Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Vadász István: A tiszafüredi nyomdák története
csony száma, a hosszú munkaidő. Az alkalmazottak fizetése terén is jelentős eltérések voltak: ez azonban nem a nyomda méretétől, hanem nyilvánvalóan a nyomdász gyakorlottságától, illetve a műhely eredményeitől is függött. 4. táblázat Az alkalmazottak száma, a munkaidő alakulása néhány Tiszafüred környéki nyomdában 33 1 1 i Gé pu , , „ ,» hiunkás Helység | Szedő | nyomó Szedőinas Gépmunkás inas Segédmunkás Munkaidő (óra) Eger (Lyceumi Nyomda) 1898 13 0 5 1 n.a. 9 1910 10 1 1 1 3 8,5 1925 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 1933 9 2 — — 7 8 Debrecen (Városi Nyomda) 1898 11 1 4 — n.a. 9 1910 30 4 9 2 5 8,75 1925 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 1935 10 2 — 1 8 8 Karcag (Kertész-nyomda) 1898 1 1 3 — n.a. 10 1910 2 1 1 1 — 8,5 1925 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 1933 4 1 4 — 6 9 Mezőkövesd (Balázs F. nyomdája) 1898 1 1 1 — n.a. 10 1910 1 — 2 — 1 9 1925 1 — — — — n.a. 1933 1 — 2 — — 9 Tiszafüred (Goldstein-nyomda) 1903* 1 — 1 — — 10 1910 1 — 1 — 1 9 1925 1 — — — — n.a. 1933 1 — 1 — — 8 Kunhegyes (Ballá S. nyomdája) 1925 3 1 — — 1 n.a. Tiszafüredről csak 1903-tól van adatunk. 1899-ben a tiszafüredi, a karcagi és a mezőkövesdi nyomdákban dolgozók minimálbére (heti 8 Ft, azaz 16 korona) jelentősen elmaradt a debreceni, egri szaktársaik bérétől (heti 10—14 forint, vagyis 20—28 korona). Érdekes azonban, hogy 7970 után a tiszafüredi nyomdai alkalmazottak heti bére magasabb (heti 25 korona) mint a karcagi vagy a mezőkövesdi munkások bére (heti 22—24 korona), sőt 1914-ben a különbség 2—4 korona lesz (heti 28 korona, illetve 24.—26 korona). Ezek a bérek ugyanakkor elmaradnak az országos átlagtól (1910-ben: 33 korona 63 fillér), melyet csak az egri és a debreceni nyomdai dolgozók lépnek túl (34—46 korona). Az 1930-as években azonban változott a helyzet. Ekkor a megrendelések is szűkültek, s a piaci nehézségek miatt az 1932-es központi „Munkaidő és Munkabér-szabályzat" minimális előírásait is nehéz volt teljesíteni. 34 ///. A tiszafüredi nyomdák termékei A nyomdák termékeiről legkönnyebben és legátfogóbban az egyes hetilapokban feladott hirdetések révén értesülhetünk. Ugyanakkor szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert közel egy évtizednyi gyűjtőmunka után nagyon sok nyomdaterméket sikerült előkerítenünk, illetve a papirosokra gyakran váró égetés elől megmentenünk. Összesen közel 1100 db (1078 db) tiszafüredi nyomdaterméket sikerült tanulmányoznunk. Ezek közül 859 db hírlap, 24 db évkönyv, 32 db füzetszerű kiadvány, 40 db meghívó, 2 plakát, illetve 124 db egyéb nyomtatvány (gyászjelentés, cégjelzéses levél, nyugták, számlák, hivatali nyomtatványok stb.). Bár az így kialakított termékegyüttes nyilvánvalóan hiányos (a hírlapok kivételével), arra azonban feltétlenül alkalmas, hogy — más források (pl. hírlapi tudósítások) segítségével — elvégezzük a kiadványok elemzését. Lőw Sámuel hirdetéseiből ismerjük, hogy könyvnyomdájában névjegyek, eljegyzési és meghívó33 Imre Lajos — KPM-A 1060—86, és Magyari László volt tiszafüredi nyomdász visszaemlékezésére — KPM-A 890—84. szerint. 34 A 4. táblázat összeállításánál felhasznált források: 1898-ra NYÉUK, 1899., (Szerk.: Novitzy N. lászló), Budapest, 1898., 1910-re NYÉUK, 1911. (Szerk.: Lerner Dezső), Budapest, 1910., 1925-re NYÉUK, 1926. (Szerk.: Novitzky N. László), Budapest, 1925., 1933-ra NYÉUK, 1934. (Szerk.: Lerner Dezső), Budapest, 1933. A Tiszafüredre vonatkozó 1903-as adat forrása: NYÉUK, 1904. (Szerk.: Lerner Dezső), Budapest, 1903. NYÉUK, 1934. (Szerk.: Lerner Dezső), Budapest, 1933. A megállapodások érvényre juttatását nehezítette egyébként az is, hogy sem Goldstein Adolf, sem pedig Grósz Emil nem volt tagja az ún. „Főnökegyesület"-nek (lásd: Nyomda és Rokonipar Évkönyve, 1938., 1944. évi köteteinek statisztikai adatai. 78
