H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szabó Antal: Zenebona Törökszentmiklóson 1819-1820-ban

SZABD ANTAL ZENEBONA TÖRÖKSZENTMIKLuSON 1819-1820-BAN Az urbárium helyi földhasználati rendjének bevezetése után folyamatosan halmozódtak az ellentétek a mezővároson belül, a mezőváros lakossága és a földesúr új rendje között. A 100 éve újratelepült Tötökszentmiklóson ekkor 1025 ház volt, lakóinak száma 7400. A schematizmus több mint 500 lakossal többet jelez. A katolikusok száma majdnem harmadával kevesebb mint a reformátusoké. Az ipar most jutott abba a fejlődési szakaszba, hogy 1816 és 1820 között négy céhegyesületet is kialakított, (a tagok számáról csak 1828-ból tudunk, akkor 54-en voltak ) bár tőlünk nyugatra már lassan lealkonyodott ezeknek az ideje. A kőművesek önállóan dolgoztak, kevesen is voltak, meg eléggé erőtlenek. Elég sokat küszködtek a kontárokkal, a felületes munkát végzőkkel. (Ezeknek, ha a bíráló bizottság megállapította a munka hitványságát, teljes kártérítést kellett fizetni.) Ők a város néhány közösségi munkája alól mentességet kértek, kaptak is fejenként 1 vft 30 kr-ért. Nem kaptak mentességet ő felsége levelének szállítása alól és a katona állítástól sem. Van a településen 3 görög kereskedő. A nagyszámú zsellér (600 körül voltak) a gazdáknál cselédkedett, a pusztákon béreskedett, szőlőművelést végzett jelentős részük napszámban. Nem volt az itteni élet sem rosszabb, sem sokkal jobb annál a helyzetnél, amely országszerte jellemző. A múlthoz képest volt sokkal kötöttebb a szolgáltatás, a földhasználat rendje. Nincs szabad földfoglalás, de még az attól kedvezőtlenebb újraosztó taxás termelési, szolgáltatási rend is csak emlék maradt. Olyan emlék, amelyre szívesen gondoltak vissza több évtizeddel később is. Az újratelepedés óta eltelt 100 év alatt az egész birtok termelési-földhasználati rendje az Almásyak törökszentmiklósi uradalmában a földesúri család jól végiggondolt hasznosítási rendje szerint alakult, amelyet csak tudomásul vehetett az oppidum lakossága. Az Almásyakat az idevonatkozó törvények ugyan korlátok közé szorították, de az ő kezük kevésbé volt kötött ezek betartásában, mint a jobbágyoké. Az országgyűlés, a vármegye s a szolgabíróság a nemesség érdekeit védte. A törökszentmiklósiaknak volt egy kedvező lehetőségük sok sok jobbágytelepüléssel szemben. Ez a puszták többségében már általuk művelhető földek bérlete. Éltek is vele, nem is kevesen. Természetesen csak azok, akiknek megvoltak a föld megmunkálásának feltételei, elsősorban megfelelő igaerő a saját telek és pusztákon bérelt földek használatához. Sőt! Szolgáik is voltak, akikkel a telken kívüli többletmunka egy részét elvégeztették. E puszták új bérleti rendjét a földesúr megváltoztatta, illetve bérleti díját felemelte. Nem csak törökszentmiklósi jelenség! Ehhez hasonló lépésekre került sor 1819-ben Tiszafüreden és a szomszédos Tiszaföldváron. Az új bérleti feltételek megkötése a bíró feladata volt. Nem véletlen, hogy elsősorban a bíró illetve közvetlen környezete, a tanácsosok ellen fordult a bérlők haragja, nem is a szegényebbeké. „Mikor elérkezett az árendálás megújításának ideje, s a bíró felszólította a népet az új szerződés megkötésére, sokan vonakodtak az árendálást megújítani." A helyi lakosok közül 110-en gyűltek össze, hogy elégedetlenségüket és az úrbéri földekkel kapcsolatos sérelmeiket is elmondhassák, így kiszélesedett a sérelmek sora, s nem csak a puszták bérlői, hanem a telkesek is csatlakoztak az elégedetlenkedőkhöz. Erről a helyzetről Kaposvári Gyula a Szolnok Megyei Néplap XXXVII. évfolyamának 127. számában „Míg egy csepp vér lesz bennetek, az Urbáriumtól el ne állyonok..." adott információt a korabeli olvasóknak. Először arról tájékoztatott bennünket, hogy a város lakosságának elégedetlensége nem most kezdődött, hanem az Urbárium új rendjének bevezetésekor. Csikós Nagy Mihály lakos - kikérdeztetvén, a városi jegyzőkönyvbe mondta, hogy a régi Urbáriumhoz ragaszkodás „parancsa" apáról fiúra szállt, báttyról öccsre, öregekről fiatalokra. Ha pedig nem sikerül a régi Urbárium rendjét visszaállítani, forduljanak őfelségéhez. Ezután az 1819. dec. 19-én Egerben tartott Úrbaliális Törvényszék jegyzőkönyvéből idézett: „T.Sz. Miklós Városában tartott Úri Széknek Jegyző Könyvét, az Úrbáriális Perrel egyetemben ... Egyszersmind Török Sz. Miklós Városi Bírájának e foljó Hónap másodikán kőit Levelét, meljből világos: hogy a békétlenek, titkos gyűléseiket foljtatva tartják, és noha a Földes Uraság a maga károsításával is, a Lakosokkal némelj részben nagy kímélettel bánt: mindazonáltal némelj békétlenek, a közt tsendességet megháborítani igyekeznek: a Törvény Szék eleiben terjeszti ilj végből, hogy a Ttes Törvényszék 1 Helytörténeti Gyűjtemény, Törökszentmiklós. Adattár: Az 1819-20. évi Protocollum, 22.p. Továbbiakban: Adattár. 2 Heves Megyei Levéltár. Az 1828-as népesség számlálás adatai. 3 Dr. Soós Imre: Előadás a város újratelepülésének 250. évfordulóján (kézirat). 4 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. Eger 1955. I. 324. p. Továbbiakban: Évkönyv. 247