Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Balázs György: a gazdasági válság hatása a csongrád megyei kubikosok életkörülményeire (1929-1933)

egyre súlyosbodó gazdasági helyzetük. Hozzáfűzte, hogy ez az állapot különben „közrendészeti szempontból végzetes kihatású lehet."

37 A képviselőknek az utóbbi kijelentése egyértelműen arra vall, hogy a kubikosság táborában a munkanélküliség következtében kialakult nélkülözés bármikor zendülésbe csaphat át. Steuer György a Budapesti Hírlap 1930. május 9-i számában „Közmunkák és az alföldi munkanélküliség" címmel újabb cikket írt, és ismételten feltárta, hogy Csongrád megyében 16.000 olyan földmunkás élt, akik tisztán kubikmunkával tartották fenn magukat és népes családjukat. A hatóságok ezeket a kubikosokat a tiszai árvédelmi töltéseknek az 1895. évi állapot helyett az 1919. esztendei árvízmagasság követelményei szerint való felmagasítási és töltéserősítési munkálatainál akarták keresethez juttatni. A Tisza gátjának magasítására és erősítésére azért kellett nagy gondot fordítani, mert a folyó áradásakor az árvízveszedelem pár óra alatt több kárt okozhatott, mint amennyibe kerülhetett „a szóban forgó 3.400.000 f köbméter földtömegnek az árvédelmi töltésbe való bedolgozása". E földmunkák végeztetésére 3,5 millió pengő állt a rendelkezésre, „de ezt az összeget — Csongrád megye alispánjának kijelentése szerint — még igen sokáig nem fogják igénybe venni, pedig fel lehetne használni a tiszavidéki földmunkások munkával való ellátására" — írja Steuer. A továbbiakban a közvélemény elé tárta, hogy Csongrád megyében 100 km hosszúságú út megépítésre vár, ahol nemcsak a kubikosok jutnának munkához, hanem ennek létrehozása összekötné a tanyákat a falvakkal, a közelebb fekvő városokkal és vasútállomásokkal.

38 Az említett úthálózat kiépítése valóban fontos lett volna, mert a tanyai nép késő ősztől kora tavaszig a járhatatlanná váló utak miatt szinte el volt zárva a külvilágtól. Ennélfogva a parasztember nem tudta értékesíteni a városi piacokon termeivényeit, állatait, s ez károsan hatott elsősorban anyagi helyzetére, másodsorban adózására, s a közellátásra is. Nem érdektelen felfigyelni, hogy töltésjavítási munkákra az állam 3,5 millió pengőt irányzott elő, de felhasználását nem tette lehetővé. Egyes fővárosi lapokat továbbra is élénken foglalkoztatta az alföldi földmunkásság, a kubikmunkások helyzete. A Pesti Napló 1930. március 13-i 37 Uo. 38 Budapesti Hírlap 1930. március 9-i száma. 39 Pesti Napló 1930. május 13-i száma. számában olvasható: ,A tiszántúli földmunkásság munkát kér. Nagy vita a pénzügyminiszter és a csongrádi képviselők között a parlament folyosóján". Békés és Csongrád vármegye képviselői felkeresték Wekerle Sándor pénzügyminisztert és elé tárták a két megye kubikosainak fokozatosan süllyedő helyzetét. Arra kérték Wekerlét, hogy sürgősen járuljon hozzá a tervbe vett földmunkák elkészíttetéséhez, és a földművelésügyi miniszter által a legrövidebb időn belül megindítandó vízszabályozásokhoz, valamint azokhoz az útépítésekhez, amelyeket a kereskedelmi miniszternek kell jóváhagynia. A képviselők a munkák végrehajtásához a pénzügyminisztertől anyagi támogatást kértek, aki e kérdésben megnyugtató választ adott. Majd kijelentette, hogy „ kormány minden lehetőt elkövet a munkanélküliség csökkentése érdekében... az elhatározott közmunkák megindítása napokon belül megtörténik".

39 Adatok hiányában azonban arról nem tehetünk említést, hogy a miniszter által megígért földmunkák létrehozására sor került-e. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy mindezek az elképzelések csak tervek maradtak, amelyek sohasem jutottak el a megvalósulás stádiumába. Hogy Steuer és még néhány országgyűlési képviselő szót emelt a kubikosok munkába állítása érdekében, ez részben humánumból fakadhatott; másrészt feltehetően el akarták kerülni, hogy a nyomor a földmunkásságot élesen szembeállítsa az államhatalommal. Inkább felülről való kezdeményezéssel igyekeztek a kialakult feszültséget levezetni. A kubikosok munkanélküliségével a földmunkásszövetség is foglalkozott, mint a földmunkásság legfontosabb érdekvédelmi szerve. Túri István, a csongrádi csoport elnöke, 1930. március 26-án indítványt nyújtott be a polgármesternek, amelyben kérte, hogy a munkanélküliség csökkentésére a városi közgyűlés szavazzon meg 10.000 P-t, és ebből az összegből a város javíttassa ki a belterületi és a tanyai utakat, valamint a város kezelésében lévő csatornákat tisztíttassa ki. A március 27-i képviselő-testületi rendes közgyűlése akként határozott, hogy alakítsanak egy bizottságot, s az nyolc napon belül vizsgálja felül a város 1930. évi költségvetését, és a kölcsönvehető pénzösszeget jelölje meg, a város elöljáróságának pedig tegyen 53