H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Tolnay Gábor: Vita - legelőügyben - Dévaványa és Túrkeve között
TOLNAY GÁBOR VITA - LEGELÓÜGYBEN - DEVAVANYA ES TURKEVE KÖZÖTT 1 Dévaványa és Túrkeve - mint két jó szomszédos település több mint két évszázadon keresztül hadakozott egymással a két helység között elterülő legelő birtoklásáért. A Jász-NagykunSzolnok megyei alispán így rögzítette a kialakult helyzetet: „...a r. kath. vallás-alapítványtól a túrkevei birtokosok megelőzőleg kb. 200 esztendő óta megszakítás nélkül haszonbérelték s a város (Túrkeve - T. G.) most is a túrkevei Jószágtartó Birtokosoknak adta ki haszonbérbe." A legelő körül kialakult viták legtöbbször jelentéktelenek voltak, amelyeket azonban a szereplők felnagyítottak. Ilyen volt 1895-ben a dűlőutak javításának vagy a Berettyón átívelő híd megjavításának az ügye. Természetes, hogy ezek az apróbb jellegű villongások tovább mérgesítették a két helység között lévő viszonyt. Az első, átgondoltnak tűnő dévaványai akcióra az 1919. március 20-án ülésező képviselőtestületi közgyűlésen került sor, ahol a helyettes főjegyző hatásos előadásban részletezte, hogy Dévaványa állattenyésztése régóta pang, sínylődik és ebben a tekintetben az Alföld legelmaradottabb községei közé tartozik. Pedig a község határában Herczog Mór birtokához 1015 kat. hold, a Magyar Katolikus Vallásalap birtokához 6038 kat. hold területű legelő tartozik. Csakhogy ebből a területből a község soha még egy tehénjárásnyi legelőhöz sem jutott, mert annak nagy része a túrkevei nagygazda bérlőtársaság kezében volt, más részét pedig a vármegyei Gazdasági Egyesület bérelte. Ezek a birtokok azonban az 1919. évi XVIII. néptörvény rendelkezései alapján feloszthatók, ezért úgy gondolta, hogy a község állattartó lakosságának sok évtizedes legelő utáni vágyát lehet majd kielégíteni. A község lakosságának valóban igen nagy szüksége volt legelőre, amit az is bizonyít, hogy a községi elöljáróság által készített összeírás adatai szerint gulyajárásra 720 ember 3150 kat. hold legelőre, csordajárásra 500 ember 750 kat. hold legelőre tartott igényt. Ezenkívül a birtokrendező bizottságnál több mint 2000 ember jelentette be igényét legelőre. Ilyen óriási legelőigénnyel szemben a községnek egy talpalatnyi legelője sem volt. Általánosan elterjedt az a hír, hogy túrkevei vagyonos gazdák a földművelésügyi kormányzatnál már lépéseket tettek az iránt, hogy a község határában lévő legjobb minőségű alapítványi legelőt Túrkeve város kaphassa meg, sőt valamelyik túrkevei lap már olyan értelemben írt, hogy azt már a földművelésügyi miniszter oda is ígérte a túrkeveieknek. Megjegyzi továbbá még ez az újságcikk azt is, hogy a városi alkalmazottak szövetsége a dévaványai legelő többi részére is igényt tart és ebben az ügyben már tárgyalások is folytak a Földművelésügyi Minisztériumban. Ennek hallatára igen nagy felzúdulás támadt a község legelő- és földigénylői körében, mert ha ezeket a legelőket elveszítenék, akkor a község állattenyésztése valóban megbénulna. „...Lehetetlen az, hogy egy ily nagy lakosságú község több mint 2000 földigénylő proletár lakossá megélhetésének eggyik legfontosabb tényezőjétől megfosztassék. Lehetetlen az, hogy Dévaványa község szegény munkásnépe rovására a gazdag Túrkeve város gazdag polgárai méggazdagabbak legyenek..." A helyettes főjegyző azt javasolta, hogy a község képviselői a járási főszolgabíró, a vármegyei alpispán és a gazdasági felügyelő kíséretével a vármegye kormánybiztos főispánjához és a földművelésügyi miniszterhez menjenek küldöttségbe és kérelmezzék ezen legelőterületnek Dévaványa használatába történő átadását. Ezek az események Túrkevén is mozgásba hozták azokat az állattartó gazdákat, akiknek a legelő haszonbérletének elvesztése komoly anyagi veszteséggel járt volna. 1921-ben már a város képviselőtestülete is tárgyalta az úgynevezett „ecsegi legelő" ügyét, amelyet 1729 óta megszakítás nélkül bérelnek a Magyar Katolikus Vallásalaptól. A két oldalról érkező felterjesztések a vármegye Gazdasági Albizottságát is állásfoglalásra késztették. A túrkevei gazdák A dolgozat az ÜTKA támogatásával készült. (Nyilvántartási szám: T 019540.) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár - Szolnok (a továbbiakban Sz.M.L.) - Megyei Tanács VB. Igazgatási Osztálya 5203-1/1950. 1. számú iratban az alispán 23.860/1932. számú határozatának indoklása. Sz. M. L. - Dévaványa község képviselőtestületi közgyűlésének jegyzőkönyvei - (a továbbiakban: Dévaványa jkv.) - 1892-1899. évekről. - 3. kötet 1895. június 14. - 71/1895. kgy. szám. Sz.M.L. - Dévaványa jkv. 1892-1899. - 3. kötet. - 1896. március 20, majd 1897. április 21. - 42/1896. és 54/1897. kgy. számok. Sz.M.L. - Dévaványa jkv. 1919. év - 7. kötet - 1919. március 20. - 14/1919. kgy. szám. TOLNAY Gábor: A Nagyatádi-féle földreform végrehajtása Dévaványán. - BÉKÉSI ÉLET, 1987. XXII. évf. 2. szám 171-172. p. Sz.M.T. - Túrkeve város képviselőtestületi közgyűlésének jegyzőkönyvei - (a továbbiakban: Túrkeve jkv.) 1921. év. - 1921. június 27. - 143/1921. kgy. 261
