H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Vadász István: A civil szervezetek területi eloszlása Csongrád megyében
VADÁSZ ISTVÁN A CIVIL SZERVEZETEK TERÜLETI ELOSZLÁSA CSONGRÁD MEGYEBEN Bevezetés A fejlett piacgazdaságok országaiban a társadalomkutatók a gazdasági élet és a nagypolitika szereplői mellett megkülönböztetett figyelmet tulajdonítanak egy harmadik tényezőnek, az öntevékeny társadalmi szervezeteknek, melyeket gyakran harmadik szektorként tartanak számon. Ez a szektor a civil szervezetek vagy nem kormányzati (nongovernmental = ngo) szervezetek, „non-profit" szervezetek világa, mely egyes kutatók szerint abból a szempontból is harmadik szektor, hogy az elszigetelődő egyént kapcsolja a közélet vagy nagypolitika szinteréhez azzal, hogy egy adott szervezet révén mintegy beemeli a közügyek világába. Az öntevékeny társadalmi szervezetek ilymódon a gazdasági-társadalmi folyamatokba való bekapcsolódás lehetőségeinek különböző formáit is jelentik: a sajátos, csoportérdekek artikulációjától az érdekek védelméig, mely adott esetben a közélet kritikai követésétől a nyomásgyakorlásig terjedhet. Az egyének által fontosnak tartott probléma így juthat el a nyilvánosságig, illetve a nagypolitika, azaz a pártpolitika szinteréig. így egy-egy kezdeményezés nagypolitikai szintre is emelkedhet. Több társadalomkutató azt tartja, hogy éppen ezért egy fejlett, demokratikus társadalom egészségességének fokmérője a civil szektor súlya és szerepe. Ezért a harmadik szektor egyben a polgárosodás egyik kísérőjelensége is. Hazánkban az öntevékeny társadalmi szervezetek szerepének vizsgálata nem igazán elterjedt jelenség. A társadalomföldrajzi megközelítésű elemzések mellett inkább a szociológia, illetve a statisztika tesz kísérleteket az öntevékeny, önszerveződésű csoportok tanulmányozására . Ez nem meglepő, hisz olyan újszerű folyamatról van szó, amely csak az 1980-as évek legvégétől kibontakozó társadalmi-gazdasági-politikai változások egyik velejárója. A civil szervezetek alakulásakor és terjedésekor ugyanis olyan társadalmipolitikai innovációs folyamat előtt állunk, amely egyrészt az egyén korábbi elszigeteltségének megszűnését, végső soron az egyén társadalmi részvételének elősegítését, a polgárosodást, s ezáltal a gazdasági-társadalmi változást eredményezi. Csakhogy a folyamat kutatását az adatgyűjtés nehézségei és a jelenség jellegzetességei is korlátozzák. Az adatgyűjtés gondjai között meg kell említenünk, hogy a ma már igen kiterjedt szektor (becslések szerint mintegy 60.000 társadalmi szervezetet tartanak nyílván az országban) egyidejű adatszolgáltatását a hivatalos statisztika nemigen tudja megszervezni. Ezen szervezetek sajátosságai közül ugyanis két tényező is hátráltatja az egyidejű megfigyelést. Egyrészt állandó mozgásban lévő — születő és megszűnő, sőt tevékenységüket szüneteltető - szektorról, illetve szervezetekről van szó, s ezt a folyamatot nehéz követni. Másrészt ezek a szervezetek az intézményesülés eltérő fokán vannak, mely adott esetben azt is jelenti, hogy még a szervezetek elérése is gondot jelent. Legpontosabb nyilvántartásukat éppen ezért jóformán csak az alakulás, a bírósági bejegyzés alapján tudjuk elérni. A fenti nehézségek ellenére mégsem mondhatunk le ezen szektor megfigyeléséről, mivel a helyi társadalom olyan fontos szegletéről van szó, amely egy-egy település vagy közösség állapotáról, innovációs készségéről, magáról a helyi, kistérségi vagy regionális érdekviszonyok tagoltságáról ad fontos információkat. 2. Az öntevékeny társadalmi szervezetek időbeli és térbeli terjedésének folyamata egy délalföldi megyében: Csongrád megye esete. Az öntevékeny társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) létrejötte szinte lavinaszerű folyamat volt az egész országban az 1980-as évek legvégétől. Ezt a diktatórikus politikai berendezkedés fokozatos felszámolása, s közvetlenül pedig az 1989. évi II. törvény (az egyesületek alapításáról szóló törvény) tette lehetővé. Ezt követően a magyar társadalom egyesületi 1 SILLS, D. L. 1968. 2 DAHL, R. 1982, WUTHNOW, R. 1991. 3 FEINSTEIN, 0 1991. 4 RECHNITZER J. 1990, 1993, VADÁSZ I. 1992. 5 BOCZ J. - KÚTI É. - SEBESTYÉN I. - SERESNÉ GYŰRŰS G. - VAJDA Á. 1994 339
