H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kertész Róbert-Sümegi Pál: Teóriák, kritika és egy modell: Miért állt meg a Körös-Starcevo kultúra terjedése a Kárpát-medence centrumában?

ha az erdőssztyepp zóna határa északabbra húzódott volna, akkor még kevésbé esne egybe a Körös kultúra elterjedési vonalával. Ugyanakkor hogyan képzelhető el a kontinentális éghajlatú erdei környezet (Köppen-féle Df klímaöv) kiterjedése dél felé a Körös kultúra megjelenésével elkezdődött neolitizáció során a Szathmáry által is elfogadott csapadékos és enyhe klímaoptimum alatt? A Körös-Starcevo kultúra északi határának kialakulását a természettudományi megközelítések mellett számos kutató töréneti okokkal magyarázta. Az elméletek megfogalmazásához a mezolit lelőhelyek korábbi hiánya tág interpretációs lehetőséget biztosított. Emiatt a Körös-Starcevo kultúra északi határával összefüggésben a tézisek három, egymással szembenálló álláspont körül kristályosodtak ki attól függően, hogy elfogadták vagy pedig elutasították a „mezolit hiátus" gondolatát. A tézisek - a fentebb részletesebben is bemutatott természettudományi elemzésekhez hasonlóan - elsősorban az alföldi Körös kultúra északi elterjedésére korlátozódtak: - a „negatív bizonyítékokból" kiinduló teória szerint a Kárpátmedence centrális vidékeiről a pleisztocén végén paleoökológiai okok miatt a felső paleolit vadászcsoportok elvándoroltak, s így a terület a kora neolit Körös-Starcevo 82 kultúra feltűnéséig átmenetileg kiüresedett, - megfogalmazódott az a tézis is, mely szerint a Kárpátmedence központi területein - különösen az Alföldön, Kunhegyes-Berettyóújfalu vonalában - a feltételezett mezolit vadászok ellenállása késztette a Körös, illetőleg a Körös-Starcevo kultúrát megállásra, - végül kifejtésre került az a koncepció, amely alapján a Körös kultúra alföldi változatának északra hatolását a kultúra erdélyi ágának Felső-Tisza vidéki előretörése akadályozta volna meg. Ennek megfelelően a Kunhegyes-Berettyóújfalu határvonal nem a Körös kultúra alföldi lakosságának a mezolit népcsoportokkal való találkozását jelezte volna, hanem hogy a kora neolit Körös kultúra különböző gyökerű, alföldi és erdélyi változatának „...e/térő települési sajátosságaiból, illetve eltérő topográfiai megjelenéséből spontán adódik."** Megállapítható, hogy a Kárpát-medence pleisztocén végi-kora holocén kiüresedését igazoló „negatív bizonyítékok" csupán a kutatástörténeti állapotot tükrözték, és nem a tényleges helyzetet. A hiátus teóriáját cáfolják a régióban nagy számban kimutatott epipaleolít és mezolit lelőhelyek. Ugyanakkor a Kárpát-medence belső területeinek mezolit leleteit áttekintve azt is meg kell jegyeznünk, hogy reprezentatív forrásanyag kizárólag az Alföld északnyugati részén található Jászságban áll rendelkezésre. Az identifikált jászsági mezolit lelőhelyek pedig kizárólag boreális korúak, és időben megelőzik a Körös-Starcevo kultúra legkorábbi szakaszát. Egyedül a Jásztelek I lelőhelyen felszíni gyűjtésből származó leletanyag alapján elkülönített jászteleki fázis állítható kronológiailag párhuzamba a Körös-Starcevo kultúra korai szakaszával. A mezolitikum időszakában a Kárpát-medence eltartóképességének alacsonyabb fokú kihasználtsága miatt az élelemszerző gazdálkodást folytató középső kőkori közösségek népsűrűsége igen alacsony lehetett Deevey vizsgálatai alapján. A produktív gazdálkodással jellemezhető kora neolit lakosság népsűrűsége ennek bizonyíthatóan többszöröse volt. Ez alapján - egyetértve Raczky Pál álláspontjával - nem tartjuk valószínűnek, hogy a jóval szerényebb lélekszámú mezolit vadászcsoportok esetleges ellenállása leküzdhetetlen akadályt jelentett volna a KörösStarcevo kultúra népességének. Ugyanakkor nem fogadhatjuk el Füzes Miklós paleodemográfiai adatait, mert számításainál a Kárpát-medencét őskörnyezeti szempontból homogén régióként fogta fel. Az őskörnyezeti adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a Kárpát-medence makro-, mező- és mikroszinten is mozaikos volt hidrográfiai, éghajlati, orográfiai, vegetációs és talajtani adottságai miatt. Az egykori habitat mozaikossága folytán kedvezőbb és kedvezőtlenebb adottságú területek helyezkedtek el egymás mellett, amelyek alapvetően befolyásolták mind a tisztán vadász-halász-gyűjtögető gazdasági stratégiát folytató mezolit közösségek mozgását, mind pedig a produktív és improduktív gazdálkodást egyaránt folytató kora neolit népcsoportok életét. Ez azt bizonyítja, hogy egyes - speciális környezeti feltételekkel rendelkező - területeken, így például az Északi-középhegységből kilépő folyóvölgyekben a mezolit népesség relatíve nagyobb 93 lehetett az átlagosnál. A Felső-Tisza vidéki kora neolit telepek vizsgálatakor Raczky 94 Pál egyetértett Kalicz Nándor és Makkay János alábbi megállapításaival, mely szerint: 80 Szathmáry 1983, 73-74; 1991, 295 81 Az irodalmat összefoglalta Kertész 1993, 82, 92, 16. lábjegyzet; 1996a, 59-61 82 Gábori 1980, 70-71; 1981, 106; 1984, 115; 1985, 356; Gáboriné 1980, 249-251; Somogyi 1970, 310-315; Szathmáry 1988; 1991, 293-295 83 Kalicz-Makkay 1972, 77-78; 1974, 7-8; 1977, 18-19; Makkay 1982, 22; 1996, 40-42; 1998, 475, 815. lábjegyzet 84 Raczky 1980, 14, 29-30; 1982, 9-10; 1983, 189; 1986, 28-30; 1988, 29; 1989, 234, 243, 1. kép 85 Raczky 1980, 14, 29 86 Kertész 1991; 1993; 1994; 1994a; 1995; 1996a; 1996b; 1996c; 1997; Kertész et al. 1994; 1994a; 1995 87 Kertész 1996, 26; 1996a, 222-223; 1996b, 24; 1996c, 29 88 Kertész 1994, 31-32; 1994a, 25-27; 1996, 26; 1996a, 223; 1996b, 24; 1996c, 29; Kertész et al. 1994a, 33, 38-39 89 Deevey 1958 90 Raczky 1980, 14; 1986, 29 91 Füzes 1991, 311 92 lásd 45. lábjegyzet 93 pl. Jászság: Kertész 1993, 99-100; 1996, 13-20; 1996a, 211-216; 1996b, 13-19; 1996c, 30-34 94 Raczky 1980, 14; 1983, 189 16