H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Kókai Magdolna: A víz szerepe Körösszegapáti hiedelemvilágában
KÓKAI MAGDOLNA A VÍZ SZEREPE KÖRÖSSZEGAPATI HIEDELEMVILÁGÁBAN A címben szereplő témával kapcsolatos gyűjtésemet 1993 nyarán végeztem a Hajdú-Bihar megyei Körösszegapátin. A víz szerepét vizsgáltam az apáti emberek hiedelemvilágában és paraszti háztartásában. Jelen írásomban az előbbivel foglalkozom. Körösszegapátit a Csáky család levéltárának egyik 1421 -i oklevele Apáthi néven említi. A törökök Budavár bevétele után és 1660-ban ismét elpusztították. A 18. század végén és a 19. század közepén a Vályi András és Fényes Elek által írt munkákban Keresztszeg-Apáti néven fordul elő. Vályi 1796-os országleírásában még azt olvashatjuk, hogy lakói többnyire óhitűek, kevés a református vallású. Borovszky Samu vármegyeleírásában megemlíti, hogy a község ev. református temploma 1786-ban épült, és a 19. század közepén a református hívek számát Fényes Elek már 614-ben, az óhitűeket 610-ben, a római katolikusokét 10-ben határozza meg. A vizet a ruhák és a test tisztán tartásán túl a szépség és egészség varázslására is használták. „A természet tavaszi újjászületése az embert is analógiás jellegű megújulásra, tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi tavaszi lusztrációs szokások az ember egészségének és jólétének biztosítására, a betegségek távoltartására, a háztájék és a jószágok megoltalmazására irányulnak. A velük összefüggő mágikus műveletek népünknél leginkább nagyhéten történnek. Ez egyúttal a húsvéti előkészületnek és vallásos megindulásnak, olykor telítettségnek testi, de főleg lelki tisztálkodásának ideje, alkalma, még a század elején is." Apáti hiedelemvilágában fontos szerepet töltött be a nagypéntek, elsősorban a görögkeleti vallásúak körében. Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a nagypénteki víznek. Úgy vélték, hogy aki a „Körözsből" e nap hajnalán 9-szer merít, és abban megmosdik vagy megfürdik, „nem lesz ótvaras", elmulasztja az anyajegyet, és ha beteg, meggyógyul. Az emberhez hasonlóan az állatoknak is adtak ebből a vízből egészségvarázsló célzattal. Minderre néhány adatközlőm így emlékezik: „Nagypéntek hajnalán a szüleim testvéremet felköltötték, felültették a lóra, egy kannát adtak a kezébe és elküldték a Körözsre. Ott kilencszer merített a folyóból, és hazahozta. Édesanyám mindannyiunk arcát megmosta ezzel a vízzel, hogy ne legyünk ótvarasak. Az állatokat is megmosdatták. Megmártották kezüket ebbe a vízbe, és végighúzták az állatok gerincén. A birkák és disznók vályújába pedig öntöttek belőle." „A szomszéd kisgyerek halálos beteg volt. Szülei nagypéntek hajnalán a Körözsről vizet hoztak, megitatták, megfürösztötték benne, és meggyógyult." „A nyolcéves kislányomnak volt az arcán a bőre alatt egy meggymagszerű pont, de még az erezete is olyan volt, mint a meggymagé. Nagypéntek hajnalán felvettük a hátunkra, és az apja meg én kivittük a Körözsre. Egy csuporba merítettem a vízből, kilencszer megmostam az arcát, és közben azt mondogattam, hogy amit mosok, múljon. Ami víz maradt, beledobtam a Körözsbe a csuporral együtt. Mentünk haza, és észre se vettük, hogy mikor múlt el. Ez nagypéntek hajnalán volt, mikor mossa a holló a fiát." „Az újszülött gyerekhez nem mehetett menstruáló nő, mert sebes lesz a gyerek feje. Volt ilyen gyerek nem messze tőlünk. Az anyja kiment nagypéntek hajnalán a Körözsre és vizet hozott. Ebbe a vízbe, és amibe egy menstruáló nő ruháját mosták, megfürösztötték, és elmúlt a seb." - mondja egy református asszony. A szemverésnek, vagy ahogy egyes vidékeken nevezik, az igézésnek, a nézéssel való rontást, és az ennek eredményeként bekövetkezett bajt, betegséget nevezik. A rá vonatkozó hiedelmek Dél- és Dél-Kelet-Európában éltek a legintenzívebben. E helyeken bármilyen betegséget vagy más károsodást tulajdoníthatnak a szemverés eredményének. Magyarország e tekintetben nyugati határterületet jelentett a szemverés kevésbé intenzív területei felé. 7 Gyűjtéseim során elsősorban görögkeleti adatközlőim meséltek szemmelveréssel kapcsolatos történeteket, melyekben a parazsas 1 Borovszky S., é.n. 106.; Vályi A., 1796. I. 42.; Fényes E., 1851. I. 34. p. 2 Bálint S., 1976. 202. p. 3 Pap Sándor, görögkeleti, 69 éves. Körösszegapáti 4 Madarász Piroska, református, 84 éves. Körösszegapáti. 5 Trippon Mária, görögkeleti, 70 éves. Körösszegapáti.. 6 Hánis Julianna, református, 70 éves. Körösszegapáti. 7 Magyar Néprajzi Lexikon 4. kötet, 1981. 636. p. 83
