H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kókai Magdolna: A víz szerepe Körösszegapáti hiedelemvilágában

víz vagy szenesvíz állandóan visszatérő motívum mint a szemmelverés megszüntetésének, gyógyításának produktív eszköze. „Az anyám egyik alkalommal látta, hogy a feleségem beteg. Ment nyomban, vitt egy bögrét a kúthoz, felhúzta a vedret, rátette a kútkávára és abból kilencszer merített, ezután elment a tűzhelyhez és egy késsel 9 parazsat tett a vízbe. Ha ez lehúzódott az edény aljára, akkor nagyon beteg, ha fennmarad, akkor kevésbé. A feleségemet ezután lefektette anyám, megmosta ezzel a vízzel a homlokát, meg is itatta belőle. A megmaradt vizet a szoba sarkába öntötte. Kis idő múlva jobban érezte magát. Ha az anyám által készített parazsas víz nem használt, akkor a vizet elvitte a ráolvasó asszonyhoz. Akkor ráolvasott, és rakott bele kilencszer parazsat, ezt hozta el anyám a betegnek, és ezzel kellett megmosni az arcát. Kilencszer kellett visszamenni hozzá, hogy meggyógyulják a beteg, illetve a szemmelverés megszűnjön." „A Szőlőskertbe volt két csősz, az egyiknek - Nagy Jóskának - annyira megtetszett apám egyik lova, hogy azt mondta: »Lőrinc, de szép lovad van.« Vemhes volt a ló, másnapra megdöglött. Megverte szemmel. Az öregek a szemmelverés ellen úgy védekeztek, hogy amikor elindultak a fogattal, elővették a moslékosvödröt, amibe moslék, meg egy seprű volt, és mikor mentek ki a kapun, rászórtak egy kis moslékot a lovakra, akkor nem tudták megverni szemmel." „Engem a templomba vertek meg szemmel. Mikor hazamentem, anyám kilencszer öntött egy edénybe vizet, ezt elvitte egy ráolvasó asszonyhoz. Ő ilyenkor ráolvasott, és ha meg volt az illető verve szemmel, akkor nagyon imádkozott, és feszt ásított. Minden elmondott ima után egy parazsat rakott a vízbe - és keresztet vetett rá - összesen kilencet. Ha lement a víz fenekére, akkor nagyon meg volt verve. A sógorom egyszer kihajtotta a teheneket a mezőre, és az egyik földhöz vágódott. Ekkor elküldtek egy ráolvasó asszonyhoz. Ő ráolvasott, meglocsolta a tehenet, és meg is itatta ezzel a parazsas vízzel." „A gyerekünk nagyon sokat sírt, a férjem azt mondta, hogy vigyük el a ráolvasó asszonyhoz. Ő egy pohár vízbe beledobott seprűből tört kilenc kis darabot, melyet előzőleg meggyújtott, közben imádkozott, és ha valamelyik lemerült, akkor meg volt verve a gyerek. Mikor hazajöttünk, keresztet kellett vetni a kis homlokára, tenyerire, és talpára, a száját megnedvesítettük ezzel a parazsas vízzel. Nem is sírt tovább. Mi otthon is csináltunk aztán parazsas vizet. Csak mi kilenc égő gyufaszálat dobtunk a vízbe, és közben a Miatyánkat mondtuk, mert mi nem tudtuk azt az imát, amit a ráolvasó asszony mondott. Ha lemerült a parázs, itattunk a gyerekkel belőle, keresztet vetettünk a talpára, tenyerire és homlokára. Ez utóbbi adat egy református asszonytól származik. 8 Pap Sándor, görögkeleti, 69 éves. Körösszegapáti. 9 Juhász Zsófia, görögkeleti, 76 éves. Körösszegapáti. 10 Hánis Julianna, református, 70 éves. Körösszegapáti. 11 Manga J., 1962.355. p. 12 Bálint S. 1976. 135.; Magyar Néprajzi Lexikon. 5. 584. p. 13 Bartha E. 1999. 61. p. 14 Hánis Julianna, református, 70 éves, Körösszegapáti Vízszentelés, a szenteltvíz szerepe a görögkeleti hívek hiedelemvilágában „A víz megszentelésére vonatkozólag már a kereszténység első századaiban találunk nyomokat. Az orlens-i püspök a IX. században elrendeli, hogy a pap a beteg lakását szenteltvízzel hintse meg. A szenteltvíznek nemcsak az egyházi liturgiában, hanem a népéletben is jelentős szerep jutott. Vízkereszt és nagyszombat napján megszentelt víz az embert születésétől kezdve haláláig kísérte. Hasznos szernek tartották a betegség, a tűzvész, a boszorkányok, a rossz lelkek, a kísértetek, stb. ellen és használták a jó termés, a szaporodás érdekében is." Mivel a falu vegyes nemzetiségű, így hitélete sem egységes. A magyarok reformátusok, a románok görög- keletiek, de van néhány baptista felekezethez tartozó lakója is a falunak. A vízszentelésnek a reformátusoknál és a baptistáknál nincs hagyománya. A görögkeleti híveknek azonban az egyik legkedveltebb és széles körben használt szentelménye a vízkeresztkor — és hajdan búzaszenteléskor — megszentelt víz. A vízkereszt ősi egyházi nevén Epiphania, a Teleki-kódex fordítása szerint Úr kijelenése. A keleti egyház ezen a napon Krisztus születésére, a latin egyház a Háromkirályokra, Jézus megkeresztelésére, és első csodatételére emlékezett. Ezen a napon mindkét egyház a vízszentelés szertartásával Jézus Jordánban való megkeresztelkedésének emlékét őrzi. A vízkereszti vízszentelés időpontja az apátin élő görögkeleti felekezet körében is február 6. Ezen a napon a templomban elhelyezett dézsába tiszta vizet öntenek, melyet a pap megszentel. A szertartás végeztével a hívek kis üvegekben visznek haza a szentelményből. Az apáti emberek - felekezetre való tekintet nélkül - hisznek abban, hogy a szenteltvíz gyógyhatással van az emberekre és az állatokra is. Ezért számos népi gyógyító eljárás fűződik hozzá. „A szenteltvíznek gyógyhatása van, ha fáj a fül, csöppentenek bele. A barátnőm 1919-ben született, és akkor hoztak szenteltvizet. Eltették, és az anyja halálakor vették elő. Semmi szaga nem volt, de még meg sem volt fogyva, olyan volt, mintha akkor töltötték volna bele. Szenteltvízért szoktak menni reformátusok a görögkeletiekhez. Nekem is hozott a szomszédom - aki görögkeleti -, de mondtam neki, hogy jó helye van annak nálad, majd megyek, ha szükségem lesz rá." - mesélte egy református asszony. A vízkereszti hagyományok körébe tartozik a lakóházak egyházi megáldása, a házszentelés is. Egy görögkeleti vallású adatközlőm erre így emlékezik: „Vízkeresztkor a házszentelés 84