H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szabadfalvi József: Lajos Árpád, a társadalomkutató

játékok egy részével a „felnőttek által készített eszközöket ... utánozza". További fejtegetéseiben utalt népünk zárt közösségi rendszerére és hagyományos életmódjára. Rámutatott továbbá arra, hogy a társadalom változásaival megváltoznak a gyermekjátékok is. Egy későbbi tanulmányában a mezőkövesdi társas gyermekjátékokat dolgozta fel. Az itt említett példák is igazolják, hogy Lajos Árpád folyamatosan rámutatott a gyermekjátékok általánosabb, társadalmi vonatkozásaira. A társasélet szokásai vezették el a falusi fonók vizsgálatához: Már az 1930-as évek végén is Domaházán a fonóéletet, 1964-ben pedig a fonó nők társadalmi kapcsolatait vizsgálta. 1965-ben, majd pedig 1974-ben méltóbb formában és más címmel jelent meg az eredetileg Borsodi fonó c. könyve. Ebben ugyancsak vázolta a kendermunka, a fonók és a fonás társadalmi vonatkozásait: „A házi kendermunka a maga egészében véve a parasztnő társadalmi életének egy darabja. A munka végzése egyúttal a dolgozó parasztasszonyok, parasztlányok egymáshoz való viszonyulását is jelentette. ... A fonó a szó legtágabb értelemben társadalmi fogalom, elsősorban munkamód... a maga egyszerű szükségletének fedezésére irányuló női munka ... a munkaközösségek különböző típusaival. Másodsorban népszokás. Társas időtöltés, együttszórakozás, költészet, játék, baráti és szerelmi kapcsolatok megformálása." Megemlítendő — továbbá -, hogy 1958-ban a miskolci napilapban számol be arról, hogy eredményesen folyik a társadalmi néphagyományok gyűjtése. Társadalom-néprajzi kutatásainak legfőbb eredménye mégis, a már halála után, a Hermán Ottó Múzeum által 1979-ben kiadott Nemesek és partiak Szuhafőn c, eredetileg 1955-ben készült írása. Tálasi István Megjegyzések a népi társadalomkutatás egy területéhez címmel a könyvhöz írt bevezetését e sorokkal kezdte: „A nemesség és a parasztság egymáshoz való viszonya történetünknek szinte évezredre visszanyúló témája... Erre nézve a közelmúlt évtizedekben is voltak észrevételek és tanulmányok, nagyobb számban a történettudomány kutatói, kisebb részben szociológusok és etnográfusok tollából. Ez utóbbiak közül ... most néhai Lajos Árpád hátrahagyott kéziratát adjuk most közre." A bevezetőben a témakör kutatási eredményeiből emelt ki néhányat, majd rámutatott Lajos Árpád idevonatkozó tevékenységére. A továbbiakban a Nemesek és partiak Szuhafőn c. munka társadalomnéprajzi eredményeire kívánok rámutatni: Északkelet-Magyaroszág két szomszédos megyéjében, Gömör magyarok lakta délkeleti településein és Észak-Borsodban sok kisnemesi jogállású falu volt, illetőleg sok településen élt kisnemesi jogállású lakosság is. A Szárazvölgy öt községében, Gömör megyei Szuhafőn, Zádorfalván és Alsószuhán, valamint a Borsod megyei Dövényen, Jákfalván és Felsőnyárádon is a történelem folyamán kisnemesi lakosság alakult ki. Itt végezte kutatásait Lajos Árpád. Felfigyelt a település lakosságának szerteágazó társadalmi konfliktusára, amely abból adódott, hogy a kisnemesség szinte az élet minden szférájában elkülönült a volt jobbágy eredetű paraszti vagy zsellér köznéptől. Büszkék voltak nemesi eredetükre, ahogy mondják kutyabőrükre, és lenézték a jobbágyi eredetű paraszti lakosságot, noha gazdasági és anyagi lehetőségeik nem sokban különböznek a parasztságétól. „Az említett falvak közül a lakosság elkülönülésére kitűnő példa Szuhafő község, a régi nemesi származású úgynevezett derekak vagy derekasiak és az általában szegényparaszti partiak részben egyező, részben eltérő néprajzi megjelenésével a társadalmi elkülönülésnek oly példáival, melyek paraszttársadalmunk változó életére is sajátos fényt vetnek" írta Lajos Árpád. A községek eredete a 12. századig nyúlik vissza s „a 15. századtól kezdve Szuhafő megszállására is van írásbeli adat." Finoman elemezte Szuhafő településszerkezetét és a két társadalmi osztály elnevezését: A megjelenésükben is elkülönülő, nagy portákon álló, akár 4-6 helyiséges nemesi eredetű családok házai - a vizsgálat idején - a falu közepén, úgy is mondták a falu derekán, jobbára a Szuha patak két partján, egymásnak szemben álltak, a telkek végében nagy csűrökkel. Míg a jobbágyi eredetű szegényebb lakosság házai a falu szélén, a dombokon, ahogy mondták, a partokon álltak. Ebből a településrendből levonhatta volna azt a következtetést is, hogy a völgyben lévő falumag települt először. Lajos Árpád mégis más véleményre jutott, mivel a patakmenti házak általában nem régebbiek századunk elejénél, s a néphagyomány is azt tartja, ahogy a faluban mondják a nemesek is korábban a dombokon, elsősorban a Latránfalva és a Pusztatemplom nevű településrészeken laktak, ahol még kutatásai során is álltak kissé szerényebb kinézetű, csűrös nemesi lakóházak. Tehát itt volt a lakóhelye korábban a nemesi hadaknak is. „A jelenlegi Szuhafő kristályosodási pontja a partság volt. Itt lelt tanyát a nemesi hadak zöme az A/sóparton. A nem nemesek a Fe/sőparton telepedtek le" — írta. A Szuha-patak mentét pedig pocsa tájnak hívták. A letelepedés ide, a tágas porták kialakítása és a 5-6 osztatú lakóházak felépítése csak a patak mellékének feltöltése és úgymond kiszárítása után következhetett be. Lajos Árpád több esetben ki is tudta mutatni azt, hogy a Derekbe leköltözött nemesi családok 11 Lajos Lm. 1940. 10., 15. 12 Lajos Árpád. Régi társas gyermekjátékok Mezőkövesden. A Hermán Ottó Múzeum Közleményei, 8. Miskolc, 1969. 55-62. 13 Lajos Árpád: Fonóélet Domaházán. Ethnographia, XLIX. 1938. 109-123., 409-411. 14 Lajos Árpád: A fonó nő' helyzete és szerepe a régi paraszti társadalomban. Borsodi Szemle, 1964:1. 54—59. 15 Lajos Árpád: Borsodi fonó. A Hermán Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai, III. Miskolc, 1965.; Lajos Árpád: Este a fonóban. Bp., 1974. 16 Lajos i. m. (1974) 20. 17 Lajos Árpád: Eredménnyel folyik a társadalmi néphagyománygyűjtés. Észak-Magyarország, 1958. 4. évf. 291. sz. 2. 18 Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn. Borsodi Kismonográfiák, 8. Lektorálta és a bevezető tanulmányt írta Tálasi István. A tanulmányt sajtó alá rendezte l/iga Gyula. Miskolc, 1979. 19 Lajos i. m. (1979) 11. 20 Lajos, i. m. (1979) 17. 318