H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Papp Izabella: Egy észak-görögországi temetőben a jászkunsági görögök származási helyén

Kozani gazdasági és kulturális fejlődését. A vándorkereskedésből származó haszon nyomán szép kastélyok, templomok épültek, már 1668-ban könyvtára létesült, s számos iskolával is gyarapodott a város. Kozani történetében — mint valamennyi görögországi település életében — meghatározó volt a több évszázados török elnyomás. Kozani és vidéke 1389-től került török fennhatóság alá, és csak 1912. október 11-én vált szabaddá. Ugyanakkor helyzete - egy kiváltságokat biztosító szultáni fermán következtében kedvezőbb volt más makedónjai településeknél. A török uralom egész ideje alatt tisztán görög lakosságú maradt, meg tudta őrizni iskoláit, melyek kivételes szerepet játszottak a görög művelődésben. A XIX. században a Kozani lakosok számára is meghatározó volt a török elleni harcokban való részvétel. Ma is őrzik ennek emlékét, s nagy jelentőséget tulajdonítanak más helyi hagyományoknak, tradícióknak is. Kozani számos görög híresség szülőhelye volt, s a helyiek büszkék arra, hogy innen származtak többek között Herbert von Karayan ősei is. A második világháborút követően a város jelentős fejlődésen ment át, amit annak is köszönhet, hogy a természeti adottságokat jól kihasználva fontos ipari létesítmények, erőművek, szénbányák, márványfejtők jöttek létre. A húszezer lakosú hangulatos kisváros ma a hasonló nevű megye központja, s fontos közlekedési csomópont lévén Nyugat-Makedónia legjelentősebb települése. A Thesszalonikitől mintegy 130 km-re található igen szép fekvésű városhoz Verián keresztül juthatunk el, ahonnan ugyancsak sok görög kereskedő érkezett hazánkba. A Veria és Kozani közötti 62 km-es útszakasz Görögország legszebb hegyi útjai közé tartozik. A Vermion hegy oldalán, 7-800 méter magasan kanyargó utakról megkapóan szép kilátás nyílik a smaragdzöld völgyekbe települt városokra és falvakra, míg a távolban, kelet felé az Olümposz és a Pieria hegy csúcsai emelkednek. A Kozanit körülvevő magas hegyek egy mesterséges tó vizében tükröződnek vissza. A város látnivalói közül kiemelkedik az 1668-ban létesített híres könyvtár, ahol XI. századból származó kéziratokat és pergameneket is őriznek. 1664-ben épült a Szent Miklós templom, amely különlegesen szép fafaragásaival, falképeivel és ikonjaival ugyancsak élményt jelent a látogatók számára. A gondosan felújított kastélyok jól reprezentálják a makedónjai építészetnek a török elnyomás idejéből fennmaradt emlékeit. A város régészeti gyűjteménye pedig az antik márványszobrok mellett bemutatja a környékbeli fazekasság és rézművesség egykori alkotásait is. Különleges látványosságot kínál a látogatóknak az a rendkívül gazdag és sokszínű gyűjtemény, amely a történeti-néprajzi és természettudományi múzeum reprezentatív épületében került elhelyezésre (1. ábra). A hangulatos, színvonalasan rendezett kiállítás első része a vidék növény- és állatvilágát mutatja be a környéken található ásványok és kőzetek sokaságával. A történeti részben elsősorban a török elleni küzdelmek hőseivel és a város jeles szülötteivel ismerkedhetünk meg. Közöttük szerepel az egykori magyarországi görög konzul, Haris Pál egyik őse is. A múzeum leglátványosabb, legszínesebb része a néprajzi gyűjtemény, amely Kozani és környékének mintegy 200 évéről ad átfogó és igen szemléletes képet. A szépen berendezett korabeli 2. fotó: Női viseletek a múlt századból szobabelsőkben a tarka népviseletbe öltözött bábuk elevenítik meg a családi, vallási és közösségi élet egykori színtereit és hagyományait. Külön termekben láthatjuk az ünnepek és hétköznapok fontos eseményeit, s a jellegzetes tevékenységeket, különféle házi munkákat végző családtagokat, vagy az esküvőre készülő menyasszonyt a hozományával. Valamennyi szobában érzékelhető a meleg családi légkör, amelyben - mint a görög emberek életében ma is - kiemelt fontosságot kap a gyermekek helye, tevékenysége és játékai. A kiállításból képet kaphatunk az egykori hagyományos mesterségekről, bepillanthatunk a kézművesek kis műhelyeibe, ahol látható többek között a rézmetsző, aranyműves, nyeregkészítő, fodrász, a vándorfényképész és gesztenyesütő felszerelése is. A hagyományok tisztelete ugyanakkor nem csupán a múzeumban van jelen, hanem érzékelhető a város életében is. A fényes kirakatú elegáns üzletek szomszédságában jól megfér az egykori kicsiny szatócsbolt, vagy egy-egy régi műhely a több mint száz éves felszerelésével. A hagyományok igazi ünnepe az évente egyszer, Húshagyó Kedden megrendezett nagyszabású Karnevál, ahol az egész város ünnepel. Népviseletbe öltözve énekkel, tánccal, játékkal köszöntik az ünnepet, amelynek az ide látogatók is részesei lehetnek, s megtapasztalhatják a helyiek vendégszeretetét és humorérzékét egyaránt. (2. fotó) A temető A városnak fontos része a temető, amely egy magaslaton található, és a sűrűn egymás mellé állított hófehér márvány síremlékeivel már messziről feltűnik az ide érkezőnek. A lejtős domboldalon több szinten sorakozó síremlékek keleti tájolásúkak, hogy már a kelő nap első sugarai érhessék azokat. Balassa Iván a hasonló helyre telepített magyarországi temetőkről - pl. Palócföld, Aggtelek - úgy vélekedik, azért temetkeznek magaslatra, mert onnan belátni a faluba, s a faluból is rálátnak 164