H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Sári Zsolt: Egy bodrogzugi falu — Zalkod - társadalmi-gazdasági szerkezete századunk első felében

Ha Zalkod gazdasági-társadalmi szerkezetét vizsgáljuk századunk első felében, a századfordulótól a 40-es évekig is egy változási folyamat tanúi lehetünk. A múlt század végén 247 szarvasmarha, 799 juh, 60 ló és 206 sertés adta a falu állatállományának zömét. A földbirtokok művelési ágak szerinti vizsgálata kapcsán megállapíthatjuk, hogy ezen időszakban a szántóföldek és a legelő-rét aránya közel azonos. Ha a haszonbérleti viszonyokat tekintjük, szembeötlő adattal találkozunk, hiszen a haszonbéres területek aránya 45% fölötti, míg a tulajdonos által művelt föld terület aránya mindössze 24%. A 496 lakosra 44 gazdaság és 1754 kat.hold föld terület jutott, ez azt jelenti, hogy egy gazdaságra valamivel több mint 11 fő és 39 hold jutott. Ezt természetesen nem lehet úgy felfogni, hogy egy átlagos zalkodi családi gazdaság 39 holdas földön gazdálkodott, hiszen az összes terület 58%-án a falu négy legvagyonosabb gazdája osztozott (Bassó, Dányi, Fábry, Vattay). így a fennmaradó 40 gazdaság átlagosan 18 holddal rendelkezett. Alig félévszázad alatt több tekintetben is óriási változások történtek a falu gazdasági, így társadalmi szerkezetén belül is. Néhány évtized alatt a lakosság létszáma szinte megduplázódott, a birtokaprózódás következtében pedig a gazdaságok száma 44-ről 210-re, azaz majdnem ötszörösére emelkedett. 1935-ben az 1837 holdnyi földterület művelésiágak szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a szántóföld területe 996 hold (52,5%), a legelő területe 275 hold (15%), a rét 297 hold (16,2%). Ezek szerint a századforduló óta a szántóföldként művelt területe aránya 8%-kal emelkedett, a rétként használt terület aránya alig emelkedett, a legelők aránya azonban 13%-kal csökkent akkor, amikor az állatállományt tekintve a juh állomány 177 darabra, 88% kai csökkent, a lóállomány 45 darabra, 25%-kal csökkent (ez 1942-re 27 darabra csökken), a sertésállomány kevéssel emelkedett, míg a szarvasmarha állomány 405 darabra, 64%-kal emelkedett (1942-re 514 darabra, további 44%-kal emelkedett). A század első felében tért át Zalkod a juhtenyésztés helyett a szarvasmarha tartásra, amely az egyik legfontosabb gazdasági ágazattá vált. Első pillantásra talán ellentmondásos az állatállomány növekedése és a legelőterület csökkenése, de ebben az időszakban indult el a takarmánynövények termesztése, amely valamelyest enyhítette a legelőterületek csökkenése okozta helyzetet. 2. táblázat A földterület tulajdonosi és haszonbérleti aránya 18 55 19J8 összes földterület 1754 kh. 100% 1837 kh. 100% tulajdon 424 kh. 24,17 % haszonbérlet 1068 kh. 60,88 %. 261 kh. 14,2 % haszonélvezet 262 kh. 14,93 % qazdasáqok száma 44 db 100 % 210db. 7 Míg a summások jöttmentek voltak, gyermekeik, de még inkább majd csak A földterület megoszlása művelési ágak szerint 1895 ben A földterület megoszlása művelési ágak szerint 1935ben Az állattenyésztés mellett jelentős volt néhány speciális növény a dohány, a burgonya, a dinnye termesztése. Míg a dohánytermesztés a századforduló éveiben volt a legintenzívebb, az első világháború után a burgonya-, majd a dinnye termesztés arányai emelkednek jelentősen. A múlt század utolsó harmadában Heves és Borsod megyéből érkeztek summások, kukások a bodrogzugi dohányföldekre. A születési anyakönyvek bejegyzései 1875-től kezdődően utalnak dohányos idénymunkások jelenlétére. A Bodrogközben az iparnövények (cukorrépa, dohány) nagybirtokon megjelenő nagyüzemi termelésének elterjedésével megnőtt a mezőgazdasági munkások iránti kereslet. így vált a szihalmi és tófalusi summások célbirtokává a bodrogzugi Szalay birtok, amely a legnagyobb summásokat foglalkoztató gazdaság volt a Bodrogzugban. A summások egyrésze itt maradt, és az 1920-as években már földet is vásárolt, és elkezdődött a helyi paraszti közösségbe való teljes beilleszkedésük. Egy hetven éves gazda -aki a templom harangozója- így vallott erről: „Szülőm itt született 1902-ben. De a nagyapám ott lakott György János, Simon Tóni bátyám, kint laktak a tanyán, ahol a dohányosok voltak, itten a Szalay birtokba. Mer az öregek ide jöttek Szihalom környékéről. Ottan juhászattal foglalkoztak, de nagy vót a szegénység, ott abból nem éltek meg, úgyhogy eljöttek ide summáskodni. Úgyhogy utána fődet is vettek, letelepedtek. És akkor mán apámék is művelték a fődet." A dohányosok gazdagabb rétegét, akik néhány a harmadik generáció, az unokák tudtak a közösség teljes jogú tagjává válni. 88