Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban

kedveztek, s kevés számú hívében is ellentmondásos érzelmeket váltottak ki. 4. A kiskunok történelmi tudatában a királyhűség — a királyi hatalom fegyveres védelmével érdemelték ki egykori kiváltságaikat — mindenkor megtalálható volt. Petőfi forradalmi tanai, e tudati talajban nehezen ereszthettek gyökeret. Felsorolt indokaink írásos bizonyítékaként szolgál a szabadszállási közgyűlési jegyzőkönyv bejegyzése, ami a követ választás előtt három nappal, június 12-én keletkezett. „Hazánk jelen körülményei megkívánják... saját Kis Kun Választó kerületünk is, olyan egyént bizzon meg a beállandó országgyűlésre népképviseletül, ki mentes minden igazgatási s néplázítási merényektől... hű alattvalója a Királynak... s ki egyszersmind elegendő képességgel bírjon felléphetni a követi pályára."

23 A követválasztásban kudarcot szenvedett Petőfi 1849 áprilisában a jászkun huszárok körében egészen más fogadtatásra talált. Az Aradról Temesvár felé haladó egység — a Lehel huszárok — útközben találkozott Petőfivel, aki Bem kíséretében tartózkodott ott. A találkozásra később így emlékezett a tudósító: "Huszárezredünk csupa jászkun fiúkból állott, s a mint Petőfi nevét meghallották, minden huszár arcza kigyulladt... hiszen Petőfi neve seholsem volt ünnepeltebb, s költeményei seholsem voltak annyira elterjedve, mint a magyar faj között, mely a költőt sajátjának tartotta, s ő maga is kun fiúnak vallotta magát, a mire oly büszke volt. Különösen a kun gyerekek, ezen már akkor is irni-olvasni tudó, református nép fiai... éljen rivalgása egy hanggá olvadt."

24 A Petőfivel kapcsolatos két megnyilvánulás összevetése mutatja a jászkun öntudat bonyolultságát. Az adott helyzetben és korban a kiskunsági öntudat követté választása ellen hatott, de ugyanennek a tudatnak a hatása érezhető a szűkebb hazától távol került „kun költő" ünneplésében is. Az 1848-as események és a szabadságharc kiskunsági hatásait kutatva a felvázolt tudatformák ellentmondásos megnyilvánulásaira találhatunk. A márciusi forradalom eseményeire igen eltérően reagáltak a kiskun helységek. Egy végrendelet szöveges záradékából tudjuk, hogy Félegyházára március 17-én érkezett meg a forradalom hírével a későbbi végrendelkező.

25 Mint írja: „ akkor már minden város és faluban lengtek a nemzeti zászlók csak Kis-Kun-Félegyházán nem! Én hoztam az első kokárdát, másnap már jöttek többen, de ezek csak a kabát alá dugták és onnan mutogatták, aztán már mégiscsak kitették a nemzeti zászlót a torony és a városházára. Az öreg főjegyző Kalmár József — csak azt mondotta, no hát minek a már no!" Hivatalosan nem is reagáltak a Kiskun Kapitányság székhelyén csak március 26-án, amikor viszont már „közbe jött országos nagyszerű mozgalmak és események" felett tanácskoztak.

26 Kunszentmiklós gyorsabban mozdult, március 21-én már népgyűlésben ismertették a Pesti 12 pontot, s az abban megfogalmazottakat az „alkotmányos szabadság" fő feltételeinek tartják, örömmel állapítják meg, hogy a „világ régi forgása meg állt, s újabb útnak indult... Ki nyílt hát már az üdő ajtaja s küszöbén állunk a polgári jobblétnek, — s a bemenet csak önmagunktól függ..."

27 Halason az óvatosság jellemezte a pesti és felső-kiskunsági hírek fogadtatását, s igazából csak a Jászkun Kerület központjából kapott egyértelmű sürgetésre adták fel korábbi taktikájukat és tűzték napirendre a nemzetőrség szervezését.

28 A forradalom kiskunsági hatásában érzékelhető az a tanácstalanság és tudati zavar, amelyet a Pesti 12 pontban megfogalmazott követelések e rendkívül differenciált, de kifelé zárt kiskunsági társadalomban okoztak. A helyi társadalomvezetés redemptus polgárai számára a forradalom vívmányai nivellálódást jelentettek. Igaz, ugyanezt jelentette a FelsőKiskunság redemptusai számára is, ők mégis gyorsabban és egyértelműbben reagáltak. Úgy vélem, az eltérő reakciók okai csak részben magyarázhatók a főváros térbeli közelebbiségével. Kunszentmiklós már korábban is nyitottabb volt a polgári eszmékre, melyek a privilegiális tudat korlátait döntögették. Az 1843-ban kirobbant mozgalom kiskunsági irányítói, a Jászkunsági közteherviselést" követelők vezető egyéniségei éltek itt.

29 A félegyházi redemptus városvezetés viszont privilegiális tudatából eredően inkább azt érzékelte, hogy az általános jobbágyfelszabadítás mássága jelentőségét csökkentette, a forradalmi események következménye egy nivellálódás lehet, s az önmagu23 ...elegendő képességgel, azaz redemptusi joggal rendelkezzen. 24 Vasárnapi Újság, 1882. 16. sz. — Egervári P. Ödön: Petőfi a temesvári táborban. 25 BKML. Kf. Lt. KL. ir. Molnár Imre végrendelete 26 BKML.Kf. Lt. V.101. A. Protocollum politicum 25.p.76. 27 BKML.Kh. Lt. V.201. B. Mm 225.No3. 28 Ö Kovács, 1988.23—24. 29 Bánkiné, 1986.103—127. 19