H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Papp Izabella: Egy észak-görögországi temetőben a jászkunsági görögök származási helyén
esetben az elhunyt fényképe a sírkő' jobb felső oldalára kerül, míg a bal oldalon latin kereszt díszíti a síremléket, legtöbbször feszület formájában, s mellette olvashatók az elhunyt adatai. A születés idejét nem tüntetik fel, helyette az évek száma és az elhalálozás dátuma szerepel, megjelölve a hónapot és napot is. - Harmadik csoportba a fekvő téglalap alakú síremlékek sorolhatók, ahol szintén a sírkő jobb fölső sarkában látható az elhunyt fényképe. Középen olvashatók adatai, a bal oldalra pedig fémből vagy fekete márványból készült keresztet helyeznek. (L az 1. és 3. fotót.) Mindhárom változatnál fontos szerepet kapnak a fej felőli részen a sírkő anyagából - szinte minden esetben fehér márványból - készült különböző nagyságú és számú apró rekeszek. Ezekben helyezik el a kicsiny ikonokat, a virágok egy részét, s gyakran a tulajdonos személyére jellemző, számára kedves tárgyakat, emlékeket is. Megható látvány például annak a fiatal sportoló lánynak a virágokkal teli síremléke, amelyen fényképei és az ikonok mellett egy üvegkeretben a fedett sírra helyezték a Görögország színeit viselő 8-as számú kék-fehér csíkos mezt is. A sírok láb felőli részén ugyancsak számos kicsiny rekesz található, itt rendszerint a cserepes virágok, az ikonok egy része, olykor pedig a fényképek kapnak helyet. A síremlékek többsége egyszerű, alig díszített, a kis tárlókkal inkább praktikusnak mondható. A díszítést itt elsősorban a különböző színben egész évben nyíló virágok, a sírokon elhelyezett szentképek és tárgyak, és a minden síremléken megtalálható fényképek jelentik. Egy-egy síremléken nem csupán az elhunyt fényképe látható, sokszor családi képek, esküvői vagy fiatalkori fényképek is elhelyezésre kerülnek. A hozzátartozók láthatóan ezáltal is arra törekednek, hogy minél több kapcsolata maradjon az elhunytnak az élők világával — és fordítva. Az egyszerű megformálású síremlékek mellett akad néhány díszesebb kivitelű is, ahol az igényesen megformált sírkövet szépen kifaragott kicsiny szobrokkal, rendszerint angyal alakokkal díszítik, melyek a síremlék fölső részén elhelyezve őrzik az elhunytak álmát. Thesszaloniki temetőjében található az a 3. fotó: Sírkőformák a temetőben 166 3. ábra: A Bambakasz-család kriptája különlegesen szép síremlék, amely eltér a Kozaniban található egyszerű sírjelektől (3. ábra). A magas, négyszögletes kőtömb egyik oldalán reliefszerű nőalak látható, az antik görög szobrokat idéző gazdagon redőzött ruházatban. Fejét szomorúan lehajtja, leengedett két kezével babérkoszorút tart. A síremlék másik oldalán a kereszt mellett olvashatók az elhunyt adtai. Alatta kő talapzaton egy halott madár nyugszik, feje a sírhantra hajlik, míg nagy, kiterjesztett szárnya domborműként simul a kőtömb feliratos oldalára. Fájdalmas szépségében a bánat és a gyász legkifejezőbb megjelenési formája az eddig látott görög síremlékek között. A Kozani temetőben járva a nevek és az elhalálozás dátuma alapján természetesen próbáltunk kapcsolatot keresni az innen elszármazott és a Jászkunságban megtelepedett családok tagjai között. Ebben a temetőben azonban alig található olyan síremlék, amely a múlt századból való. Az egyik legkorábbi - egy bizonyára tekintélyes Kozani család - Petrosz Bambakasz és családjának kriptája, amely a temető kiemelt helyén található, s benne a múlt században eltemetett ősök is nyugszanak. A szépen megformált, egyszerűen díszített síremlék mészkőből készült, talapzatát körben virág mintázatú faragások, a középen emelkedő keresztet olajág díszíti (4. ábra). A sírkeitben járva választ kaphatunk arra is, vajon a hagyományokra oly sokat adó Kozaniak miért nem őrzik meg az ősök régi síremlékeit. A sírok egy részén ugyanis, a virágok és ikonok között nyitott kis kosárban gondosan elrendezve az ősök csontjait helyezték el a hozzátartozók. Más helyeken a kosarat hímzéssel díszített fehér kendővel fedik le, ami így is szokatlan látványt nyújt a keleti szokásokat kevéssé ismerő látogatók számára. Ez arra utal, hogy a régi sírokat bizonyos idő elteltével megszüntetik, helyére a család később elhunyt tagjait temetik. Ugyanakkor arra törekednek, hogy megőrizzék az ősök földi maradványait is, amit talán őrző szerepet szánva helyeznek el a sírokon, hogy ott óvják az eltemetettek nyugalmát. A kiemelt csontok tisztítása, előkészítése a temető egyik sarkában kialakított kis fülkében történik, ahol a gyertyák, ikonok és virágok között már újabb kosarak várnak a síron történő elhelyezésre, olykor a tulajdonos fényképével. (4. fotó) Ez a szokás bizonyára
