Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

P. Szalay Emőke: Sárközi kerámia a Déri Múzeumban

P. SZALAY EMŐKE SÁRKÖZI KERÁMIA A DÉRI MÚZEUMBAN A magyar népi fazekasságban különleges helyet foglal el az ún. sárközi kerámia, ugyanis szemben a többi stíluscsoporttal, a név itt nem a készítés helyét jelöli. Az idesorolt tárgyak egyike sem Sárközben készült, hanem a környező vidékek fazekas központjaiban. A felhasználó területre utal, a sárközi falvak pompát kedvelő népe használta ezeket az edényeket.

1 A sárközi kerámiáról az első ismertetés Beczkóyné Révész Ágnes tollából jelent meg, aki a gyártó központok közül Mórágyot, Szekszárdot és a gyüdinek nevezett edények készítési helyét, Siklóst határozta meg tárgyi anyag és helyszíni gyűjtés alapján.

2 Majd István Erzsébet tekintette át ezen edények gyűjtéstörténetét. Munkájában pontosan meghatározta az egyes központok jellegzetességeit, alapszínek, a díszítmény színei alapján elkülönítve őket. A már ismert műhelyek mellett egy újabb, Baja példa értékű meghatározását végezte el.

3 A következőkben a Déri Múzeumban található sárközi edényeket mutatom be. Mórágyi kerámiát először a század elején Malonyai Dezső közölt.

4 Beczkóyné Révész Ágnes, majd a Bátky—Györffy—Viski szerkesztette Magyar Népművészetben láthattunk mórágyi tálakat.

5 Beczkóyné Révész Ágnes foglalkozott először részletesebben e csoporttal. A mórágyi kerámia szembetűnő jellegzetességeit a Néprajzi Múzeum anyaga alapján és helyszíni gyűjtéssel határozta meg.

6 Továbbiakban az ő megállapításaira támaszkodott Domanovszky György és Kresz Mária.

7 István Erzsébet bővítette a mórágyi kerámia jellegzetességeit, amikor a mórágyi edények változásait is végigkísérte,

8 majd a történeti múltjával foglalkozott. A Magyar Néprajzi Lexikon sárközi kerámia címszavaiban összegezte röviden a már ismerteket.

9 Ugyanez vonatkozik Domanovszky Györgynek a népi díszítőművészetről írott munkája kerámiafejezetére is.

10 Ezután Kresz Mária foglalta össze a mórágyi kerámiára vonatkozó ismeretanyagot,

11 majd Csupor István, legutóbb pedig Nagy Janka Teodóra foglalkozott a mórágyi kerámiával,

12 a történeti kérdésekre összpontosítva. A Déri Múzeumban 21 bizonyosan mórágyi készítésű edény és tárgy található, amelyek a Déri György-gyűjteménybe tartoznak. Összetételük ugyanazt tükrözi, amelyet eddig az ismert emlékanyag alapján megállapíthattak, vagyis a fennmaradt tárgyak legnagyobb része tál és tányér, jóval kisebb számban bokályok, bábakorsók, valamint a polgári ízlést tükröző egyéb tárgyak közül fűszertartók és figurális kerámia. A mórágyi fazekassággal foglalkoztak talán a legtöbbet eddig. Már Révész Ágnes feljegyezte, hogy a fehér alapszínű edény sokkal ritkább, mint a vörös vagy a fekete. A megfigyelésekből kitűnt, hogy a fehérek a korábbiak, valószínűleg a XVIII. század végére nyúlnak vissza. A legjellemzőbb 1 Katona Imre 1962. 112—113. 2 Beczkóyné Révész Ágnes 1938. 159—169. 3 István Erzsébet 1964. 91—138. 4 Malonyai Dezső 1912. IV. kötet XLIIl—XLIV. táblán látható tárgyak. 5 Bátky Zsigmond—Györffy István—Viski Károly 1928. 6 Beczkóyné Révész Ágnes 1938. 160—165. 7 Domanovszky György 1941. 12., Kresz Mária 1961. 8 István Erzsébet 1964. 98—99. 9 István Erzsébet 1971. 413—414. 10 Domanovszky György 1981. 198. 11 Kresz Mária 1991. 30—31. 12 Csupor István 1992., Nagy Janka Teodóra 1991. 42—53., Uő: 1994. 17—22. 243