H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kertész Róbert-Sümegi Pál: Teóriák, kritika és egy modell: Miért állt meg a Körös-Starcevo kultúra terjedése a Kárpát-medence centrumában?

A lápok kiszáradásához kapcsolódó szélsőségesen száraz és meleg éghajlati teóriának továbbgördülő hatása volt a társtudományokra nézve is. Ez az egész Kárpát-medencére kiterjesztett egyedi, egyszeri megfigyelés és feltételezés is jól mutatja, hogy ebben a tudománytörténeti periódusban mennyire homogén tájként értelmezték ezt a hatalmas régiót. A legújabb vizsgálatok alapján a kiszáradás okozta pollenmegsemmisülés munkahipotézise egy paleobotanikai és paleoökológiai tévedésen alapszik. A mocsarak nem száradtak ki még az Alföldön sem a boreális pollenfázisban, mert a mostanra már feltöltődött és mocsárrá alakult medrekben még tavi állapot volt ebben a periódusban. A kiszáradást egyébként a kőzetrétegekben megjelenő litológiai struktúra megváltozása, az evaporitok kicsapódása egyértelműen jelezné. Álláspontunk szerint - szemben Szathmáry László interpretációjával — elsősorban nem ökológiai okokkal magyarázható, hogy az Alföld a középső kokorban ritkábban volt lakott. Sokkal inkább a társadalom fejlettségének, az élelemszerző életmódnak a következménye, hogy a terület eltartóképessége a mezolitikumban alacsonyabb volt. Ugyanakkor a mezolit lelőhelyek korábbi hiányát az Alföldön bizonyítékként használták a kedvezőtlen ökológiai adottságok indoklásához. Ez utóbbi teóriát a Jászságban nagy számban kimutatott mezolit lelőhelyek megdön69 tötték. Az itt rekonstruált középső kőkori modell alapján valószínűsíthető, hogy az Alföld bizonyos területein - főként a zöld folyosók térségében - a mezolitikum időszakában nem „etnikai vákuummal", hanem éppen ellenkezőleg, intenzív megtelepedéssel kell számolnunk. Szathmáry László azon véleményét, mely szerint az éghajlat a mogyoró pollenfázis (boreális) végén mediterrán jellegűvé vált, cáfolják az újabb palinológiai és malakológiai elemzések adatai. Ezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy az Alföld egyes területein — de nem az egészén - szubmediterrán éghajlati flóraés faunacentrumok hatásával kell számolnunk már a holocén kezdetétől, mintegy 9500-9200 BP évtől. Szathmáry László megállapította, hogy a Körös kultúra nem terjedt tovább a jelenlegi erdossztyepp (Köppen-féle BS klímaöv=erdőssztyepp zóna) vegetáció határainál, míg a Szatmár csoport lelőhelyei a mai klimatikus zárt erdőterületeken, illetve erdossztyepp és zárt erdő találkozásánál, valamint az erdős65 Braun et al. 1993; Willis et al. 1995; 1997 66 Szathmáry 1983, 73-74 67 Deevey 1958 68 Szathmáry 1988; 1991, 293-294 69 Kertész 1991; 1993; 1994; 1994a; 1995; 1996; 1996a; 1996b; 70 Kertész 1993, 100 71 Szathmáry 1983, 74 72 Willis et al. 1995, 40-42 73 Sümegi et al. 1998; Sümegi-Kertész 1998, 148-149, 3. kép 74 Szathmáry 1983, 74-76 75 Szathmáry 1983, 75-76, 1. ábra 76 Borhidi 1961 77 Zólyomi 1942 78 Szathmáry 1983, 74 79 Szathmáry 1983, 74, 76 sztyeppén találhatók. Ezekkel a megállapításokkal a következő őskörnyezeti-környezeti problémák merülnek fel: - a Körös kultúra és a Szatmár csoport egyaránt a folyók mentén kialakult zárt ligeterdei területeken telepedett meg, - a kora neolit lelőhelyek a Köppen-féle BS klímaöv, az erdossztyepp régió határán túl, a klimatikusan zárt erdők övében is kimutathatók (Méhtelek, Tiszabezdéd, Nagyecsed). Ezek alapján a két csoport között markánsan eltérő megtelepedési környezetet és ökológiai igényt rekonstruálni nem lehet. Szathmáry László tanulmányának legfontosabb része az, amelyben felveti a Köppen-féle elválasztóvonal jelentőségét a Körös kultúra északi elterjedésében. A kontinentális és szubmediterrán hatások határán kialakult ún. „Köppen-vonal= KöppenLinie"vagy más néven „Köppen-féle klímaelosztó=KöppenKlimaverteilung" Szathmáry szerint alapvetően befolyásolta a Körös kultúra északi határvonalának létrejöttét. Szathmáry felismerte azt is, hogy a kárpát-medencei Köppen-féle klímazónák, illetve az ennek megfelelő vegetációzónák nem fedik le a Körös kultúra északi határvonalát. Ugyanakkor nem figyelt fel arra a tényre, hogy az általa feltételezett Köppen-vonal - amely a kontinentális és a szubmediterrán éghajlati hatások határán alakult ki - jóval északabbra húzódik, mint a Körös kultúra határa. Ez különösen a Duna-Tisza közén szembeötlő. így önmagában, a többi tényezőtől elválasztva a Köppen-vonal interpretációja nem ad magyarázatot a Körös kultúra északi határának kialakulására. Logikailag meglepőnek tartjuk Szathmáry László azon megállapításait, mely szerint a klíma a boreális pollenfázis végén mediterrán irányba változott volna. A szerző ezt a gondolatsort később úgy folytatta, hogy a kontinentális-szubmediterrán éghajlati területeket és az erdei—erdossztyepp vegetációt elválasztó vonalnak a Körös kultúra északi határa mentén kellett húzódnia: - a feltételezett atlantikumi beerdősülés egyrészt az erdő és erdossztyepp zóna határának délebbre húzódását okozta Szathmáry szerint, - ugyanakkor a mediterrán éghajlati hatás és erdossztyepp környezet kiterjedése a Körös kultúra északi migrációját segítette elő. Hogyan lehet, hogy egyszerre mind a két, eltérő faktorokkal jellemezhető éghajlati és vegetációs zóna tovább terjeszkedett a mai állapotához képest az egyik dél, a másik észak felé? Hiszen 1996c; Kertész et al. 1994; 1994a; 1995 15