H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Bellon Tibor: Határújítás, határvédelem a Nagykunságon

rendeltek, melyet a városgazda felügyeletére bíztak. A napidíjuk attól függ - szól az írás, - hogy vallomásuk mennyire lesz hasznos a városnak. A helyszínre szállításukat, ottani ellátásukat 39 is a város fedezte. Az esetek nagy többségeben nem derül ki, hogy a tanúknak mi a foglalkozásuk. De így volt ez már korábban is. 1582-ben Szabolcs megye ítélkezett a nádudvariaknak az asszonyszállási és kápolnai lakosok elleni határperében, ahol a Szent Ágota halmától a Darvas laponyag és a Darvas halom vonala a vitatott linea. A nádudvariak Szögi György földesi, Ziles András böszörményi, Parnadi Balázs zilahi, Csorna Benedek adorjáni lakosok vallomásával igyekeztek a maguk igazát bizonyítani. A Nagykunságban a határokat a lakosoknak különböző' mérőeszközökkel mérték ki, és különböző területmértékeket használtak. A területmértékek legteljesebb hazai összefoglalását Bogdán Istvánnak köszönhetjük. A Nagykunságban a legáltalánosabb láncalja és a hold, ez utóbbi változó nagyságú terület: 1000 1600 négyszögöl. Ez mindig a konkrét esetben derül ki. Gyakran találkozunk a nyilas föld terminussal is. A redempció után, 1746ban a karcagi tanács az artikulusokat értelmezve a szakáll földek terminust úgy magyarázza, hogy az a föld, amit a tanácsbeliek külön munkájuk után kapnak alkalmi vetemények alá adott szántó-, rét- és nádosztáskor. A mérést végző tanácsbeliek segítségére voltak a lánchúzók és a póznát hordozók. Számukra fejenként 15 öl kaszáló nyilast adnak. Ecsegen a tulajdonos, a roffi Borbély Gábor uraság a lakosoknak a határszélen fonal földet oszt olcsón. Ezt azzal magyarázzák, hogy ez a terület a vitás határszélen van, és félni lehet, hogy a hatalmaskodó dévaványaiak becsapván, maguknak vágják le az ott termett nádat. Mint ahogy meg is történt, az ott nádat vágó túrkeviektŐI elszedték nádvágóikat. Ugyancsak a határszéleken osztottak prém földeket szántás alá, így próbálták megakadályozni a szomszédos területekről az átlegeltetést. 1846-ban a kerületi kapitány intézett levelet annak megtudására, hogy a lánc, gyalog, pózna, kötél, figur, öl nevezet alatt lévő területek mennyi holdat, és hány redempcionalis forintot jelentenek. Karcag tanácsa így válaszol: „Ezen közönség kebelében 1540 négyszögöl tévén egy hold földet, ebben - melly mennyiség formája 308 öles hosszú düllőben 5 folyó öleket tészen, - rendesen két posonyi mérő gabona szokott vettetni, s ennyi földnek váltáskori ára 2.-Ft 30 krajcár ezüst pénzben. Egyéb aránt leggyakorlottabb, és a köznép száján leginkább forgó elnevezés itten az láncz szám, melly 308 öl hosszúságban 10 folyó öleket tévén, redemptionális ára az illy 2 hold földnek 5 forint ezüstben, s 4 posonyi mérő magot fogad magába vetés alá." Túrkeve tanácsa 1811-ben az ecsegi árendában osztandó kaszáló kimérésére 10 sukkos rudat csináltatott, és minden forintra 5 suhnyi kaszálót osztanak. Azonban sok panasz lehetett a rúddal mérésre, mert 1835-ben már arról határoz a tanács, hogy „azon tapasztalt megcsalatkozások miá, melyeket a rúddal való hányás szokott okozni, ezennel meghatároztatik, hogy ennek utána valamint mindennemű osztállyok, úgy a nyilas adás is nem rúddal, hanem lántzalmérettessen." A jászberényi hármas kerületi gyűlésre kiküldött kunszentmártoni deputáció azt a kialakult álláspontot képviselte 1773-ban, hogy „a község inkább megnyugszik a régi póznával méretett osztályban, mintsem a mostani mathematicus által tett geometrica divisióban." Pár év múlva a Hármas Kerület utasítására hivatkozva beadták a derekukat mondván: „az eddig póznával mért terrénum láncra reducáltasson." Úgy látszik azonban, hogy nem minden helység fogadta meg a kerületi instrukciót. Élt a Nagykunságon a kerékkel mérés gyakorlata is az elmúlt századokban. 1762. februárjában Túrkeve főbírája és néhány tanácsnoka Pásztora két szekérrel kiment, hogy a pusztát kettémérjék kerék fordulással. „Kimenvén a Nagy völgynél lévő Kis dombrúl két szekérrel. Kerék fordulással két fele a Laposson kívül Pásztót felmérvén Telek, Kadárcsa és a Rét vagy Lapos felől való oldala lett, és a Lőrincz halma fele Móricz Póhamara felőli oldala. A Fekete halom tájon öszve jővén in summa ment 5282 kerék fordulásokra, mellyből harmadát kifogván 1760-vant vissza mértünk a felébül 880-vant 27 hijjával, úgy a szántó földnek esett Lőrincz halma felől való része Posztónak, és fe/csóváztatott által a Túri útnál lévő Széna ároktuf szintén a Kis dombig." Később arról olvashatunk, hogy a pásztai határszéltől a Buga halmáig nyúló gyepföldet mérték körül, hogy lehetne-é ott a Pohamarán elhagyott dinnye és répaföld helyébe másikat osztani? „A Hellység fedeles kotsijának mostani hátulsó kerekével felméretvén, mellynek mindenkori egy egész fordulása két ölet tészen. A Baga halmánál a rövid dűlőtől fogva a Túri útig a szélessége 61 kerék fordulása, vagy is 122 öli, ezen szakasz földnek közepe keresztül a Túri útig 130 kerékfordulás, vagy is 260 öli, a Plébánia fölgye mellett egy darabnak a szélessége 90 kerékallya vagy is 180 öli, ettől fogva mérvén a Buga halmáig hosszára 586 kerékallya, vagy is 1172 öli „52 1822. év őszén a kisújszállási lakosok kérik a tanácsot, 39 Prot. Túrkeve, 1791. júl. 3. 87/650. 40 Hild Viktor naplója V. 160. Damjanich János Múzeum Adattára, SzolnokHild Viktor naplója V. 160. Damjanich János Múzeum Adattára, Szolnok 41 Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. Bp., 1978. 42 Prot. Karcag, 1746. máj. 19. 163-169. - I. még: Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. Szolnok, 1973. 43 Prot. Túrkeve, 1835. jún. 28. 199-200/384. 44 Prot. Túrkeve, 1807. dec. 26. 389. 45 Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. Szolnok, 1973. 46 Prot. Karcag, 1846. nov. 23. 279/755. 47 Prot. Túrkeve, 1811. jún. 12. 218. 48 Prot. Túrkeve, 1835. jún. 28. 199-200/384. 49 Prot. Kunszentmárton, 1773. okt. 30. 130/2. 50 Prot. Kunszentmárton, 1786. ápr. 23. 307/1. 51 Prot. Túrkeve, 1762. febr. 25. 193. 245