H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szikszai Mihály: Vázlatok Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedésének történetéből a XIX-XX. századból

úthálózat megállapítása során a megyében egy I. rendű, egy II. rendű, tíz III. rendű főközlekedési utat és 40 törvényhatósági utat vettek nyilvántartásba. A II. világháború után 1947-ig a háborús károk helyreállítása volt a fő feladat. 1965-ben létrehozták a Szolnoki Közúti Igazgatóságot, amely a megye közútjainak építését, fenntartását intézte. Jelenleg az úthálózat 3 kategóriába sorolható: állami közutak, önkormányzati közutak, magánutak. Az állami közutak hossza a megyében 1318 km; ebből főút 392 km hosszú, 81 km elsőrendű út (4. sz. főút Budapest—Záhony). Főutak még a 32. sz. Szolnok-Jászberény, a 33. sz. Debrecen-Füzesabony, a 34. sz. Fegyvernek—Tiszafüred, a 46. sz. Törökszentmiklós-Békéscsaba, a 45. sz. Kunszentmárton-Hódmezővásárhely, a 442. sz. Szolnok-Kunszentmárton, és a 44. sz. Kecskemét-Gyulai út. A kilencvenes évek első felében a legnagyobb közúti beruházás a 4. sz. főút szolnoki elkerülő szakaszának építése volt, amely 1988-1995-ig 3 ütemben valósult meg. Az önkormányzati utak hossza a megyében 3722 km, ebből a belterületen 2541 km 23 található. A magánutak száma jelentéktelen. Közúti tömegközlekedés A megyében a tömegközlekedést a múlt században és a századfordulón állati erővel vont járművek az egyfogatú konflisok és a kétfogatú fiakkerek bonyolították le. A korszerű tömegközlekedés megszervezése különösen a megyeszékhelynek kinevezett és dinamikusan fejlődő Szolnok számára volt létfontosságú. A városban különböző tervezetek (lóvasút, villamosvasút) után az autóbusz-közlekedés koncepciója győzedelmeskedett. 1921-ben Vígh Kálmán elindította az első helyi autóbuszjáratot Szolnokon. Néhány évvel később távolsági járatok is indultak a megyeszékhelyről a közeli falvakba. A megye másik jelentős autóbuszközlekedési centrumát Jászberényben alakította ki Strompf Pál 1926-tól. Szolnokon 1928-ban az országos hálózattal rendelkező START Autóbuszközlekedési Váll. vette át a helyi tömegközlekedés irányítását. 1939-ben a MÁVAUT létesített Szolnokon kirendeltséget.

27 A II. világháború után a városban a helyi autóbusz-közlekedést a „Szolnok m. város üzemei — Autóbuszüzem" bonyolította le. 1950-ben a városi autóbuszüzemből megalakult a Szolnoki Gépkocsiközlekedési Vállalat. 1951-ben a céget átvette a MÁVAUT Szolnoki Kirendeltsége.

28 Ebből alakult meg 1953-ban az 56. sz. Autóközlekedési Vállalat (AKÖV), amely 1956-ban egyesült a teherforgalmat lebonyolító 51. sz. AKÖV-vel és 51. sz. AKÖV néven működött tovább. 1961-ben a Jászberényi 54. sz. 23 Ö.K. 286-287 24 SZML. Szolnok város ir. 1921-es mutató bejegyzés „Vig Kálmán és társai 25 SZML Jászberény város ir. 264/1949. 26 SZML Szolnok város ir. 1.781/1949. 27 SZML Szolnok város ir. 22.858/1938. 28 SZML Szolnok Városi Tanács V. B. ir. 7.710-23/1950-51. 29 A közhasználatú közúti közlekedés fejlődése Szolnok megyében. Szolnok, ' 30 75 éves a szolnoki autóbusz-közlekedés. Szolnok, 1996. AKÖV és a Szolnoki 51. sz. AKÖV egyesült, így jött létre Szolnok székhellyel a 7. sz. AKÖV. Az egyesült cég 1970-ben vette fel a VOLÁN nevet. Szolnok a megyei szintű 7. sz. VOLÁN Vállalat székhelye lett, vidéki kirendeltségekkel. A vállalat neve 1986-ban JÁSZKUN VOLÁN Vállalat lett.

2? 1993-ban a vállalat átalakult JÁSZKUN VOLÁN Rt.-vé. A távolsági autóbusz-közlekedést a Helyközi Személyszállítási Üzletág, a helyi közlekedést a Helyi Személyszállítási Üzletág végzi. Az rt. helyi és távolsági járatok mellett belföldi és külföldi különjáratokat is indít. Szolnok központi teleppel és nyolc állomásfőnökséggel látja el feladatát. Legnagyobb a szolnoki, ezt követi a jászberényi állomásfőnökség. A többiek a karcagi, tiszafüredi, kisújszállási, mezőtúri, kunszentmártoni. Vízi közlekedés A Tisza folyó jelentősége a vízi szállításokban már a honfoglalástól ismert. A XIX-XX. században a tutajok mellett főleg tűzifát, gabonát szállító dereglyék közlekedtek a folyón. A Tiszának - mint szállítási útvonalnak - a reformkorban Széchenyi is kiemelt szerepet szánt. A vízi szállításokat kívánta elősegíteni a Tisza folyó szabályozása is. A gróf a folyón a szállításokat elsősorban gőzhajón kívánta lebonyolítani, ezért, hogy megmutassa a Tisza-völgy népének a gőzhajó előnyeit, 1846 nyarán végighajózott a Tiszán Szegedtől Tokajig a „Pannónia" gőzössel. Július 19-én érkeztek Szolnokra, a város lakói ekkor találkoztak először a gőzhajóval. 1846. augusztus 3-án pedig Debrecenben megalakult az Első Magyar Tiszai Gőzhajózási Társaság. Ezután - igaz elég rendszertelenül - megindult a személyszállítás a Szolnok-Szeged útvonalon. A hajójáratokat a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR), majd utódja a Magyar Hajózási Rt. (MAHART) egyaránt közlekedtette 1968-ig. Az első világháború után Bódi István szolnoki lakos uszályával végzett személyszállítást Szolnok—Tiszaroff között. Az 1930-as évektől a „Hortobágy" nevű gőzhajó végezte a szállítást a Szolnok-Tiszabura közti szakaszon. Ez volt az ún. „kofajárat". 1933-ban Széchenyi első tiszai útjának 100 éves évfordulója alkalmából egy küldöttség beutazta a Tisza Tokajtól Szegedig terjedő szakaszát. A hajóúton vetődött fel a szolnoki „Tárház" és kikötő megépítésének gondolata. A létesítmény 1936 ra készült el, 1100 vagon befogadóképességgel vasúti és közúti átrakodási lehetőséggel. A tiszai szállítás forgalma az 1933-1940 évek között átlagban évi 184 ezer tonna volt, a maximumot 1940-ben kérelme autóbusz járat engedélyezése iránt." 970 - SZML 56. sz. AKÖV (Szolnok ir.) 1954-1956. 336