Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Bagi Gábor: Az apáti „kis kuruc háború"

egy jelentést küldött a templomépítésre elkülönített pénzek sorsával kapcsolatban, amely szintén nem vet jó fényt a tanácsi gazdálkodásra. Kitűnt, hogy a templomépítést jórészt a háborús idők terhei akadályozták, a megvett anyagok eközben eltűntek, míg az 1805-ben elkülönített 5000 forint több évig kamat nélkül feküdt a pénztárban, majd a devalvációval az értéke alig ezer forintra csökkent.

80 Ozorótzky Apátiról történt eltávolítása 1821 elején még egy vihart kavart. József nádor leiratában megrótta az apáti tanácsot és a Kerületeket, hogy az ártatlannak ítélt tisztviselő lemondását azelőtt elfogadták, hogy számára új tisztet biztosítottak volna. A közgyűlés válaszában vázolta az apáti helyzetet, s jelezte, semmi sem csendesíthette az ottani elégedetlenséget, mint a gyűlölt Ozorótzky távozása. Utaltak arra is, hogy az a továbbiakban ottani feladatát nem tudta, de nem is akarta ellátni.

81 Apáti a közgyűlésnek újra jelezte, hogy Ozorótzky visszahozatalát szerencsétlen lépésnek tartja, mely újabb lázongásokhoz vezethet.

82 A védekezést még keményebb nádori dorgálás követte. József főherceg dörgedelmes levélben jelezte, hogy Apátin már nem a nép lecsendesítéséről, hanem a lázadók megbüntetéséről volt szó. Ezért külön is felhívta az apáti tanácsot, hogy ha a jövőben „tökélletesebben eleget tenni nem fog kötelességének, az leg keményebb feleletet" fogja kiérdemelni. A Kerületek szemére vetette az apáti tanácsi határozat elfogadását, s elrendelte, hogy a jövőben a „nagyobb rosztól való félelemben az kisebb roszat nem válasszák", mert a határozatlanság a tiszviselői hatalmat csorbítja, a megalkuvás pedig az ellenszegülők bátorságát növeli.

83 A közgyűlés kimondta, hogy a főkapitány vezetésével egy tiszti küldöttség menjen ki Apátira, s a lakosság előtt Ozorótzkyt helyezze vissza lakosnak, a helybelieket pedig intse meg, ha kell a plébános által is. A visszahelyezés a nép „csöndessége" mellett ment végbe, s a népet a plébános mellett a tanítók is engedelmességre hívták fel. E csendességben azonban szerepet játszhatott, hogy amikor az újabb kihallgatások során Gulyás Mátyás, Boros Ferenc és Berki Nagy Mihály ismét csak kemény szavakkal bírálta a tanácsot, azokat vasra verték, s rabságra ítélték. A 80 Uo. 1821. febr. 19. 76. p. 220. sz. 81 Uo. 50. p. 152. sz. 82 Uo. ápr. 21. 218. p. 633. sz. 83 Uo. máj. 10. 235. p. 657. sz. 84 Uo. 238. p. 668. sz. 85 Uo. máj. 11. 301. p. 772. sz.; Uo. szept. 15. 589. p. 1 vizsgálattal kapcsolatban József nádor azért is megintette a Kerületeket, hogy az apátiak ügyében a védők sokak cselekedeteit a valósnál enyhébb színben akarják feltüntetni. Ezért elrendelte a vizsgálat „tárgyilagosságát", s hogy a még mindig lázongókat szigorúan megintsék.

84 1821 tavaszán a pert bevégezték. A tárgyalásról és a vizsgálatról József főherceg egyik leiratában annyit jegyzett meg, hogy a fő vádlottak magukat nyakasán viselték, s,többször kifakadtak, hogy ők vétkeiket el nem ismerik, s az igazság keresésével „mindhalálig" fel nem hagynak. A vád képviselői a vezetőkre halálbüntetést kértek felségárulás címén, míg a kisebb vétkűekre börtönbüntetést. A védelem tagadta a felség- illetve hazaárulás tényét, gyakran — elentmondásosan — hivatkozott Tajthyék félreértett királyi menlevelére, egyesek részegségére, sőt Bollók plébánosra, ki állítólag távozta előtt a lázongók üdvösségére kötötte, hogy a vitás templomi pénzeket az elöljáróságon és Ozorótzkyn behajtják. Gyakran a konkrét tetteket is névtelenek számlájára írták. Végül a fő felbujtó Tajthy Istvánt 5, míg Dósa Györgyöt és Utassy Mihályt 4—4 évi várfogságra ítélték 1821 Szent György naptól kezdődően. Tajthy büntetését Aradon, Dósa Temesváron, míg Utassy Péterváradon töltötte le. Emellett elrendelték a lakosoktól a bécsi utakra szedett mintegy 3600 forint értékű pénz és gabona visszaadását. A többi 19 személynek ugyancsak kiutaltak hoszszabb-rövidebb büntetést a berényi börtönben, de azokat a lázadást követő hosszú elfogatás, fogvatartás miatt jórészt letudottnak tekintették.

85 VII. Az apáti mozgalmak néhány sajátossága Az apáti események majd évtizedes történetét tekintve látható, hogy kirobbanását, intenzitását, tartósságát számos tényező kölcsönhatása elősegítette, erősítette. Mindezt már csak azért is szükséges hangsúlyoznunk, mivel úgy tűnik, hogy az említett kiváltó okok (Ozorótzky szerepe, illetve a tanács vélt vagy valós visszaélései), valamint az . sz. 42