H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Tolnay Gábor: Vita - legelőügyben - Dévaványa és Túrkeve között

szerették volna megvásárolni a legelőt. Ezt a Gazdasági Albizottság elutasította. Helyette a 30 évig tartó „örök bérlet" útján való megszerzését javasolta. Ezt azzal indokolták, hogy amikor a közös legelők átmennek a közösség tulajdonába a gyakorlat szerint előbb-utóbb felosztásra kerülnek, és így már nem szolgálják az állattenyésztés céljait. Dévaványán az 1921. szeptember 10-én tartott képviselőtestületi közgyűlésen ismét napirendre került a legelők megtartásának az ügye. A főjegyző elmondta, hogy a 14 ezer lelket számláló községnek mindössze 584 kat. hold közös legelője van. Ez a lakosság tejszükségletét is alig tudja biztosítani. A lakosság egy számottevő része úgy segített magán az utóbbi évtizedekben, hogy a község közvetlen közelében fekvő és báró esetei Herczog Mór Lipót tulajdonát képező ingatlanból bérelt pár száz hold legelőt. Ez azonban korántsem jelentett megoldást. Elmondta, hogy mind az elöljáróság, mind az erre a célra külön összehívott értekezlet foglalkozott a legelő ügyével. Mindannyian azt javasolták, hogy az 1920. évi XXXVI. törvénycikkre való hivatkozással mondja ki a képviselő-testületi közgyűlés, hogy ezeket az ingatlanokat közös legelő alakítására közérdekből kisajátítani javasolja. Ez történhet akár úgy is, hogy a vagyonváltság természetben leadandó területébe számítsák be a legelő területét. Javasolja a főjegyző, hogy Dévaványa kérje az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól - (a továbbiakban: OFB) -, hogy a Herczog-uradalomból ezt a részt sajátítsák ki és juttassák azt az állattartó gazdák részére. Még ugyanezen a képviselőtestületi közgyűlésen a főjegyző újabb, más aspektusból vizsgált javaslatot terjesztett elő az állattartó gazdák érdekeinek védelmében. Elmondta, hogy a kisés középbirtokosok is képtelenek jószágot nevelni, mert legelőterülettel nem rendelkeznek. Ugyanakkor az egész országnak az lenne az érdeke, hogy a birtokos osztályok, akik az állami terhek jelentős részét is viselik, jövedelmi forrása az állattartással megerősödjék. Ezért a következőt javasolta a közgyűlésnek elfogadásra: Mondja ki a közgyűlés, hogy a legelőszükséglet részbeni kielégítése céljából közérdekből támogatják Ungár Jánost és társait, akik az úgynevezett Gabonás-pusztát Dévaványa részére kívánják megszerezni. Javasolta továbbá, hogy egyrészt a község is kérje ennek megítélését az OFB-től, másrészt már most kezdje meg a tárgyalásokat a különböző altruista pénzintézetekkel abból a célból, hogy a legelő megvételéhez szükséges összeg a rendelkezésére álljon. Közben a közel 200 éve tartó jogfolytonosság miatt az OFB végzése földhöz és közlegelőhöz való juttatás előzetes megtárgyalására közgyűlés összehívását rendelte el. Ezt 1922. március 21-én meg is tartották és a Magyar Katolikus Vallásalap ecsegpusztai és bokrosi legelőjéből közlegelőhöz juttatta Túrkevét. A közalapítványi főfelügyelet azt ajánlotta, hogy a túrkeveiek örök bérletre (30 év) vegyék át a legelőt. Ezt a város képviselőtestülete nem fogadta el és a vétel mellett döntött. Ezért az OFB az ecsegpusztai legelő megváltási tárgyalását 1922. július 17-re tűzte ki. Dr. Rácz János városi képviselő bejelentette, hogy az OFB hamarosan kimondja az ecsegpusztai legelő Túrkeve számára történő eladását. A 380/1923. OFB számú ítélet hamarosan meg is érkezett. Az ítélet a Túrkeve által eddig is használt Ecseg-pusztán lévő 4037 kat. hold 1385 n.öl nagyságú legelőt a városnak ítélte. A város által kért nagyobb terület átadását viszont elutasította. A vételárra vonatkozó egyezség megkötését a felekre - a Magyar Katolikus Vallásalapra és Túrkeve városára - bízta azzal a megkötéssel, hogy azt kötelesek bemutatni az OFB-nek. Amennyiben az árban esetleg nem tudnának megegyezni, akkor annak megállapítását az 1920. évi XXXVI. törvény 42. §-ban foglaltak értelmében tíz évre elhalasztja. Addig pedig a városnak járadékot kell fizetni. A vármegyei tiszti főügyész ez ellen kifogást jelentett be. A főügyész azt javasolta, hogy a legelő árának megállapítását halasszák el. Továbbra is haszonbérletként használják a korábbi haszonbérleti szerződés feltételei mellett: 800 q búza és a 4037 kat. hold 1385 n.öl összes közterhének viselése. Túrkeve város ezt a javaslatot elfogadta, de tiltakozott az ellen, hogy a 800 q búzát haszonbérnek minősítsék, ragaszkodott az „évjáradék" minősítéshez. Ehhez meg a Vallásalap nem járult hozzá. A legelőt Túrkeve város 1923. május 1-i határnappal vette birtokba. 8 a./ Sz.M.L. - Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai. A Gazdasági Albizottság ingatlanforgalmi iratai 2.281/1921 .szám alatt, b.í Sz.M.L. - Túrkeve jkv. 1921. év. - 1921. szeptember 12. - 204/1921. kgy. szám. 9 A dévaványai telekkönyv 10501, 10502, 10503/1, 10503/2, 10504, 10506, 10664/2, 10665, 10666, 10667/1, 10667/2. és 10667/8. helyrajzi szám alatt jelölt ingatlanokat, amelyeknek területe mintegy 495 kat. hold. 10 Sz.M.L. - Dévaványa jkv. 1921. év. - 1921. szeptember 10. - 83/1921. kgy. szám. 11 A pénzintézeteknek az a fajtája, amely közhasznú tevékenység folytatását tűzi ki feladatául. 12 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. 1921. év. - 1921. szeptember 10. - 82/1921. kgy. szám. 13 a./ Sz. M. L - Túrkeve jkv. 1922. év. - 1922. március 6. - 53/1922. kgy. szám. b./ Sz. M. L. - Túrkeve város képviselőtestületi irataiban a 1348/1922. OFB. számú végzés. 14 TOLNAY Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtásának néhány sajátossága. (Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei példák alapján.) = AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE, 1991. XXXIII. évf. 64-112. p. 15 Sz.M.L. - Túrkeve jkv. 1922. év. - 1922. március 27. - 96/1922. kgy. szám. 16 Sz. M. L - Túrkeve jkv. 1922. év - 1922. július 13. - 84/1922. kgy. szám. 17 Sz. M. L. - Túrkeve jkv. 1923. év. - 1923. január 8. - 2/1923. kgy. szám. 18 a./ Sz.M.L - Túrkeve jkv. 1923. év. - 1923. március 5. - 100/1923. kgy. szám. b./ Sz.M.L. - Túrkeve város képviselőtestületének irataiban a 380/1923. számú OFB ítélet. 19 Az 1920. évi XXXVI. törvény 42. § 3./ bekezdése szerint a Vallásalapnak volt igaza. - Irodalom: Az 1920. évi törvények gyűjteménye. - Kiadja a m. kir. 262