Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Nagy Molnár Miklós: A mezőtúri fazekasság stíluskorszakai

Kresz Mária 1960 Fazekas, korsós, tálas. Ethn. LXXI. 1960. 297—379. 1976 Népi és népies törekvések a mezőtúri fazekasság történetében. In: A népművészet tegnap és ma. A Magyar Néprajzi Társaság Vándorgyűlése. Pécs, 1976. szept. 23—26. (Szerk.: Andrásfalvy Bertalan és Sipos Zsuzsanna) Budapest, 1976. 1978 Mezőtúr fazekassága 1813—1914. Kiállítás a Néprajzi Múzeumban. (Kiállításvezető) Budapest, 1978. 1983 Évszámos vásárhelyi cserépedények a Tornyai János Múzeumban. In: Kiss Lajos Emlékkönyv. (Szerk.: Dömötör János és Tárkány Szűcs Ernő) Hódmezővásárhely, 1983. 295—316. 1991 Magyar fazekasművészet. Budapest—Növi Sad, 1991. K. Sebestyén János: 1956 A mezőtúri fazekasság múltja és jelene. A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője. 1956. 1—2. szám. 78—81. Magyar Néprajzi Lexikon 4. Budapest, 1981. Molnár Hona 1933 Mezőtúr fazekasipara. Kézirat. EA. 4057. MIKLÓS NAGY MOLNÁR Die Studie versucht in der Geschichte der Töpferei von Mezőtúr aufgrund von Stileigenartigkeiten Epochen festzustellen. Neben Hódmezővásárhely war Mezőtúr (im Bezirk Jász-Nagykun-Szolnok) das andere bedeutende, einen selbstándigen Stil schaffende Töpfereizentrum der Tiefebene. Die frühesten gegenstándlichen Erinnerungen der Mezőtúrer Keramik waren die Krughalse mit schwarzem Hut aus dem Ende des Mittelalters, die in den Feldern der Siedlung, in Túrtő in Ausgrabungen gefunden wurden. Bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts wurden hier ausschlieBlich schwarze Keramik (Krüge, Kannen mit zwei Ohren, Kerzenmacherfásse, Seihen, usw.) hergestellt. Eines der schönsten Stücke der schwarzen Epoche ist das TintenfaB der Mezőtúrer Töpfereizunft aus dem Jahre 1840. Am lángsten machte die Familie Borzi in Mezőtúr Nagy Vera 1987 Vékony Sándor. Hódmezővásárhely, 1987. Nagy Molnár Miklós 1992 Adatok a mezőtúri fazekasság Gömör megyei kapcsolataihoz. In: Kultúra és tradíció, II. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére. (Szerk.: Viga Gyula) Miskolc, 1992. 731—736. Soproni Olivér é. n. A magyar művészi kerámia születése. A török hódoltság kerámiája. Budapest, é. n. P. Szalay Emőke 1993 Mezőtúri kerámia a Déri Múzeumban, a debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991. Debrecen, 1993. 225-264. Szabadfalvi József 1986 A magyar fekete kerámia. Budapest, 1986. Vörös István 1911 A Mezőtúri céhek élete. Szentgotthárd, 1911. schwarze Keramik. Die Glasurkeramik lernte man in Mezőtúr laut dem Eintrag des Zunftbuches 1837, durch die Meister von Hódmezővásárhely kennen. Die frühesten Glasurfásse waren grün. Seit den 1850er Jahren experimentierte man mit anderen Farben (weifc, braun) und mit verschiedenen Verzierungstechniken (Kratzen, Maihorn, Spritzen, usw.), und endlich bildete sich für die 1880—1890er Jahre der charakteristische Stil von Mezőtúr aus. Die Grundfarbe der Fásse wurde gelb, darauf kam farbige (grüne, rote, schwarze, blaue) Blumenornamentik mit Maihorn gemalen in verschiedenen Verordnungen. Die Studie bescháftigt sich auch mit dem Auflösen der traditionellen Formen und Verziersmotive (der sezessionostische Stil von Balázs Badar) und mit den kritischen Epochen der Töpferindustrie, mit derén Ursachen und Folgerungen. DIE STILEPOCHEN DER TÖPFEREI VON MEZŐTÚR 242