntően szepesi illetőségű soltészek által nem egy tömbben és időben, hanem kisebb csoportokban, településenként történt. így még a nagyobb városok német polgársága is a földesúrtól függött, szemben a Szepességben élő németséggel, mely a király fennhatósága alatt állt, s így jobban megőrizhette népi és jogi egységét. A későbbiekben e tényező a gömöri németség számára sorsdöntő lett, mert az olyan településeken, ahol a mind erőteljesebben szaporodó szlovák úrbéres jobbágysággal élt együtt, a földesúrtól való függés egyre szorosabbá, s ebből következően a kiváltságok megtartása egyre nehezebbé vált. Visszatérve a megtelepedésére, két város, Dobsina és Rozsnyó lakosságát a kezdeti időszakban kizárólag ők alkotják, Csetneken pedig a középkor kései fázisában válik jelentékennyé számuk. A csetneki erdőségben, Csetnek leánytelepeiként a XIV. század elején kialakuló kisebb falvak nevei: Gacsalk, Gecel, Gencs, Ochtina, Pétermány, Restér, Rochfalva a bányaművelésre ide letelepülő németekre vallanak. A hamarosan életre hívott Hermanháza, Betlér és Lampertfalva (Oláhpatak) szintén e sorba illeszkednek. Valamivel későbbre, a XIV. század második felére tehető a Murány-völgyének, elsősorban Nagyrőce és Jolsva német betelepítése. Szintén a Szepességből érkeztek, melynek egyik bizonyítéka a nagyró'cei egyház védőszentje, Szent Quirinus. Szepesben falut is neveztek el róla, s tiszteletét dél-bajorországi telepesek honosították meg nálunk. Megállapítható, hogy a Sajó- és a Murány-völgyében élő németség nyelvi határa a Berzéte—Gacsalk—Kövi vonal, ettől délre már nem találkozunk velük, igaz bányászattal sem. A XVI. századig szinte kizárólag a bányászatból élő németek életmódját jelentősen megváltoztatja néhány jelentősebb tárna kimerülése, az előbb említett földesúri függősség fokozódása, illetve a törökök előrenyomulása. Csehek A cseh etnikum a tatárjárás után jelenik meg Gömörben. A XIII. század végén Sánkfalva vidékén, a négy helységen áthúzódó, valamint Rás és Sajókeszi határában 1323-ban említett 15 Ha I. 96., 125., 164-167., 176-185., 195. p.; Fekete Nagy 187. p. 16 Ha Bálint 4863, Engel Pál 4893 portával számol. Engel Pál forráskiac 15-17., 57-93. p.; Ila I. 141., 217-218. p. Cseh-völgy, illetve Cseh-patak jelzi ittlétüket. Számuk csel lehetett, mert nem találunk egyetlen Csehi nevű telepet sem. A népességre ható főbb tényezők (a XV. századi kamarahaszna-összeírások) Mivel Gömör megtelepülése a XV. század első harmadában, a Garam-völgy kivételével, döntően befejeződik, így a dicalajstromok annak eredményéről viszonylag teljes képet adnak. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a kamarahaszna kifejezetten a telkes jobbágyság adója volt, s így szükségképpen az összeírásból kimaradtak a kisnemesi falvak, így Gömörben is, melyeket későbbi megállapításaink miatt nem árt ha felsorolunk: Ablonc, Bakosfölde, Bárciháza, Bataháza, Belezsér, Bizófalva, Bodollóháza, Bordezháza, Bozókháza, Centeháza, Csenyiz, Csomosháza, Felsővály, Góbisháza, Hegyfő, Herény, Hubó, Iványi, Jéne, Kutas, Lóc, Lukaháza, Malah, Mellété, Mihályfalva, Otrokocs, Özörény, Sebden, Tiba, Vajaháza, Vaskapu, Zádorfalva. Jellegüket tekintve azonban ennél több kuriális faluval kell számolnunk, mert néhány településen összeírtak ugyan néhány portát, tehát nem tekinthetők egyértelműen kuriálisnak, viszont ismereteink szerint az ott élő nemesi családok száma igen magas volt. Ilyen pl. Bakóháza, Bikszög, Egyházasbást, Hét, Keszi, Kisfalud, Néhe, Perbesháza. Hasonlóan kimaradtak a lajstromból az esztergomi érsek települései: Rozsnyó, Sajópüspöki, Velkenye, Csúcsom és Nadabulya, továbbá számunkra ismeretlen ok miatt olyan falvak mint pl. Süvete, Pacsa, Periász, Vecseklő, Pálfalva, Krasznahorkahosszúrét, Uhorna stb. Ha mindezekhez hozzászámítjuk az összeírt 292 helységet, akkor megállapítható, hogy Gömör megye lakott településeinek száma 1427-ben 350 körül mozgott (6. kép). A lajstromba vett helységekben a dikátorok 4885 portát jegyeztek fel az alábbi megoszlásban: Ákos nemzetség Bebek család 968 Csetneki család 455 Összesen 1423 Rátót nemzetség Jolsvai György 601 Serkei Dezsőfi és Lorántffy család 174 Kazai Kakas család 50 Putnoki család 147 Összesen 972 Balog nemzetség Szécsi család 193 átnézve, mi abban csak 4885 portát találtunk. Engel 108
