H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Zsolnay László: A Colorado indiánok között

A colorádók faluja Colorado sámán „munka" közben Megérkeztünk. Vezetőnk kiabálására előjött a főnök, méltóságteljesen végigmért minket, majd nádxilofonján játszott néhány taktust, felajánlott egy helyi italt, amitől három napig részeg az ember, majd mikor visszautasítottuk, a maga részéről lezárva az ügyet közölte, hogy a folklórműsorért 20000 sucréval (kb. 5 dollár) tartozunk. Ezután őserdei utunkat folytatva elérkeztünk egy kis coloradó központba, ahol a gyógyulni vágyók serege várt a gyógyulásra. Itt a hosszú várakozást feloldandó, s a messzeföldről idevándorlót eligazítandó, egy kis kiállítást találtunk egy hagyományos nagycsaládi házban. Szerény díjazásért a múzeum őre alapos ismertetést tartott a táj történetéről, növény és állatvilágáról. Meglátogattunk még egy híres gyógyító embert, aki barátságos kézfogással üdvözölt bennünket. Rövid, kedélyes diskurálás után visszatértünk a városba és ezzel végetért egy napos látogatásunk a colorádók földjén. A colorádók, akik magukat tsatchiáknak nevezik, Pichincha tartomány DNy-i részén élnek, Santo Domingo tartomány központi részén. Ez a zóna az Andok nyugati termékeny, ereszkedő hegyoldalának felel meg, ahol bőséges a vegetáció, változatos az állatvilág a szubtrópusi esőerdőben. A népcsoport jelenlegi létszáma kb. 2000 fő, szétszóródva Chihuilpe, Congoma, Peripa, Poste, Bua, Otongo Mapali, Tagúéra és Naranjo Pupusa közösségeiben. 347