H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Sári Zsolt: Egy bodrogzugi falu — Zalkod - társadalmi-gazdasági szerkezete századunk első felében

év summáskodás után földet tudtak vásárolni, és letelepedtek zsíros kukásoknak hívták. A két világháború között is voltak még gazdák, akik dohány és cukorrépa termesztéssel foglalkoztak. Az értékesítést segítette a kisvasút működése (ugyan Zalkodot nem, csak a környező településeket, Visst és Kenézló't érintette) és az, hogy Zalkodon dohánybeváltó működött. A faluban néhány család foglalkozott halászattal. Egyrészüknek ez volt a fő megélhetési forrás, míg a másik részük a halászat mellett elment képesnek. A halászok nemcsak a piacokon árulták halaikat, hanem szívesen adták el a Tokajban működő halfel- vásárlónak, hiszen ez biztosabb volt (mégha valamivel kisebb összeget is kaptak), mint a bizonytalanabb piaci árusítás. A halászok célja is a földvásárlás volt, mert a földbirtok és a jószágállomány adta a tekintélyt a faluban. A falu gazdaságának jelentős részét az állattartás adta. A legfőbb jószág a szarvasmarha, a juh, a sertés és a ló volt. Míg a múlt században a juhtartás volt a dominánsabb, a két világháború közötti időszakban már a szarvasmarha tenyésztés volt az intenzívebb Az állattartás adta a legfőbb megélhetési formát a legtöbb családnak. A faluban három gulya, kettő csorda volt, ezek közül egy gulya a Csorbáké, egy pedig a Mezősi földbirtokosé volt. A Bodrogközben nem alakult ki olyan tagolt pásztorszervezet, mint a Hajdúságban, vagy a Nagykunságban, hiszen itt a gulyák is kisebbek voltak, a legnagyobb létszámú gulyához sem tartozott háromszáz állatnál több. Ha a gulyába kettőszáznál több jószág volt, a gulyás bojtárt fogadott maga mellé, gyakran a saját fiát. Ezáltal a fiú is tanulta a pásztorkodást, hiszen általában öröklődött a mesterség. A nyájak felelős pásztora a számadó volt, ő rendelkezett a legnagyobb tekintéllyel a pásztorok között. A szarvasmarhák magas számát bizonyítja az, hogy a zalkodiak a Bodrogkeresztúri, Olaszliszkai és a Tímári határban is béreltek legelőket. A múlt század végén még csaknem 800 darab juhot tartottak a faluban, ez a szám 1935-re 200 alá csökken, de még így is jelentősnek tekinthető a Bodrogközi falvak között. Vizsgált korszakunkban a falunak volt még egy sertés nyája, kondája is. Zalkod gazdasági-társadalmi szerkezetét alapjában határozta meg az igen jelentős piacozás. A szarvasmarha tenyésztésből származó termékek (tej, vaj, túró) és a különböző állatok (borjú, sertés, juh, baromfi, hal) mellett jelentős volt a különböző speciális növények termesztéséből származó piaci termékek (dinnye, burgonya) értékesítése, valamint a dohány és a cukorrépa felvásárlóknak történő eladása. A piacozáshoz kötődő gazdasági kapcsolatok Hegyalja településeivel (Olaszliszka, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Tokaj, Tolcsva, Erdőbénye, Tarcal, Szerencs), valamint kisebb mértékben Sárospatakkal alakult ki. A paraszti társadalom tagjait négy csoportba sorolom: 1. földesek, 2. földnélküliek, 3. kiszolgáló réteg, 4. speciális kulturális-vallási csoportok. A falu társadalmának tagjai a paraszti társadalmon túl a nemesi réteg és a falu értelmisége. Az állatállomány összetétele Állatállomány 2í>UO| 200W 1500 1000 500 ; szarvasmarha juh 1. adatsor 3. adatsor UH 2. adatsor I 1 i 4. adatsor 1. Földesek A paraszti társadalom gazdasági és társadalmi struktúrája földbirtokhoz kötődő. Ez nem feltétlenül csak a tulajdonjogot jelentette, hanem a földbérleteket is, hiszen nagyon sok gazdaság bérelt földeket is művelt. A parasztság birtokstruktúra, termelési szerkezet, jövedelemviszonyok, vagyoni rétegződés, életforma alapján differenciálódott. Zalkodon a földterület mellett az állatállomány, legfőbbképpen a szarvasmarha jelentette a stabil gazdaság alapját. A földdel rendelkezők között is több csoportot különböztethetünk meg, és különböztettek meg maguk a közösség tagjai is. A legmarkánsabb rétegképző tényező a vagyoni helyzet, amely magában foglalja a vetésterület nagyságát, a termés mennyiségét, az igás állatok, az állatállomány nagyságát, a teleknagyságot. A paraszti közösség legvagyonosabb rétegét képezte az az 5-6 nagygazda, akik 50 hold fölötti birtokkal rendelkeztek. A gazdaságokhoz 20-30 szarvasmarha, 2-3 ló, 20-25 juh, sertés, baromfi tartozott. A gazdák néhány állandó cselédet tartottak, idénymunkákra pedig további munkaerőt foglalkoztattak. Földjük egy részét - általában 0,5-2 holdnyit - bérbe adták 1/3-ad termésért a kisebb földdel rendelkezőknek. A 10-20 hold földterülettel rendelkező középparasztok 15-20 jószágot tartottak, 5-8 fejőstehenet, 8-12 juhot. Ezek a gazdák Bodó S. 1992. 79. p. Szabó László három kategóriára osztja a falusi társadalmat: - Jöttmentek: akik nem a faluban születtek, hanem később költöztek be. - Helybeliek: akik a faluban születtek társadalmi rangra való tekintet nélkül. Ebben a csoportban két alcsoportot különböztet meg: az idevalók: a falu szülöttei, de a paraszti közösséggel nincs kapcsolatuk (pl a földbirtokos nemesek); falubeliek: a falu szülöttei és laza szállal kötődnek a paraszti közösséggel pl a cigányok és a zsidók). - Parasztok: akik tagjai a paraszti közösségnek, akik ezt a minőséget vállalják is. Szabó L. 1993. 190. p.