Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Vadász István: A tiszafüredi nyomdák története
béli gyarapodásában is lemérhető gazdasági fellendülés hatására — Tiszafüreden létrejött a második nyomda: a Grósz Emil tulajdonában lévő Merkúr-nyomda. Ez lényegesen kisebb volt, mint Goldstein Adolf „Központi Könyvnyomdája". 1944ben azonban Grósz Emil családját is elhurcolták, senki sem élte túl a pusztítást, így a nyomda megszűnt. //. A tiszafüredi nyomdák technikai felszereltsége, a nyomdászok képzettsége Mindeddig nem sikerült kiderítenünk a Lőwnyomda pontos helyét. 1892 februárjának végén azonban egy újsághirdetésből megtudjuk, hogy Lőw Sámuel nyomdáját és papírkereskedő üzletét a „fő-utczán Weiszmann Miksa órással átellenben levő saját házába" tette át 16 . A nyomda technikai felszereltségéről csak hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Ismert, hogy Lőw 1893 elején nyomdáját gyorssajtóval látta el, s ez olyan jelentős fejlesztésnek számított, hogy a vállalkozó erről külön hirdetéssorozatban számolt be 17 . Ez az újítás azonban legfeljebb vidéken számított feltűnőnek, hisz a gyorssajtó valójában a nyomdászat „ipari forradalmának" a jelképe volt: igazi korszaka a fejlettebb országokban a XIX. század első felében volt. Magyarországon természetesen későbbre tehető a gyorssajtó rohamos elterjedése, számuk 1894-re 767-re emelkedett (a nyomdák száma ekkor 550 körüli). 18 Az 1870-es években már inkább két újabb nyomógép kezdett elterjedni: az ún. „amerikai sajtó" (vagy taposó gép) és a rotációs gép. 1876-ban még egyetlen taposó sajtót sem jelölnek a statisztikai adatok, 1894-ben viszont már 522 taposó sajtót jegyeztek fel a hazai nyomdákban. Ugyanakkor számottevő volt még a kézi sajtók száma és aránya is (1876 = 172 db, 1894 = 232 db). Rotációs gép még a századfordulón is mindössze 44 db volt: ezek mindegyike budapesti nyomdában működött. A korabeli nyomdászat! szakíróknak meglehetősen kiforrott és pontos elképzeléseik voltak egy vidéki nyomda berendezésével kapcsolatban. 19 Fontos alapelvként szögezik le, hogy egy nyomda 16 Ez a ház a mai tiszafüredi Fő utcán az IBUSZ-iroda és 17 T-Fü. V„ 1893. 13. és 14. sz. 18 Székely Artúr: A kézifasajtótól az elektronikát alkalmazó 19 Uo. berendezése egy, sőt két emberöltőre is szól, s a vállalkozó „többnyire egész vagyonát teszi kockára". Éppen ezért kerülnie kell a fölösleges dolgokat, melyek elsősorban a betűk és a díszítmények esetében lehetnek igen gyakoriak. Egy közepes méretű vidéki nyomdának a cikkíró szerint az alábbiakra van szüksége: Kell egy gyorssajtó, amelynek méretét, típusát és nagyságát az adott település igényei szabják meg. Be kell szerezni egy „amerikai gépet" is, mert „...e nélkül versenyképességre számító nyomdát el sem képzelhetünk..." Egy nagy és egy kisebb gép mellett igen nagy haszna lehet egy kézi sajtónak is, hisz kis példányszámú nyomtatványoknál ezt lehet használni. A nyomda termékeinek versenyképessége, ízléses kiállítása elsősorban a nyomda helyes berendezésétől, vagyis a betűkészlet és az azokhoz tartozó díszítmények célszerű összeállításától és mennyiségétől függ. Nagyon fontos tehát a betűkészlet kiválasztása. Kétfajta könyvbetűt kell előtérbe helyezni: egy „médiáéval" és egy francia vagy egy angol jellegű betűkészletet kell bevásárolni. Azokban az években a „francia aktikva" betűkből például egy nyomdában 5-6 fokozat volt, s hozzá francia kurzívból szintén 5-6-féle fokozat állt rendelkezésre, a szövegből kiemelendő részek szedésére. Egyes betűfokozatokból 3-4 kis szekrényre való mennyiség is kellett. Ezen felül voltak még a címbetűk. Ezek között a groteszk és az „egyiptienne" betűk voltak a legkedveltebbek: groteszkből például előnyös, ha mindegyikből volt betű. Világos címbetűk, írott betűk és falragasz betűk is szükségesek lehettek. Egyéb, szövegközi kellékeket is (kizáró anyagok, sorritkítók) be kellett szerezni. Néhány segédgép (pl. vágógép, perforáló gép) beszerzése is ajánlatos, papírraktár létesítése viszont egyenesen elengedhetetlen. A papírféleségek közül az alábbiak raktáron tartását tartja fontosnak a korabeli szakíró: nyomó-, fogalmi, irodai, levél- és falragaszpapír, továbbá néhány színes papírféle, egy-két fajta kartonpapír. Ajánlatos berendezkedni névjegyek, gyászjelentések, eljegyzési kártyák és borítékok forgalmazására is. A nyomdász legyen jó üzletember, de elsősorban nyomdász legyen. A „...könyvnyomdája, könyvkötészete, könyv-, papír-, írószer- és hangszerkereskedése és a ... czímű lap kiadóhivatala" fodrászat helyén lehetett (Fő utca 30.). tációs gépig. Magyar Grafika, 1958. 1. pp. 35—39. 73
