H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Szabadfalvi József: Lajos Árpád, a társadalomkutató
SZABADFALVI JÓZSEF LAJOS ÁRPÁD, A TÁRSADALOMKUTATÓ 1976-ban halt meg, s a szakma szinte elfeledkezett róla. Csendes ember volt, szerényen élt, ahogy tudom magánéletét inkább megpróbáltatások övezték. Felnőtt életének második felét, muzeulógusi tevékenységét sem kísérték látványos események, csupán tette a dolgát. Legsikeresebb időszaka, azt hiszem, fiatalkori tanárkodása volt a miskolci evangélikus tanítóképzőben. Temetésén többszáz, már nem fiatal, könnyes szemű pedagógus vett részt, akik nagy lelkesedéssel és elismeréssel nyilatkoztak egykori tanárukról. Az Ethnographiaban 1977-ben, nekrológjában - többek között - a következőket írtam: „ÉszakkeletMagyarországon, elsősorban a történelmi Borsod falvaiban ő volt talán a garabonciásnak is tartott 'tanárúr', aki olykor mosolygós arccal feltűnt, aki mindig kész volt a kedves szóra ... egész életében elsőrendű feladatának a tanítást, a tapasztalatátadást, a haladó népi hagyományok terjesztését, a tudomány népszerűsítését, mai, korszerű kifejezéssel élve a közművelődést tartotta. Fiatalon — mint tanítóintézeti tanár - a népélet és a népdal szeretetére, szolgálatára nevelte tanítványait. Muzeológusként, majd nyugdíjasként gyűjtötte és terjesztette a néphagyományt. Évtizedek során megszámlálhatatlan előadást tartott.... Előadásait igen gyakran énekkel illusztrálta. Szervezett pávakört és táncházat..." A csíktapolcai származású, de Miskolcon tanuló és megházasodó szűcssegéd fiaként, 1911-ben Párizsban született. A világháború kitörése előtt, 1914-ben települtek vissza anyja szülővárosába, Miskolcra. Lajos Árpád 1930-ban Miskolcon érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. Ez után közel két évig - nem kapván állást - garabonciásként bejárta ÉszakBorsodot; Domaházán még vincellérkedett is. Ez után két évig gyakornokként majd tanársegédként dolgozott a budapesti tudományegyetemen a nagy tudományszervező, Györffy István professzor néprajzi tanszékén. Elmondhatjuk tehát, hogy a legjobb helyen tanulta meg a néprajzi gyűjtés mesterfogásait. Visszatérvén Miskolcra, 1938-tól 1949-ig, az akkor még középfokú tanítóképző intézmények megszüntetéséig tanított itt, majd az egyik miskolci gimnáziumba helyezték át. 1952-ben, rövid ideig az akkori önkormányzatban népművelési előadó, majd még ugyanezen az évben lett a miskolci Hermán Ottó Múzeum néprajzos muzeológusa. Itt dolgozott nyugdíjazásáig, 1973-ig. A múzeumba ez után is bejárt, egészen 1976-ig, esztelen haláláig, amikor, mások ügyében való eljárása során, kerékpáron igyekezett valahová és elgázolta egy autó. A néprajztudomány elsősorban mint népzene szakértő és játékkutatót tartja nyilván, aki néhány népművészeti tanulmányt is készített. A születésének 75. és halálának 10. évfordulójára rendezett emlékülésen, 1986-ban, Környeyné Gaál Edit vázolta fel 3 4 életét és munkásságát , Ujvary Zoltán folklorisztikai, Kriston Vizi József pedig a népi gyermekjáték-kutatói tevékenységét méltatta. Ez utóbbit szeretném én is megerősíteni: Legelső tudományos cikkét a domaházi gyermekjátékoktól írta. Kiss Áron múlt századvégi és N. Bartha Károlynak A Magyarság Néprajzában való összefoglalása után, 1940-ben Lajos Árpád adott közre gyermekjáték-gyűjteményt. Ez alkalommal a társadalomkutatói, társadalom-néprajzi érdeklődésére és idevonatkozó eredményeire kívánok rámutatni. Elsősorban azért, mert erre nem figyelt fel a kutatás, bár Ujvary Zoltán előbb említett előadásában is utalt Lajos Árpád könyvének első mondatára: „Ezekben a játékokban a magyar gyerek társas életének egy kis rejtett világa nyílik meg előttünk." A következő idézet még inkább rámutat szemléletére: „A gyerekek társaságát egy közöttünk élő kezdetleges kis társadalmi rétegnek tekinthetjük. E gyermektársadalom élete különféle játékos szokásokból tevődik össze." Lajos Árpád rámutatott arra is, hogy a 10 Szabadfalvi József: Lajos Árpád - 1911-1976. Ethnographia, LXXXVIII. 1977. 577. Szabadfalvi \. m. 577-579.; Lajos Árpád munkássága. Összeállította Környeyné Gaál Edit. In. Lajos Árpád emlékezete (szerk.: Szabadfalvi József is Viga Gyula). A Miskolci Hermán Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai, XXI. Miskolc, 1987. 23-50. Környeyné Gaál Edit: Lajos Árpád életéről és munkásságáról. In: Lajos Árpád emlékezete. Miskolc, I987. 5-7. Ujvary Zoltán: Lajos Árpád folklorisztikai munkássága. In: Lajos Árpád emlékezete. Miskolc, 1987. 8-16. Kriston Vizi József: Lajos Árpád, a népi gyermekjátékok kutatója. In: Lajos Árpád emlékezete. Mis kolc, 1987.17-22. Lajos Árpád: Nótás gyermekjátékok Domaházán. Ethnographia, XLVIII. 1937. 266-274. Kiss Áron: Magyar gyermekjátékgyú'jtemény. Bp., 1891. N. Bartha Károly. Játék. A Magyarság Néprajza, IV. 383-423. Bp. 1937. Lajos Árpád: A magyar nép játékai. Bp. 1940. A könyvet nemrégiben (év nélkül) kiadta a miskolci Hermán Ottó Múzeum - hivatkozásaimnál erre utalok. Ujvary i. m. 8. 317
