H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Papp Izabella: Egy észak-görögországi temetőben a jászkunsági görögök származási helyén
a sírokra. Véleménye szerint ezáltal valósul meg az élő és a holt falu kapcsolata. Ez a kapcsolat láthatóan fontos szerepet kap a görög temetőkben is, ami az ortodox vallás lényegéből természetes módon következik. A görögkeleti templomok díszítőrendszerének, és a liturgiának egyaránt fontos célja, hogy közelítse egymáshoz a földi létet és a halandók számára nehezen felfogható transzcendens világot. Az ortodox hit szerint ugyanis semmi sem választja el egymástól az élőket és a holtakat, hiszen mindannyian egyek Isten szeretetében. A szeretet kötelékét még a halál sem választhatja el, hiszen az erősebb a halálnál, mert „az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az az Istenben marad, és az Isten őbenne marad." (I. Jn. 4, 16.) Az ortodox vallás szerint az elhunyt lelke egyáltalán nem szenved, hiszen ha valaki kegyelmi állapotban hal meg, Isten megbocsátja minden bűnét, anélkül, hogy bármiféle jóvátételt követelne. A hívek meggyőződése, hogy a halál után a lélekre egy szebb, boldogabb időszak vár, s ezért így szól a hozzátartozók imája: „Szentek közt nyugosztald Krisztus a Te szolgáid lelkét, ahol nincs fájdalom, sem bánat, sem sóhajtás, hanem örökkévaló élet." A pap pedig így imádkozik: „Lelkeknek és minden testnek Istene, aki eltiportad a halált és eltaszítottad az ördögöt, és életet ajándékoztál a Te világodnak, Te magad, Urunk, nyugosztald elhunyt szolgáid lelkét fényes helyen, virányos helyen, a felüdülés helyén, ahonnan száműzetett minden fájdalom, bánat és sóhajtás..." Kozani temetőjében nyilvánvalónak látszik az a szándék, mely szerint a hozzátartozók már a hely kiválasztásánál arra törekedtek, hogy szeretteik az elképzelt túlvilágihoz hasonló környezetben nyugodjanak. (3. fotó) A szépen gondozott temetőkert síremlékei megformálásukat tekintve alig különböznek a magyarországi katolikus temetőkben is alkalmazott sírjelektől. Annál is inkább, mivel nem az egyenlő szárú görög keresztet, hanem a katolikusoknál megszokott hosszú szárú latin keresztet /. fotó: A temető látképe alkalmazzák egyes esetben síremlékként, gyakran pedig a sírkő díszítéseként. Csaknem valamennyi síremlék a környékbeli hegyekből származó fehér márványból készült a városban található kőfaragó műhelyekben. A temetőben három olyan sírkőforma található, amely — gyakoriságát tekintve - bizonyára a közösség által elfogadott, szívesen alkalmazott típus: - A sírjelek egy részénél egy hosszú szárú latin kereszt maga a síremlék, amelyen a felirat mellett csaknem minden esetben az elhunyt ovális keretben foglalt fényképe is látható. A kereszt függőleges szárát olykor szépen faragott növényi motívumok díszítik. (2. ábra). Ilyen esetben a fénykép a kereszt függőleges szárára kerül, - gyakran pedig a kereszt két szárának metszéspontjára -, vagy a fedett sírhanton, esetleg a kereszt talapzatánál helyezik el. - Igen gyakori az obeliszkre emlékeztető, alulról fölfelé kissé keskenyedő, fönn háromszög alakban végződő síremlék. Ez OYKOABNEAWOí TA*Ol PAMorXe 4ÍJ LÍ - • ^ i_J^wu 2. ábra: Kereszt alakú sírjel virágdíszítéssel 4. ábra: A gyász allegóriája- síremlék Thesszalonikiben 165
