Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Vadász István: A tiszafüredi nyomdák története
egri nyomdász Kohn Dávid és a füredi kereskedő Kohn Adolf között, 8 az viszont egészen biztos, hogy a cserépfalvi születésű Kohn Hani (aki az 1870-es évek második felében Goldstein Sámuellel kötött házasságot) rokona (talán testvére) volt Kohn Adolfnak. Goldstein Sámuelt ugyanis 1896-ban többször is úgy említik a „Tiszafüred és Környéke" című hetilapban, mint „lapunk kiadóját", holott a lap impresszumában kiadóként Kohn Adolf neve szerepel. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy több, 1896. szeptemberében kelt nyugtán Kohn Adolf aláírása olvasható. 9 A Kohn-nyomda és a Goldstein-család kapcsolatáról egyéb tények is tanúskodnak. A nyomdában tanonc Goldstein Sámuel második legidősebb fia, az 1882-es születésű Aladár 1895-ben és 1896-ban. 10 Az is ismert, hogy 1896. május 31-én a nyomda munkavezetője, Weisz Mór, 23 éves nyomdász feleségül veszi Goldstein Sámuel legidősebb, ekkor még 17 éves leányát, Helénát. A szakképzettnek tekinthető Weisz Mór azonban rövidesen fűszer- és rövidáru-kereskedést nyit, 11 így talán nem véletlen, hogy 1899. december 15. és 1900. március 31. között Goldstein L. néven kezdik említeni a nyomdát. E név mögött pedig Goldstein Sámuel 1880-ban született Laura nevű lányát valószínűsíthetjük a meglévő források alapján 12 . Még 1907-ben is Goldstein L. jegyzi a nyomdát. Meg kell azonban említenünk, hogy a hazai nyomdákat figyelemmel kísérő statisztika még további két tiszafüredi nyomdát is említ: 1898 és 1909 között Kemény Arnold, 1899 és 1909 között pedig Weiszmann Sámuel nyomdáját tartják nyilván.'* 3 A statisztikai adatok azonban ellentmondóak, sok esetben a nyomdák vonatkozásában nem teljesen megbízhatóak — erre az adatközlők utalása mellett az is bizonyíték, hogy 1908-ban már régen Goldstein Adolf jegyezte a nyomdát, miközben az a statisztikában még 1909-ben is Goldstein L. néven futott. Az is tény, hogy Weiszmann Sámuelt elsősorban mint kereskedőt említik a korabeli híradások. 14 Kemény Arnoldról pedig legfeljebb csak gyaníthatjuk, hogy egy „Kemény A." nevű sírkőraktár-vállalkozás hozható összefüggésbe a nevével. Ezen túlmenően meg kell jegyeznünk, hogy mindeddig sem a Weiszmann-, sem pedig a Kemény-nyomdából származó nyomtatvány nem került elő. Az egykori Kohn-nyomda feltételezhetően 1907 közepétől, bizonyíthatóan pedig 1908. március elejétől Goldstein Sámuel legfiatalabb, Tiszafüreden élő fiúgyermeke, Adolf kezébe került. Ekkor jelent meg a Tiszafüredi Újság is, mely egészen 1914 szeptemberéig hetente tudósított. A Goldstein-nyomda egészen az államosítást követő „átszervezésekig", 1951-ig fennállt. Tulajdonosa az 1944-es elhurcolásig Goldstein Adolf volt, aki 59 évesen lett az esztelenség áldozata. Megmenekült fia, Győző László egy ideig még működtette a nyomdát az 1940-es évek második felében, később azonban a nyomda vezetője Imre Lajos lett. 15 Az 1930-as évek közepén — a nyomdák szám8 A Kohn-nyomda 1893-as alapításával kapcsolatban lásd: Kohn Adolf hirdetését 1896 áprilisában „3 év óta áll fenn a nyomdám" — T-Fü. és K., 1896. 14. sz. B. Szollás Ella: A magyarországi nyomdák és sokszorosító vállalatok jegyzéke. Magyar Könyvészet, Budapest, 1940. 51. p. „Tiszafüred, Heves vm., Központi-könyvnyomda. Tulajdonos: Goldstein Adolf. (Alapítás éve: 1893.)". 9 Ezúton mondok köszönetet Róna Andomé, Tiszafüred, Fő utca 59. alatti lakosnak és Orbánné Szegő Ágnes tiszafüredi könyvtárosnak, hogy lehetővé tették a tiszafüredi izraelita egyházközség anyakönyveinek tanulmányozását. Külön köszönöm Orbánné Szegő Ágnes családtörténeti adatait és útmutatásait. 10 Kiss Pál Múzeum, Történelmi-Dokumentációs Leltárkönyve (továbbiakban: KPM TD) 70.21.20. és 70.21.20.24 leltári számú levelek. 11 T-Fü. és K., 1895. 26. sz. és 1896. 26. sz. Goldstein Aladár egyébként később Gyöngyösön és Egerben dolgozott különböző nyomdákban, majd 1912-ben Poroszlón alapított nyomdát. 1944-ben őt is elhurcolták. 12 T-Fü. és K., 1896. 23. és 28. sz. 13 Goldstein Laura nyomdaüzemének bejegyeztetéséről lásd: Magyar Könyvszemle, Budapest, 1899., 1900. évfolyamának I— IV. füzeteinek híradásait. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Goldstein Laura nyomdájában készült nyomtatványok mindegyikénél az impresszumban ez áll: „Goldstein L.", sőt még az 1907-ben sírkőraktárat engedélyező „Iparigazolvány" is „Goldstein I." névre van kitöltve. Hosszú ideig Goldstein Lipótot (a legidősebb Goldstein gyermeket) feltételeztük e név mögött, de az iparigazolvány előkerülése (ahol Goldstein L. mögött „asszony" áll), majd Győző László visszaemlékezése (Leslie Victor, 14. Mulgrave Road, Ealing, London), (Kiss Pál Múzeum Adattára = továbbiakban: KPM A 1056—86.) nyomán megoldódott a rejtély. 14 Lásd: Magyar Könyvszemle, Budapest, 1898. és 1909. közötti köteteinek füzeteiben. Weiszmann Sámuel kereskedőről — Tiszafüred. Tiszafüred és Vidékének társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági heti lapja. Szerk.: Timon Tihamér György (továbbiakban: Tiszafüred), 1903. 25. sz. 15 Győző László visszaemlékezése, KPM-A 1056—86. és Imre Lajos volt tiszafüredi nyomdász (Budapest, Hídvég u. 2/a., fsz. 2.) visszaemlékezése alapján — KPM-A. 1060—86. 72
