Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Vadász István: A tiszafüredi nyomdák története
feleségül 1896. május 31-én) fűszer- és rövidárukereskedést nyitott, s a jelek szerint egyre kevesebbet tudott a nyomdával törődni. 28 Tény, hogy a sok nyomdahibával megjelenő „Tisza-Füred és Környéke" 1897 január-februárjában megszűnt. Ezek a jelek arra engednek következtetni, hogy a Kohn-nyomda mint vállalkozás átmenetileg nehéz helyzetbe került: talán még az is lehetséges, hogy más néven futott egy-két esztendőn át (Weiszmann Sámuel?, Kemény Arnold?,). Sem a nyomda korábbi munkavezetője (Weisz Mór), sem a nyomdában tanonckodó, tehetségesnek induló, később Poroszlón nyomdát alapító Goldstein Aladár nem lett tiszafüredi nyomdatulajdonos — jóllehet mindketten családtagok voltak a Goldstein-(Kohn-)családban. A nyomdát ugyanis 1899 decemberének legvégétől, illetve 1900 első napjaitól Goldstein Sámuel második legidősebb leánya, Laura jegyzi. 29 A húszesztendős ifjú hölgy azonban rövidesen férjhez megy (férje Schönwald Niksa szikszói szabó). Minden bizonnyal keveset tartózkodhat így Tiszafüreden, de feltűnő, hogy Kohn Adolf más, korábbi vállalkozása is Goldstein Laura nevére kerül. így például 1907-ben sírkőraktár üzemeltetésére kap iparengedélyt: ilyen vállalkozása korábban csak Kohn Adolfnak volt Tiszafüreden. 30 Ezzel egy időben, tehát 1907—1908 táján a nyomda tulajdonosa Goldstein Adolf lesz. A Goldstein-nyomdában általában 1 szedősegéd, 1 szedőtanonc és 1-2 segédmunkás (sokszor „mindenes" „kifutófiú") dolgozott. Bár az alkalmazottakról viszonylag kevés információt tudtunk eddig összegyűjteni, néhány segéd és tanonc nevét azonban ismerjük. Az 1910-es évek közepén itt dolgozott Goldschild Ignác, Weisz Sándor, Herz Károly, Morer Dávid, valamint Tomiéin János és Alt Albert 31 Az I. világháború kitörésekor azonban a nyomda munkásai bevonultak: emiatt késve, illetve összevontan jelentek meg a „Tiszafüredi Újság" című hetilap szeptemberi számai, majd néhány hét múlva a lap is megszűnt. Az 1900-as évek legelejéről ismerjük még Deutsch Mór és Friedmann Mór nyomdász tanoncok nevét is, az 1920-as évekből viszont nem ismerünk egyetlen alkalmazottat sem név szerint. Az 1930-as évektől 2, 3, olykor 4 alkalmazott is dolgozott Kabos Ernő, Klein Sándor és Léderer László, később pedig Imre Lajos és Magyar! László is. E két utóbbi fiatal volt egyébként az első keresztény alkalmazott a nyomdában. 32 Győző László (Goldstein Adolf fia) is itt szerzett nyomdai tapasztalatokat. 1945 után a hazakerült egykori munkaszolgálatos Győző László a nyomda üzemeltetésére Imre Lajossal kötött szerződést. Az Imre Lajos által vezetett Győző-nyomdában 1947 és 1950 vége között Imre Sándor és Mező Árpád dolgozott. A tiszafüredi Merkúr-nyomda 1935-ben létesült, tulajdonosa Grósz Emil maga is dolgozott a nyomdában. A tulajdonos mellett még két-három másik alkalmazottja is volt ennek az üzemnek: közülük az egyik néhány hónapon át Sajtos Dezső volt. A Merkúr-nyomda a tulajdonos depotálását követően megszűnt. A Goldstein-családot is elhurcolták, s a családból csak a munkaszolgálatos Győző László élte túl a II. világháborút. A háború alatt a nyomdákat feldúlták, a Goldstein-nyomda (mely nevét az 1930-as évek közepétől Központi Könyvnyomdára változtatta) betűit az udvarra dobálták ki, a gépeket leszerelték és elhordták. A front elvonulása után a szovjet katonai parancsnok utasítására, 1945-ben megpróbálták helyreállítani a nyomdát, s néhány heti kemény munka után már kisebb nyomtatványokat is tudtak előállítani. Az újrainduló üzemet azonban 1949. december 27-én államosították. Vezetőjévé az addigi üzemeltetőt, Imre Lajost nevezték ki. 1950 utolsó napjaiban azonban közölték vele: a tiszafüredi nyomda rövidesen megszűnik, a nyomdai dolgozókat elhelyezik. Néhány nap múlva ismeretlen munkások jöttek: a gépeket leszerelték, a betűket teherautóra rakták és elszállították. A tiszafüredi nyomda megszűnt. A kisebb vidéki nyomdák felszámolását szakmai érvekkel indokolták: ezek az üzemek rosszul felszereltek, kevés és sokszor szakképzetlen munkásokat foglalkoztatnak, az üzemben a munkakörülmények nem megfelelőek. Ez nyilvánvalóan igaz volt, a megszüntetések oka azonban politikai természetű volt. A 4. táblázat alapján is jól láthatóak a kis nyomdák legfontosabb jellemzői: a foglalkoztatottak ala28 T-Fü. és K., 1896. 14, 23. és 28. sz. 29 Uo., mint 13., továbbá Orbánné Szegő Ágnes szíves adatközlése. 30 Goldstein L. „lparigazolvány"-a — KPM, Tárgyvásárlási-gyűjtési Napló, 93/4. számú bejegyzése (készítette: Vadász István). 31 Iparoslajstromkönyv, KPM TD 83.218.1. 32 Sajtos Dezső és Imre Lajos visszaemlékezése. 77
