H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Örsi Julianna: A Nagykunság néprajzi körülhatárolása
ORSI JULIANNA A NAGYKUNSÁG NÉPRAJZI KÖRÜLHATÁROLÁSA Jász-Nagykun-Szolnok megyét durván öt részre oszthatjuk: a Jászság, a Nagykunság, a Tiszazug, Szolnok és vidéke valamint Tiszafüred környéke. E tájak kultúrája egymástól eléggé élesen elválik. Felvetődik a kérdés, hogy mivel magyarázhatók e különbségek. A történelem elég sok mindenre választ ad. így alapvetően különbözik a Tiszamente és a Jászkunság 1876-ig jogállását tekintve. A kiváltságos Jászkunságon ugyanis nem volt földesúr (a 18. század elejét kivéve) és nagybirtok. Míg a Tisza mentén földesúr—jobbágy viszony jellemezte a falvakat, a kiváltságos területeken a települések önigazgatása szabályozta a mindenkori életet, biztosította a szabad paraszti fejlődést. A redemptio (önmegváltás) folyamán - 1745 - kialakult birtokstruktúrára jellemző a középbirtok túlsúlya. A redemptióban való szabad részvétel lehetőséget adott a lakosság többségének, hogy földbirtokhoz jusson, azaz bekerüljön a redemptus rétegbe. A redemptiót követő jogszabályok (királyi regulatio, jászkun statútumok, kerületi, helyi rendelkezések biztosították a települések társadalmi rétegei helyzetének állandósulását. így a redemptusok, irredemptusok és inquilinusok alkották a jászkun társadalmat. Jogaik, lehetőségeik, kötelességeik pontosan szabályozva voltak. Ezek betartására a települések önkormányzatai, de maguk a lakosok is éberen figyeltek. Belső törvényekkel védekeztek az idegenekkel szemben. Csak azt engedték betelepülni, akinek a munkájára a városnak szüksége volt. így elsősorban iparosok települhettek le a Nagykunságban, de azok is korlátozott számban. A szolgákat gyakran visszaküldték származási helyükre. Végső letelepedést nem engedélyeztek a számukra. A Nagykunságban különös ellenszenv kísérte az uralkodó akaratából bejövő római katolikusokat. Ebben nemcsak az ellenreformáció iránti ellenérzés volt, hanem az a fölött való őrködés, hogy a települések eltartó képessége, tehát lakosságának helyzete ne romoljon. Az endogámia magas aránya is elősegítette a közösségek stabilizálását. A Jászkunság lakóinak a jobbágytelepülésektől való elhatárolódása tehát a kiváltságos állapothoz való ragaszkodást jelentette, amely gazdasági alapokon nyugodott 1876-ig. A környező települések kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy nem tartozhatnak közéjük, ők mások. Ez tudatosult bennük. Ők falusiak, míg a kunsági ember városi. A kunságiak számára a teljes értékű csak a törzsökös. Számukra minden más vidéki jöttment. Tény, hogy a múlt században minden nagykun település mezővárosi ranggal bírt. Később ezt a státuszt Kunhegyes, Kunmadaras és Kunszentmárton elveszítette. Napjainkban Kunhegyest és Kunszentmártont ismét várossá nyilvánították, ami a települések életében nagy ünnep volt. A Nagykunság közjogilag a török pusztítás utáni újratelepedéstől 1876-ig hat települést foglalt magába. Ezek a következők: Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve és Kunszentmárton. Ezek számtalan apró középkori elpusztult falu helyén kialakult nagy határú települések. 1985-ben 127.538 hektáron 76.249 lakos él. Kunszentmárton kivételével kun-nak tartják magukat, míg a környező települések kunsági ember-X mondanak. A kun-tudat erős történelmi tudattal párosulva nagy büszkeséget ad e vidék népének mind a mai napig. Kunságinak lenni rang a megyében. Ezt mutatja az, hogy az elnevezésekben a megyében szinte minden kun, jász vagy jászkun. (Jászkun Volán, Kunság Fűszert, Jász bál, Kunmező KFT, stb.) A megye is elsők között volt 1990-ben, amelyik megváltoztatta a nevét kibővítve a jászkun jelzővel. A sajtó is gyakran a megye tiszántúli részét (beleértve Törökszentmiklóst, Tiszafüredet vagy Mezőtúrt is) Kunságként emlegeti. A nagykunságiak természetesen élesen elhatárolják magukat a nem kun településektől. Ennek az elhatárolásnak immár 120 éve (a megye létrehozása, a kiváltságok végleges megszüntetése) semmilyen jelentősége nincsen, mégis erősen él. A nagykun települések közötti kapcsolattartás is eleven. A városi újságokon kívül mindig voltak regionálisak is. (Jászkunság, Nagykunság, stb.), amelyek igyekeztek táji szerepet betölteni. A 20. században szinte folyamatos a Nagykun Sportviadalok szervezése. Még az 1960-as években is el tudták érni a helyiek, hogy a nagykun települések gyerekei együtt táborozzanak, a területi kulturális versenyek együtt bonyolódjanak. Az 1970-es években kulturális együttműködési szerződést kötöttek a nagykun települések - beleértve Kunszentmártont is -, amely a mai napig igen jól funkcionál. Erre legszebb példa az 1995-ben zajlott 1 A Jászkunság történetének kutatásával több kutató foglalkozik. Az elmúlt években jelentős kiadványok születtek. L. Bagi G. 1995., Bánkiné Molnár E., 1995., Bellon T.-Örsi J. (szerk.), 1996. 2 Örsi J., 1994. 3 A kun tudatot és magatartást többen vizsgálták. Ld. Bánkiné Molnár E., 1995., Örsi J., 1998., Szilágyi M., 1996. 93
