H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kőhegyi Mihály: Krumplipuska és tollsíp a katymári gyerekek kezén

KŐHEGYI MIHÁLY KRUMPLIPUSKA ES TOLLSIP A KATYMARI GYEREKEK KEZÉN Szülőfalum Katymár, mely az igazságtalan trianoni béke döntései alapján Jugoszláviához került a Telecskai dombok legészakibb nyúlványain terül el. A környék középkori lakossága színmagyar volt. A török uralom alatt délről görögkeleti vallású szerbek költöztek az üresen álló falvakba, amint az egy 1598-as oklevélből kiderül. Ekkor ugyanis Pálffy Miklós, Esztergom várának kapitánya az Esztergom körül elterülő' falvakba a Bácskából telepít át lakókat. Két egyezség-levél is maradt ránk, melyek egyikében 15, másikában 23 észak-bácskai község vállalja, hogy Esztergom tájékára költözik. Az okmányt a falvak tiszttartói és papjai írták alá, többek között Kenéz Lázár katymári pópa „a megnevezett rácz falvaknak képekben", azok képviseletében. Az okleveleknek magyar és latin nyelvű változatát is ismerjük. Ezekből kitűnik, hogy Katymár lakóinak egy része (esetleg mind) délszláv nyelvű és görögkeleti vallású volt. Sajnos a község lakóinak létszámát és nevét nem ismerjük. A török alóli felszabadító harcok során, a török kegyetlenkedései következtében tömeges menekülés kezdődött a már felszabadult magyar területekre. Petrovits Nobák rác kapitány 1687. június 30-án Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek azt az ajánlatot tette, hogy 10.000 fegyverest vezet a török iga alatt nyögő Szerbiából a császári hadsereghez. A szerbekkel együtt 1500 „katolikus vallású szerb" harcos is érkezett. Ezek 1687. július 9-én jelentkeztek a bajor választófejedelem Sizar melletti főhadiszállásán. E katolikus szerbek - tehát a bunyevácok vezetői Djuro Markovic és Juro Vidákovics felajánlották a Haditanácsnak katonai szolgálataikat. Cserébe azt kérték, hogy letelepedhessenek Szegeden, Baján, Kalocsán, Szabadkán és ezek környékén. Miksa Emánuel herceg pártfogó felterjesztésére a Haditanács elfogadta ajanlkozasukat, és ez év szeptemberében már több mint 5000 bunyevác tartózkodott Észak-Bácskában. A bunyevácok letelepedésére döntő bizonyítékot szolgáltat a szabadkai Ferenc-rendi barátok anyakönyve, melyet 1867. december 1-jétől vezetnek, s benne szinte kizárólag bunyevác nevek szerepelnek. Bács és Bodrog megye török utáni első összeírásában (1699) Katymár nevét nem találjuk. Feltételezhető lenne ugyan, hogy a munkát végzők tévedésből kihagyták, ám az egy évvel későbbi Olber-féle összeírásban puszta faluként említik. Annyit jelent ez, hogy a Buda visszafoglalásától a zentai csatáig (1697) terjedő időben, a vidékünket is érintő hadjáratok tíz-tizenöt esztendejében a falut elhagyták lakói. A harcok elültével azonban benépesedett a község. Katymáron 1714-ben egy bírót és 17 szerb gazdát írtak össze. Az első hivatalos összeírás (1715) az egész ország területét érintette, és név szerint tüntette fel a gazdákat. A megye kiváló helytörténészei a múlt században még látták ezt a forrást. Vélhetően a Sremski Karlovcén (Karlóca) őrzött megyei levéltárban volt (van?) meg a másolat, mert az Országos Levéltárban hiába próbáltunk az eredetinek a nyomára bukkanni. Az iratokat rendező 1 1 Kapocs Nándor-Kőhegyi Mihály, 1983. Különösen az 1403. május 22-iki (Zichy okm. V. 205.), 1406. december 31-ei (Zichy okm. V. 409.), 1406. december 31-ei (Zichy okm. V. 410.), 1419. november 3-ai (Zichy okm. VI. 384.), 1424. november 8-ai (Zichy okm. VIII. 136.), 1428. augusztus 15-ei (Zichy okm. VIII. 243. p.). 2 Kőhegyi Mihály-Solymosné Göldner Márta, 1975. 23-25. p. 3 Takáts Sándor, 1903. 535. p. Az oklevél alján 23 pecsét látható cirill írással. 4 Reizner János, 1899-1900. I. 204. p. 5 Sizár hollétének kiderítése sokáig nehézséget okozott, míg végre — korabeli hadinaplók alapján — sikerült azonosítani Szekcsővel, a mai Dunaszekcsővel. Miksa „Feldlager"-je a Duna bal partján, a mai Dunafalva táján volt. Popovics György, 1912. 152. p. 6 A bécsi Haditanács levéltárában megtalált adatokra Ivic Elek, 1914. 270-277. p. - Unyi Bernardin, 1947. 79-80. p. - Mándics Mihály, 1989. 25., 27. p. 7 Kőhegyi Mihály, 1997. 137. p. 8 Iványi István, 1886. I. 87-91. p. 9 Iványi István, 1885. A közeli községek megtalálhatók az összeírásban: Bátmonostor, Baracska, Csatalja, Hercegszántó, Regőce, Bácsborsód. Az 1699. évi országos összeírásról Bakács István, 1957. 76-79. p. 10 Iványi István, 1889-1907. III. 62. p. Négy évtizedig tartó kutatómunkám során nem sikerült az Olber-féle összeírás nyomára bukkannom. 11 Iványi István, 1889-1987. III. 62. p. Borovszky Samu, 1909. I. 93. p., de a hivatkozott részt Iványi István írta. Ezt az összeírást sem sikerült megtalálnunk. 12 Iványi István, 1889-1907. III. 62. p. A szerző hivatkozik az 1715-ös összeírásra és közli, hogy Katymáron ekkor 14 gazda lakott. Igaz ugyan, hogy az OL Lad. CC nr. 2 frusta 2. 51. oldalán 1 bírót és 14 gazdát írtak össze 1715-ben, de Legyenben, tehát nem Katymáron. Legyen ma Katymár határához tartozik. Láng József, 1966. 325. p. Ezt minden magyarázat nélkül azonosította volna Iványi Katymárral? Én ezt nem mertem megtenni. 143