H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Bó'di Erzsébet: A vadon flórája a gömöri magyarok táplálkozási kultúrájában

etnikai sajátosságokban. Piacon árusítóktól csak akkor vásárolnak gombát, ha gombaszakértó'tó'l igazolást tudnak felmutatni. A cigányok egy-egy alkalommal jóval nagyobb mennyiségű, gyűjtéssel szerzett portékával jelennek meg a piacon, mint a magyarok vagy a szlovákok: „Zsákjukban egyszerre 10—15 kg gombát is kínálnak megvételre" — mondta csodálkozva az egyik tapasztalt gombaszakértó' Rozsnyóról. Ugyanez vonatkozik az erdei gyümölcsök gyűjtésére is. Az erdei gyümölcsöt a magyarok piaci árusításra nem gyűjtik, esetleg nagyon szorult helyzetben. A gyümölcsöt házilag feldolgozzák és konzerválják. Becses eledelnek tartják, nem adnak túl rajta. Piacokon csak nők árulnak gombát és erdei gyümölcsöt, függetlenül attól, hogy az áru megszerzésében, időigényes összegyűjtésében a férfiak is részt vettek. Az eladók iránt bizalom alakulgatott ki a vevőkörből. Az ózdi piacon tapasztaltuk, hogy a környék falvaiból többen is megrendelés teljesítése miatt keresték fel az adott időpontban a piacot. A város munkahelyre járó asszonyai, akiknek nincs idejük gombászásra, ragaszkodva a megszokott ízekhez, megrendelik az erdőre járó ismerősöktől a kívánt gombafajtát. A hagyomány ereje, az elődök erdőjárása is vonzza a gyűjtögető magatartás követését. Ha a családban valaki ennek az ősi tevékenységnek kedvtelője volt, állandóan járta az erdőt, szemmel kísérte mindazt, ami a természetben történt, kora tavaszi hóolvadástói a zord időjárás beálltáig, nem sajnálta idejét a gombászásra és más vadnövények gyűjtésére, szívesen hívta fel a figyelmet a szabad természet hasznos értékeire, akkor a gyerekei is követték őt, megtanultak tájékozódni, és folytatták apjuk, anyjuk erdölését. A vadon termő növények közül az alábbiakban fontosságuk szerint soroljuk fel azokat a fajokat, amelyek tényleges szerepet töltenek be a gömöri magyarság táplálkozásában. Gombák Eleiemkészítés és élelemkiegészítés szempontjából a gombát első helyen kell kiemelni a vadon termő növények hasznosítása terén. Gömör vármegye erdőkben gazdag vidék. Tájain tavasztól késő őszig bőségesen terem gomba, nem véletlen tehát, hogy egy gazdag, racionális népi gombaismeret alakult ki, és erre alapozva itt többféle gombaételt fogyasztanak, mint az alföldi tájakon. A népi gombaismeret tanulmányozására napjainkban etnomikológia megnevezéssel egy új tudományos szakosodás van kialakulóban. Ez a fajta törekvés nagyon fontos, mert a népi gombaismeret és a vele összefüggő gyakorlat, valamint a tudományos gombaismeret összevetése - a legkitűnőbb gombaatlaszok ellenére is - nagyon sokszor lehetetlen. Ugyanis más szempontok szerint jött létre a gombák tudományos rendszertana és más tulajdonságokról árulkodnak a népi gombanevek. A mai népi 4 Zsigmond Győző: A gomba helye a népi kultúrában. Kriza János Néprajzi ismeretek alapján a gombák felbukkanásának idejét követve mutatjuk be a vadon ehető gombáit Gömörben: Medvetalpgomba (Boletus aestivalis). Csermosnya völgyében gyakori, süveges gomba. Nyolcféle színben is előfordulhat. Mészköves erdőben hamuszínűre nő a süvege, sötétszürke a napfénytől mentes sűrű erdőben, világos sárga a nyárfásban. Belseje gyakran üreges. Szárításra alkalmas. Úrigomba (Boletus appendiculatus) általánosan ismert ehető gomba. Bahasnak nevezik a Csermosnya völgyében, dubáknak a Szilicei fennsík falvaiban, Medvesalján szépének, cepének. Rétszéleken, bokrok között nő, erdei tisztásokon is előfordul. Van tavaszi és őszi változata. Szárításra alkalmas. Zsidóbábosnak azt a változatát hívják, mely megkékül, ha megvágják. Májusi gombák botanikai meghatározása bizonytalan. Ilyen név alatt csak a Csermosnya völgyében szednek egyfajta tavaszi gombát. Illata van, szagos gombának is nevezik, előfordulása, alakzata miatt néhol táncgombának jelölik. Kisebb és nagyobb változatban keskeny sávokban nő erdőszéleken és kaszálókon. Bornyupiszka vagy kosfej, szlovák nevén baranová hlava. Egy tőről 20-30 aprócska, fehér lábú, szürke kalapú gombacsokor bukkan elő sűrű, nedves sötét erdőben. Rozsnyótól délre csuporgomba a neve. Nyári gomba. Fasírtot készítenek belőle. Kozákgomba (Boletus rufusj, általánosan ismert ehető gombafaj a gömöri falvakban. Termőteste vörösbarna pikkelyekkel fedett, szárítják, és ételek ízesítéséhez használják. Csirkegomba (Cantharellus cibarius), általánosan ismert, a magyar köznyelv rókagombának nevezi. A gömöri magyarok többféle ételt készítenek belőle. Tojás- vagy vajsárga a színe, lefelé vékonyodó törzsű, kemény húsú, alacsony gomba. Augusztusi és szeptemberi esős napok után bokrosán bújik elő. A Turóc völgyében tyúkcsát a neve. Galambgomba (Russula). Többféle változata ismeretes. Szedése nagy odafigyelést igényel, mert van közöttük mérgező. Legízletesebbnek a kékhátú galambgombát tartják. Lombos erdők növénye. A mónári galambgomba sárgásbarna, a zöldhátú sütve ízletes, a pirostetejű mérgező. A Turóc völgyében kékese a neve. Őzlábgomba (Macrolepiota procera). „Hosszú lábú, lapos tetejű, világos barna színű", nagyméretű gomba. Lomberdők növényzetében fordul elő. Tisztásokon és bokrok közelében egyaránt megtalálható. Általánosan ismerik. Nem mindegyik változatát fogyasztják. Nem szedik az olyan őzlábgombát, melynek kalapját vörös, rozsdásbarna foltok „díszítik". Az ehető őzlábgombát négyfelé vágják, kiszárítják és télen akár kirántva is fogyasztható. Ha a kiszárított szárát megó'rlik, gyomorfekély gyógyítására alkalmasnak tartják (Csermosnya-völgy). Tinorugomba (Boletus lutens), röviden tinoru, tinóra. Általánosan ismert és közkedvelt gombafajta. Szárításra alkalmas, izét sokáig megtartja. A gömöri lakosok szerint a legrégebb időtől fogyasztották. Emlékeznek arra, hogy a szülők gyakran aggódtak amiatt, hogy télire elegendő tinorut szárítottak-e. Sampinyon (Psalliota silvatica). A Csermosnya völgyében sampion, a Szilicei fennsíkon és Medvesalján pecérke a neve. Erdei ág Évkönyve 2. Kolozsvár, 1994. 22-58. p. 74