H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Bó'di Erzsébet: A vadon flórája a gömöri magyarok táplálkozási kultúrájában
BŰD)ERZSÉBET A VADON FLÓRÁJA A GÖMÖRI MAGYAROK TÁPLÁLKOZÁSI KULTÚRÁJÁBAN Minden nép, közösség táplálkozási kultúrájában léteznek olyan távoli múltból eredő elemek, magatartásformák, melyeknek jelenkori gazdag megnyilvánulási formáit nem lehet pusztán gazdasági érvekkel alátámasztani. Ilyenek az ételek, italok készítéséhez felhasználható vadon termő növények — ezen belül főleg a gombák és a vadgyümölcsök gyűjtése és hasznosítása. A gömöri magyarság életében a gyűjtögető gazdálkodás, mint a nyersanyagszerzés egyik lehetséges módja, még napjainkban is egy összetett képet mutat. Ezt bizonyítja Zsúpos Zoltán nem régen megjelent kismonográfiája. Emberi táplálékul szolgáló vadon termő növények összeszedését, feldolgozását és hasznosítását több tényező befolyásolja. Elsőként maga a természeti környezet kínálja fel adottságait. Hegyek lábainál meghúzódó, erdőségekkel körben övezett völgyek falvaiban sokak számára ad gyakori foglalatosságot az erdőjárás, a természet javainak felkutatása. Gömör vármegye magyarok lakta régiói közül a Csermosnya völgyében, a Turóc-völgyben és a Rima völgyében a legintenzívebb a gyűjtögető tevékenység. A második világháború alatt a vármegyében végzett néprajzi kutatások közül többen is foglalkoztak ezzel az ősfoglalkozással ezeken a vidéken. A lankásabb, földművelésre is kiválóan alkalmas Sajó menti falvakból is el-eljártak a tölgyesekbe, újabb keletű fenyőültetvényekbe gombászni. Legsokoldalúbb növényismerettel viszont azok az emberek gazdagították és gyarapítják ma is tudásukat, akik természetes növénytakaró borította hegyvidék közvetlen szomszédságában élnek. Legfőképpen a gazdasági kényszer veszi rá a lakosokat, hogy hasznosítsák a természet adta füveket teának, a vadgyümölcsöket összegyűjtsék, és szezonban ne restelljenek eljárni még messzire sem, például gombáért, lehetőleg korán, nehogy mások megelőzzék. Különösen az idősek gondoskodnak ily módon teának való gyógynövényekről és minél több ehető gombáról. A piacra való gyűjtés sem idegen. A putnoki piacra a serényfalviak, az ózdira Susáról és Urajból, a rozsnyói piacra Rozsnyó környéki falvakból visznek gombát. A falvakban még most is vannak olyan idősebb személyek, főleg asszonyok, akik az összegyűjtött gombát frissen felajánlják pénzért munkába eljáró falubelieknek. A mai gazdasági helyzetben csak nagy általánosságban lehet kijelenteni, hogy a vadon termő növényeket élelmezési gondok miatt hasznosítsák és a rászorultság mértékével egyenes arányban függ össze a gyűjtögető tevékenység intenzitása. A gyűjtögetésben való jártasságot befolyásolhatja a foglalkozás. Az erdei tisztásokon legeltető pásztorok ismerik a legtöbb gyógynövényt és gombát. A Csermosnya völgyi pásztorok az év során a mezőről, erdőből 11-14 féle gombát gyűjtenek össze és használnak fel. A pásztorokat határbeli szállásukon gyakran felkereső néhai Hegedűs István (Kiskovácsvágása) volt a szűkebb régió, kistáj elismerten legjobb gyógynövény és gombaszakértője. Lakóházának padlását évről évre beborították a szárított gyógynövények, melyeket a faluban és a rozsnyói piacon értékéshetett késő ősztől tavaszig. Kikapcsolódásból, szórakozásból nagyon kevesen járják az erdőt. Ha a bányákban dolgozó munkások szabadidejükben lakóhelyük közelében fekvő erdőkbe mennek gombászni, akkor is inkább a munkavégzés a céljuk, mivel az vezérli őket, hogy táplálkozásuk változatosabbá tétele miatt minél több gombát szedjenek össze, vagy az éppen akkor virágzó gyógyfüvet gyűjtsék be. A gyűjtögető tevékenység bizonyos fokon etnikumhoz is kötődik. Általában az a vélemény, hogy a gömöri magyarokkal együtt élő szlovákok jobban ismerik a gyógynövényeket és a gombákat, mint a magyarok. Például a kecsői magyarok a Hosszúszón lakó szlovákoktól tanultak meg és vettek át néhány gombafajta gyűjtésére vonatkozó tapasztalatot: a fiatal püffeteggombát sebre vágják, de ehető is, ha színe nem sárga, vagy az úgynevezett szárított tojásgomba, szívbaj ellen gyógyhatású. E mellett említhetem a gombák neveinek átvételét is. Például az egész Gömörben ismert szepegombát, a szilicei falvakban szlovák szóval dubáknak nevezik. Újabban a cigány lakosság jeleskedik a vadon termő hasznos növények felkutatásában. Ennek okát inkább egzisztenciális körülményekben kell keresni, mint eredendően 1 Zsúpos Zoltán: Dél-Gömör gyűjtögető gazdálkodása. Gömör Néprajza X. Debrecen, 1987. 2 Márkus Mihály: Gyűjtögetés a Csermosnya völgyében. Néprajzi Értesítő, XXXIII. 1941. 173—177., Henkely Károly: Adatok Gömör megye népi erdőgazdálkodásához. Néprajzi Értesítő, XXXIII. 1941 259-263. p. 3 Nyugdíjasok a vadon termő növényeket, gyümölcsöket nagyobb mértékben felhasználják, mint a kereső korúak. Ujváry Zoltán: Népi táplálkozás három gömöri völgyben. Gömör Néprajza XXIX. Debrecen, 1991. 34. p. 73
