H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szabó Antal: Zenebona Törökszentmiklóson 1819-1820-ban

olj hathatós rendelkezéseket méltóztasson tétetni, melyeknél fogva a lázadás letsendesedjen, a titkos összejövetelek eloszassanak a Földes Uraság és a jobbágyok között fent forgó egyenetlenség elháritódjjon és a kívánt tsendesség heljreállitódjék." Foglalkoznak ezzel a témával mégpedig azért, mert a Kir. Helytartótanács elrendelte. A Törvényszék ezután az ügy végleges rendezésére Retsky László főszolgabírót rendelték ki. Tóth Sándor Vázlatok... c munkájában erről a helytörténeti eseményről így írt: „A jobbágyhelyzet teljes megszüntetését folyton halogató határozatok nem nyugtatók meg a nép értelmesebb rétegét. Ezek aztán titokban - mert nyíltan nem merték - terjesztették a nép között fennálló igazságtalan társadalmi rend elleni kifogásaikat és gyűlöletüket.... Törökszentmiklóson is volt ilyen.... Elöljáróságunk jelentést adott az esetről a főszolgabírónak, aki dicséretére mondva, nem foganatosított nyomást. 1820. január 23-án mindkét templom előtt felolvastatott leiratában Törökszentmiklós népét békés várakozásra és türelmes magaviseletre szólította fel, de a titkos összejöveteleket betiltotta." Ez távirati rövidségű helyzetjelentés, amely mögött — mint láttuk - sok esztendő eseménysora és feszültsége volt. Az elégedetlenség láttán a földesúr személyét képviselő tiszttartó kapott felszólítást a rendezésre, ami nem lehetett más, mint az elfojtás, elhallgattatás. Megkezdődött tehát a lázadás, vagy ahogy a korabeli dokumentumok nevezik, zenebona felszámolása. „Két ember házát elbecsültette, többeket lecsukatott és megverettetett." Ez indította el az egyre nyíltabb zenebonát. Megtagadták a szolgáltatásokat, támadták az elöljárókat, titkos gyűléseket szervezetek, ahol a maguk igazát megbeszélték, a sérelem elleni hatékony módszereket kidolgozták, sőt kivitelezését, anyagi alapjának megteremtését is megoldották. A támadás egyik szála a tiszttartó, illetve a földesúrnak behódoló elöljárók ellen irányult. Új tanácsot akartak választani a soron következő esztendőre. Ez napirenden is volt egyébként, amit a templomokban ki is hirdettek. A hagyományok szerint október utolsó vasárnapján kellett lebonyolítani. A földesúr és az akaratát helyben végrehajtó tiszttartó a régi vezetés mellett volt. Hogy őket válassza meg a lakosság, embereik végig járták a választókat, hogy menjenek el szavazni. Az eredmény szinte a nullával volt egyenlő. Mindössze tízen szavaztak. Ez a szembeszegülés általános megnyilvánulása volt. Ilyen eredmény még a dunántúli hasonló esetekben is ritkán fordult elő. Ugyanis ezekben az években ott is gyakoriak voltak a zendülések. November 17-re új választásokat írtak ki. A 800 szavazó közül fenyegetésre, ígérgetésre már 134-en jelentek meg. Ők sem voltak fejbólintó Jánosok! Sok mindent kifogásoltak. Elsősorban azt, 5 Szolnok Megyei Néplap, XXXVII. évf. 127. sz. 6 Tóth Sándor: Vázlatok..., Szolnok 1955. 97. p. 7 Évkönyv 327. p. 8 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 62. p. 9 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 63. p. 10 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 62., 76. p. 11 Adattár jegyzőkönyvéből. 1819-20. évi Protocollum 77-78. p. 12 Adattár jegyzőkönyvéből. 44. p. hogy miért nem külön-külön választják a főbírót és az esküdteket. A választásokkal kapcsolatban az volt a helyzet, hogy a földesúr jogában állt 3 általa megfelelő személyt jelölni bírónak. Közülük lehetett csak választani a szentmiklósiaknak. A főbírót meg is választották 134-en annak rendje módja szerint, még ha kifogások is merültek fel ellene. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy 18 éve két személy váltogatja egymást a bírói székben, mintha senki más nem felelne meg. Azért két személy váltogatta egymást, mert elvileg egyik választáson katolikus vallású jöhetett szóba, a következő évben református. Ez a váltórendszer általában érvényesült az oppidumban, de ezekben az években kevésbé. Surányi Ferencz már éppen hatodik bíróválasztáson nyerte el ezen a napon tisztségét. Nem volt egyébként könnyű a bíró helyzete, személyében felelt a város rendjéért, az adók kifizetéséért, az úrbéri kötelezettségek teljesítéséért. Ha valamiben nem felelt meg a követelményeknek, a vármegye foglya lett mindaddig, amíg rendeződött minden. A súlyosabb hiba esetén katonaságot szállásoltak a településbe, s tarthatták, amíg meg nem oldódott a probléma. Az ilyen helyzetben lévő településeken igen kegyetlen világ volt. Mindent adni kellett a katonának, mégpedig hatósági áron, ami jóval alacsonyabb volt a piaci áraknál, amik amúgy is eléggé le voltak szorítva. A helyzet az esküdtek választásakor vált válságossá. A már előre elkészített névsort nem fogadták el a megjelentek. Abban állapodtak meg, hogy délutánra halasztják közös megegyezés reményében a döntést. Ennek reményében új névsort kért a tiszttartó. Át is adták, de ezzel meg a tiszttartó nem értett egyet. A választási szabályok szerint pedig az esküdtek esetében szabadon választhatott volna a lakosság szavazati joggal rendelkező része. Minden egyes személyről véleményt mondott a tiszttartó. Kezdett egy kompromisszumos megoldás kibontakozni, de két jelölt esetén ez nem következett be. Azzal az indokkal utasította el most már a jelöltek névsorát a tiszttartó, hogy információkat akar szerezni a város által javasolt személyekről. Mivel ismerték a választási szabályokat a zenebonások, tiltakoztak a tiszttartó eljárása ellen. Bekiabálták: „az Urbárium egyenesen a népnek adta az esküdtek és nótáriusok választását ... ők nem ' 8 élhetnek azzal a jussal, melyet az Urbárium ad?" . A megválasztott bíró is kijelentette, hogy „a Bíró pálcát... csak velük, mostani esküt társaival kívánja viselni." így megnehezedett az ellentétek feloldása. A választók tovább sorolták sérelmeiket „ha valaki éhez a Házhoz (Város Háza) bejöhetett Eskütt embernek, soha se várta azt az ember többé, hogy leteszi, hóttig abba marad.", „be hűséges szolgák, már erővel is megakarnak maradni, mások is vágynak okos emberek, nemcsak akik itt ülnek," „Disznó bőr az 12 13 orcátok", „ha új eskütteket nem tesz, haza igazityák" „Nekünk olly hatalmunk és Jussunk van most, hogy Ő Mtságának is 248