H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Vadász István: A civil szervezetek területi eloszlása Csongrád megyében

szervezettsége ahhoz a trendhez látszott közelíteni, melyet az államszocializmus tört meg azzal, hogy 1946 és 1950 között a korábbi egyletek, körök, társaságok nagy részét felszámolta. A magyarországi egyleti élet történelmi előzményei között feltétlenül meg kell ugyanis említeni, hogy az ország akkori területén 1878-ban összesen 3995 (a mai területre vonatkoztatva 1917) egyesületet regisztráltak, s több mint fél évszázaddal később, 1932-ben pedig a mai országterületen 14365 egyesületet tartottak nyílván. Az államszocialista időszakban az egyesületi tevékenységi struktúra féloldalas lett. A szociális és egészségügyi ellátással, a kultúrával, az oktatással, a szakmai érdekképviselettel foglalkozó társulatoknak az uralkodó társadalompolitikai elképzeléséknek megfelelően el kellett tűnniük. A megmaradt egyesületek több mint fele sportegyesület, további 30%-a tűzoltóegylet, s további 16 % pedig hobbihoz kötődő szerveződés lehetett (horgász-, vadászegyesület, kutya-, macskatenyésztő egyesület, stb). Ennek következményeként 1970 ben 8886, 1982-ben pedig 6570 egyesületet számláltak Magyarországon. 1989 végén viszont már újra 8000 fölé emelkedett a nyilvántartásba vett öntevékeny csoportok száma, mely a politikai-társadalmi változásokat követően, 1991 legvégén 17869-re, 1992. december 31-re 21528-ra emelkedett. A fejlődési tendencia hasonló az alapítványok világában is, noha ez a szektor részben különbözik az egyesületektől. Az egyik lényegi eltérés, hogy 1945-től hazánkban teljesen megszűnt az alapítvány, mint jogintézmény, így alapítványtételre csak a Polgári Törvénykönyv 1987-es módosítás óta nyílott újra lehetőség. 1989 végén 400, 1991 utolsó napján 6182, 1992. december 31-én pedig 9703 volt a bíróságokon bejegyzett alapítványok száma. A fellendülés a későbbiekben is tovább tartott: 1994 végén Magyarországon 26107 egyesületet és 14216 alapítványt (összesen tehát 40323 szervezetet), 1996/97 fordulójáig pedig mintegy 40000 egyesületet és közel 18000 alapítványt jegyeztettek be a bíróságokon. Az öntevékeny társadalmi szervezetek számbeli gyarapodásával párhuzamosan egy másik folyamat - a differenciálódás — is kibontakozott. A differenciálódás főleg az intézményesültség (pl. alkalmazottak vagy egyesületi helyiség, székház léte) illetve a pénzügyi mutatók (pl. 1994-ben az egyesületek mintegy 30%-a rendelkezett a szektor összes bevételeinek 80%-ával: ez erőteljes koncentrációt jelent) alapján figyelhető meg. Ezt a folyamatot a törvényi háttér további finomítása (pl. az 1997-ben elfogadott ún. nonprofit törvény) még inkább felgyorsítja. A társadalmi öntevékenység egy adott térségben - például egy megyében - történő tanulmányozása során sort keríthetünk a folyamat településenkénti elemzésére is. Egy ilyen vizsgálatkor nagyobb hangsúlyt helyezhetünk az öntevékenységet befolyásoló faktorok településenkénti hátterére, társadalmi-térbeli meghatározottságára és ezek következményeire. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a településhálózat egyes pontjai más-más társadalmi innovációs 6 Vargha Gy. (szerk.): 1880. 7 Dobrovits S. 1935. potenciállal rendelkeznek. Vagyis a települések intézményiinfrastrukturális környezete, illetve bizonyos demográfiai tényezők (pl. a szellemi erőforrások milyensége) hatása különösen a kezdeti szakaszban meghatárzó lehet. Megfigyelésünk szerint Csongrád megyében is az országos tendenciákhoz hasonlóan alakult a társadalmi önszerveződés folyamata, bár több sajátosságot is tapasztaltunk. Az egyesületi élet történelmi gyökerei néhány településen különösen erőteljesek. 1878-ban a mai Csongrád megye akkori településein 136 egylet, társulat volt. Nem mindegyik helység rendelkezett egyesülettel, hisz ez a 136 szervezet 13 településen működött. Földeákon, Dorozsmán és Mindszenten 1-1 egylet, Kisteleken, Palotán, Apátfalván 2-2, Nagylakon 3, Makón, Szegváron 6-6, Csongrádon 7, Szentesen 22, Szegeden és Hódmezővásárhelyen 43-43 egyesület tevékenykedett. Ezen utóbbi 3 városban különösen fontosak voltak ezek a szervezetek, hisz a helyi társadalom nagy részét átfogták. A vásárhelyi egyleteknek 10347, a szegedieknek 6932, a szentesi szervezeteknek pedig 8828 tagja volt. Különösen népesek voltak az önsegélyezés akkori formáját jelentő temetkezési egyletek, melyek kerületenként szerveződtek, s egyletenként Szentesen 1000-1200, Hódmezővásárhelyen pedig 4-600 főt tömörítettek. Ezekben a nagyobb városokban, illetve az akkori járási-igazgatási székhelyeken külön szervezete volt akkor az iparosoknak (olykor még szakmacsoportonként is elkülönültek), az helyi elit tagjainak (úri casinó: Csongrád, Szentes, Nagylak, Makó, Hódmezővásárhely, Szeged), s külön, általában olvasókörökbe szerveződtek a földművesek, a kisebb birtokos parasztok is. Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Szentesen már akkor is volt dalárda, Szegeden és Hódmezővásárhelyen műkedvelő, illetve színházpártoló egylet, sőt Szegeden már csónakázó, korcsolyázó, torna- és zenekedvelő egylet is alakult. A két világháború közötti időszakban, 1932-ben az akkori Csongrád megye mai településein összesen 714 egyesület volt nyilvántartásba véve. Külön ki kell emelni Hódmezővásárhely (153 egylet) és Szegeti (236 egylet) mutatóit, melyek az akkori 10 törvényhatósági jogú város mezőnyének átlagának feleltek meg, s az alföldi városok viszonylatában, illetve az összes település országos átlagát tekintve kiemelkedőek voltak. Hódmezővásárhelyen 1000 lakosra 261, Szegeden 659 egyesületi tag jutott (Győrben 977, Pécsett 863, Debrecenben 780, Baján 511, Budapesten 450 volt ugyanezen mutató értéke). A 714 egyesület tevékenységi kör szerinti vizsgálatakor megállapítható, hogy a legtöbb szerveződés olvasókör, illetve társaskör (258), továbbá érdekképviseleti csoport (135), de már igen magas a sportegyesületek (63) és kulturális szerveződések (50) száma is. A társaskörök (főleg az olvasókörök) magas száma és aránya tipikusan alföldi, illetve agrár jellegű jelenségnek számított. Köztudott, hogy a XIX. század végén Hódmezővásárhelyen 4-5, Szegeden pedig általában 3-4 olvasókör is tevékenykedett, melyek száma később még tovább emelkedett. 340