Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Vadász István: A tiszafüredi nyomdák története

dik. A Tiszafüreden 1853-ban született bádogosmester — akinek már egy több mint tíz esztendeje működő szikvízüzeme is volt ekkor — különösebb előképzettség nélkül, „nem kímélve pénzt és fáradságot", 1888 közepén könyvnyomdát és papírkereskedést nyitott. Emellett Lőw Sámuel vállalta a „Tisza-Füred és Vidéke" című hetilap kiadását is. A Lőw-nyomda a „legjutányosabb árak mellett" készített névjegyet, eljegyzési és meghívó jegyeket, levélpapírt, borítékot, árjegyzéket, körlevelet, számlát, gyászjelentést, továbbá vállalta hírlap és folyóirat elkészítését is. A nyomda mindegyik hirdetése külön is kiemelte, hogy „vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek": ez is arra utal, hogy ügyfelek a környező településekről is kerülhettek. Lőw Sámuel vállalkozásai minden bizonnyal sikeresek lehettek. Erre utal, hogy 1890-ben szódavízkészítő üzemét, 1892-ben pedig újonnan berendezett, új helyre költöztetett nyomdáját és papírkereskedését hirdeti az által kiadott újság. 1893 márciusában további technikai előrelépésről értesülünk: „Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget arról is, miként nyomdánkat fejlesztve, közelebb nagy gyorssajtóval láttuk el, melyen minden nyomdai szakmába vágó bárminemű nyomtatványt minden igénynek megfelelően állíthatunk ki s a közönség nagybecsű támogatása mellett lapunkat is nagyobb alakban s bővebb tartalommal adhatjuk ki..."

4 A lapkiadás körül viszont rövidesen gondok jelentkeztek. 1893 decemberében különböző, a vidéki közönséget is felszólító összefogási kísérleteknek lehetünk tanúi, az év végén pedig maga a kiadó is búcsúzik szülővárosától. Lőw Sámuel Egerbe költözik, s egyúttal megjegyzi: „Sajnálatomra új, nehéz vállalatomban a kellő támogatást nem nyertem el, még akkor sem, midőn a lap anyagi küzdelmének orvoslásáért az illetékes körökhöz fordultam. Le kellett tehát mondanom a lap további kiadásáról, minélfogva fogadják ismételten hálás köszönetemet edigi támogatásukért, egyszersmind kérem, hogy engem új lakhelyemen is, előforduló esetekben, felkeresni kegyeskedjenek."

5 1893 decemberében Lőw Sámuel szódavízgyára üvegekkel és minden hozzátartozó tárggyal, továbbá „2 drb fejőstehén, azon ház, melyben lakom, üzlethelyiséggel és melléképületekkel bérbeadó".

6 Feltűnő, hogy a nyomdafelszerelések árusítása nem szerepel a hirdetésekben; ennek magyarázatát azonban egy másik körülményben véljük megtalálni. 1893 nyarán ugyanis Egerben leégett Kohn Dávid nyomdája: még a nyomdában készülő „Eger és Vidéke" című lapot is át kellett vinni egy ideig Gyöngyösre. Kohn nyomdájában 30.000 Ft értékű kár keletkezett, de a nyomda biztosítva volt. Az mindenesetre tény, hogy Kohn rövidesen Budapestre költözött, s az Eger és Vidéke is még egy ideig a fővárosban készült, az év végén pedig megszűnt. 1894 tavaszán azonban az Eger és Vidéke szerkesztői gárdájára támaszkodva, a lapra, mint elődre hivatkozva megjelenik az Egri Újság, melynek kiadója Lőw Sámuel. Úgy tűnik tehát, hogy a Lőw-nyomda Egerben gyorsan munkát talált, méghozzá nem is kis feladatot kapott, hisz az Egri Újság hamarosan hetente kétszer megjelenő lap lett, s egészen 1919-ig létezett.

7 Nagyon érdekes, s egyben jellemző, hogy a Lőw-nyomda elköltözésével párhuzamosan, pontosan még ki nem derített időpontban, 1893 folyamán létesült Kohn Adolf nyomdája. Kohn Adolfról tudjuk, hogy elsősorban vásározó kereskedő volt. Jelentékenynek tűnő, 9 méter hosszú fabódéja volt a poroszlói vásártéren, a háza pedig Tiszafüreden, a belsővásártérre (mai Kossuth tér) néző kórház szomszédságában volt. A korabeli hirdetések többször is említik „vékaszám kapható" tiszaháti eladó almáit. Feltételezéseink szerint elképzelhető valamilyen fokú rokoni kapcsolat az 1876—1885. években megjelent vagy újólag kiadott magyar könyveknek és térképeknek. Összeállította: Kiszlingstein Sándor. Bp. 1890. A későbbi tiszafüredi újságokban is többször utalnak az egyes lapok munkatársai az első tiszafüredi újságra. A „Tisza-Füred és Vidéke" című hetilap legelső száma, 1888-ban a 3. oldalon is így ír: „Jó reggelt »Tisza-Füred és Vidéke«! — hát te megjelentél? Hát csakugyan felébredtél 6 éves (kiemelés: V. I.) álmod után!". A Heves megyei sajtóbibliográfia (1830—1970), Eger, 1972. is említi ezt az újságot (84. p), Arató Antal—Szász Andrásné: A Szolnok megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája (1868—1972), Szolnok, 1976. Munkája viszont nem ismerteti a lapot. Megjegyezzük, hogy a szóban forgó újságnak egyetlen példánya sem került elő mind ez ideig. 4 Tisza-Füred és Vidéke. Társadalmi, irodalmi, közgazdasági és vegyestartalmú hetilap. Szerk.: Milesz Béla (továbbiakban: T-Fü. V.), 1893. 13. sz. 5 T-Fü. V., 1893. 52. sz. 6 T-Fü. V., 1893. 51. és 52. sz. 7 Lásd: Heves megyei sajtóbibliográfia, pp. 20—10. Az Egrei Újság megjelenéséről hírt ad a Tisza-Füred és Környéke. Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap. Szerk.: Himfy Géza, majd Milesz Béla (továbbiakban: T-Fü. és K.), 1895. 14. sz. és 1895. 20. száma. 71