Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban

ha a helyi társadalomvezetés nem adta meg számára a lehetőséget, ki kellett költöznie. 1808-ban Horváth (morgó) Mihályt, aki már 21 éve tartózkodott Halason és a közterheket is viselte, másodszor is elutasította a tanács. Horváth Mihály e sérelem miatt a főkapitányhoz fordult segítségért. A tanács azonban nem engedett. Mivel az instans rossz karakterű embernek ismertetett, s „hogy a kun szabadságot szerző és a sanyarú idők terheit viselő régi törzsökös famíliák majd alig élhetnek a maguk drága véren és pénzen szerzett örökségekben, „...köszönje inkább ... a maga szerencséjét a Kun Földnek a holott gazdasága által fényes tollakat szerezvén magának most már szégyell a maga seregéhez vissza menni. Az itt tett százszorta kevesebb szolgálata (ti. hogy nem állt földesúri hatalom alatt) nem jelenti, hogy jutalmat maga után vonó cselekedet."

16 A kérelmező nem kapta meg a lakosi jogot, mert az sok más feltétel mellett csak azok kiváltsága volt, akik megfelelő anyagi feltételekkel rendelkeztek és a kerület közösségi normáival is azonosulni tudtak. A kun földnek tartott terület népessége tehát lehetett bármilyen etnikai származású, őrizhetett kultúrájában és vallásában bármilyen népi elemet, kifelé minden esetben a kun, illetve jászkun voltát hangsúlyozta, mert érdekei ezt követelték ki. E tudattartalmak ritkán öltöttek dokumentálható megnyilvánulási formát. Létezésüket esetenként csak a komplex érzületet ért támadás ellenhatásaként megjelenő reakciók bizonyítják. Sok egyéb ok mellett 1848-ban e létező kun, jászkun érzület semmisnek tekintése is hozzájárult az országgyűlési követjelölt Petőfi Sándor választási bukásához. Elemzésünk szerint a bukást elősegítő jászkun tudati tényezők a következők voltak: 1. Petőfi nagyszerű költeménye: A nép nevében, az utolsó nemesi felkelés, a Győrnél megfutamodó, helytállásra képtelen, gőgös, csak szavakban hazaszerető nemesség kigúnyolása.

17 A vers 1847-ben jelent meg, s azokat a kunszentmiklósiakat, akik „mindenkinél szorgalmasabban vásárolták költeményeit"

18 e gúnyos találat mélyen megsértette. 2. A bukást elősegítő, a kiskun öntudat tiltakozását kiváltó okok közé soroljuk Petőfi választási kiáltványát is.

19 A kiáltványban büszkén hivatkozik apjára, aki korábban Szabadszálláson redemptus és székárendás volt.

20 A szabadszállásiak emlékezete azonban nem azt őrizte meg, amit Petőfi fiúi szeretettel elképzelt. Petrovits István vagyonbukott redemptus volt, aki redemptusi jogát elveszítve a jászkun jog szerint társadalmi helyzetében is „bukott ember" lett. A nincstelenné vált Petrovits család 1841-ben Dunavecsére, a Jászkun Kerületen kívüli helységbe költözött. .A későbbiekben a szabadszállási okmányok már csak „a megbukott Petrovits"-ként emlegetik, s talán még arra emlékeztek: mennyi bosszúságot okozott feljelentéseivel a zugbormérőknek. Petőfi ugyan büszkén vallotta magát a Kiskunság szülöttének, de a szabadszállási bíró jellemzése szerint „ez a Petőfi csak ollyan sehonnai ember, redemptioja sincs neki, mégis követ akar lenni..."

21 3. A kiskunokhoz intézett kiáltvány a kiváltságaikra, katonai erényeikre, szabadságukra büszke kunokat szolgalelkűnek, kutyaalázatosságúnak titulálta, minősítésével vérig sértette jövendő választóit. „Az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltétek, hogy csúsztatokmásztatok előtte." Petőfi nyersen megfogalmazott véleménye — a kiskun ellenzék központjában — igen vegyes fogadtatásra talált. Kunszentmiklóson, s a többi kiskun helységben is, 1848. május 22. óta új tisztikar működött, a kerületi kapitány pedig már Szentkirályi Móric volt. Szluha lemondását éppen az iránta megnyilvánuló lakossági ellenszenv váltotta ki.

22 Petőfi e sorai inkább ellenfele korteseinek 16 Halas S 114. numero 34/1808. 17 „S ti kik valljátok olyan gőgösen: / Mienk a haza és mienk a jog! / Hazátokkal mit tennétek vajon, / Ha ellenség ütne rajtatok? / De ezt kérdeznem ! engedelmet kérek, / Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hősi lábnak, mely ott úgy futott?" 18 Illyés, 1979. 84. 19 Petőfi Sándor: A Kis-Kunokhoz. BKML.IV.1604.XII./80. Nyomtatvány 20 „Ugy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszéket árendálta: az az én apám." — Részlet: Petőfi: A Kis-Kunokhoz kiáltványából. 21 Mezősi, 1972.105. 22 Bánkiné, 1994. 18