H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szikszai Mihály: Vázlatok Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedésének történetéből a XIX-XX. századból

érte el 281 ezer tonna áruforgalommal. 1968 után a vízi úton szállított tömegáruk átterelődtek a vasútra és közútra. 1995-ben már csak 955 tonna a vízi szállítás teljesítménye. A Tiszához képest kisebb, de mégis említésre méltó vízi szállítás bonyolódott le a Hármas-Kőrösön is. A megyében a folyók mentén fekvő települések mindegyike rendelkezett kikötésre alkalmas partszakasszal. Jelenleg a Tiszán idegenforgalmi jellegű személyszállítás folyik Szolnokon és a Tisza-tavon. Tiszafüreden és Szolnokon új folyami kikötők építése kezdődött, mely a megyeszékhelyen az új logisztikai központ kialakítása miatt döntő fontosságú lehet. Révek, hidak, átkelőhelyek A Tisza folyó Szolnok megyei szakaszán a történelem során a révek és átkelőhelyek egész rendszere alakult ki. Tiszafüred-Poroszló révje a középkor óta működik. Abádszalóknál az átkelőhelyet már Anonymus is említi „Gesta Hungarorum" című munkájában. A révről a hiteles források először 1251-ben adnak hírt „Berei-rév" megnevezéssel. Tiszaroff Lejtői-révjének első írásos említése 1319-ből származik. A tiszabői révet a tatárjárás után említik. Kőteleknél és Nagykörűnél szintén működtek révek a Tiszán. Tiszapüspöki révjének első említése a XVIII. században történik. Szolnoknál a révet 1074-ben említik a Miller nevű vízfolyásnál. Ma Szolnoktól délre található Varsánypuszta, mely a középkor folyamán Tiszavarsány néven jelentős település volt. A Tiszavarsány-Tiszavárkony közti rév még a XVIII. században is jelentős átkelőhely. Jelentős még Nagyrév és Tiszainoka révje. A Közép- és Alsó-Tiszavidék határán fekszik az egykor hatalmas kiterjedésű Alpár. Hosszan elnyúló határában a középkorban két rév is létezett. A Tiszaugot Kecskeméttel összekötő útvonal haladt itt át a Tiszán. Jelenleg a Tiszán négy helyen: Tiszaroffon, Kőtelken, Nagykörűben és Vezsenyben működik rév. A Hármas-Körösön Mezőtúr 32 és Szarvas között van kompátkelés. A hidak közül a legjelentősebbek a szolnoki Tisza-hidak. Az első cölöphidat Szolnokon 1562-ben építtette Rusztem budai pasa. A fahidat többször újjáépítették, míg elkészült az első állandó vasszerkezetű híd 1911-ben. A mai híd szerkezete teljesen eltérő az eredetitől, mivel az 1919-es és 1944-es robbantások miatt 33 teljesen at kellett építeni. Szolnok ma a „hidak városa". Napjainkban a Tiszán egy vasúti és három közúti híd (ebből egy a Holt-Tiszán) vezet át. A Zagyván egy vasúti híd, egy gyalogoshíd és három közúti híd található. A Tiszafüred-Poroszló közti Tisza-hidat 1834-ben építtette Józsa György földesúr. Az állandó vasszerkezetű híd 1891-ben készült el. A híd közúti és vasúti forgalmat bonyolított le. 1919-ben felrobbantották, de 1923-ra helyreállították. 1944-ben a II. világháború során a híd ismét megsemmisült, mai végleges formáját 1966-ban alakították ki. Kiskörén a vasúti Tisza-híd 1889-ben épült teljesen fából. 1906-ban átépítették vasszerkezetre. A híd 1919-ben és 1944-ben a háborús események áldozata lett. Ma is látható elrendezését az 1958-as és 1974-es újjáépítés során kapta. Cibakházánál 1827-ben építettek fahidat. Ez a folyószabályozások idején szűnt meg, amikor a község felett létesített 78. sz. átvágással a település több kilométer távolságra került az élő Tiszától.

135 A Tiszaugi hidat 1929-ben adták át a forgalomnak. Ez a híd is robbantás áldozata lett 1944-ben. Az újjáépítést követően a híd közös közúti-vasúti forgalmat bonyolít le. Légi közlekedés A megyében repülőtér található Szolnokon (kettő), Kunmadarason, Pusztataksonyban és Kenderesen. Ennek ellenére légi szállításról gyakorlatilag nem beszélhetünk. Az egyik szolnoki repülőtér és a kunmadarasi katonai célokat szolgál (illetve Kunmadaras esetében szolgált) a többi pedig sport- és növényvédelmi repülők leszállópályája. Összefoglalás Jász-Nagykun-Szolnok megye az ország centrumában fekszik. Közlekedés-földrajzi jelentőségét tovább növeli a megyét kettéosztó Tisza folyó. A megye területén már a középkorban országos jelentőségű szárazföldi és vízi utak haladtak keresztül („Sóút"). A magunk részéről azt az elméletet valljuk, hogy az újkorban épített vasútvonalak és közutak irányvonalát a középkorban a királyi hatalom számára létfonntosságú só- és hadiutak határozták meg. Ezeket az útirányokat tovább finomították a török kiűzése utáni időszakban meginduló postajáratok útvonalai. Az igazi fejlődést a megye közlekedésében a vasút megjelenése hozta. A vaspálya döntő mértékben járult hozzá Szolnok megyeszékhellyé válásához. Egy évszázad múlva pedig a város Kelet-Magyarország legjelentősebb vasúti csomópontja. Ezenkívül jelentős átkelőhely közúti és vasúti Tisza-híddal, 31 Nagy Illés: A Tisza-völgyi vízi szállítás múltja. In: Tiszai hajózási konferencia. Szolnok, 1996, 31-38. 32 Mozgó átkelőhelyek a Tiszán. Szolnok, 1995. 16-40. 33 Verancsics Antal összes munkái. 8. köt. Magyar Történelmi Emlékek. 19. k. Pest, 1868. 354-356 - Közúti Igazgatóság Szolnok, Tervtár 4/14. sz. tervcsomag. 34 Hidak Heves megyében. Eger, 1998. 36-41. 59-64. 35 Heves Megyei Levéltár. Heves megye közgyűlésének jzkv. 1827. 36 Kunszentmárton és Vidéke. 1929. 42. sz. 337