Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)
Gulyás Éva: Szent György középkori kultusza és legendája a néphagyományban
tethető a korabeli összeírásokból. Fehértói Katalin öt forrás alapján vizsgálta meg az Árpád-kori névadást, és a Georgius név 33 említését gyűjtötte ki, ami a többihez viszonyítva gyakorinak számít. 34 Kálmán Béla, Karácsony Sándor és Bárczi Géza a középkori névdivatra vonatkozóan XVI. századi források alapján névstatisztikákat állítottak össze az 1522-es és 1554-es évekből, s mindkét esetben György az első hat név között szerepelt. 1522-ben János, Péter után a harmadik, 1554-ben János, Péter, István, Mihály után az ötödik helyen áll, ami azt mutatja, hogy a divatos férfinevek közé tartozott. 35 A kultusz középkori terjesztésében két tényező játszott fontos szerepet: egyrészt a keleti keresztény egyházak, másrészt a keresztes háborúk és a lovagkor eszmevilága. A bizánci kereszténységnek erős befolyása volt az alakuló magyar államra és az uralkodóházra. István anyja, Sarolta is görög keresztény volt. Tudjuk, hogy az Árpád-házi királyoknak szoros kapcsolatuk alakult ki a bizánci uralkodóházzal, mely időnként személyes jellegűvé is vált a házasságkötések révén. István király Konstantinápolyban magyar zarándokházat és templomot építtetett, mivel a szentföldi zarándokút itt vezetett keresztül. 36 A keleti egyház egyik erőssége a Maros vidékén, a későbbi Csanád megyében volt, ahol a görögöknek püspökségük állt. Ajtony görög szerzeteseket telepített ide és székhelyén Marosváron Keresztelő Szent János tiszteletére monostort építtetett. 37 Juhász Kálmán szerint a keleti egyház itteni működésének emlékét őrzi ezen a vidéken még a szegedi Szent Demeter egyház is, valamint tudunk arról, hogy Szegednek Szent György temploma is volt. 38 A vidék másik Szent György egyháza Oroszlámoson állt, melynek alapítási mondája arról számol be, hogy Csanád vezér hogyan győzte le Szent György segítségével pogány ellenfelét, Ajtonyt. A csata előtti éjjel álmában oroszlán képében megjelent neki és harcra buzdította. Innen a település Oroszlámos neve. 39 Itt annyit jegyeznék meg, hogy a görög szerzetesrend, a baziliták széles körben elterjedt nálunk is, így pl. a veszprémvölgyi apácamonostor, melynek alapító levelét István király adta ki, ezenkívül a Bihar megyei tormovai, a visegrádi, a szávaszentdemeteri monostorok, melyek közül az utóbbi még 1344-ben is állt, s minden bizonnyal szerepük volt a keleti szentek kultuszának terjesztésében. 40 A Szent 33 A névpatrónus tiszteletre Mihálka Endre 48-as honvéd 1854-ben Ozorán írt naplójának egy részletét idézem: „Muszka sz. György patrónus. 1849 augusztus 3diki kitöréskor, Győrbe kerültünk. Én egy kis sétát tettem a Duna parton. A Duna egészen el volt lepve az ellenségtől hátrahagyott hajókkal, melyek élelmi készlettel, ruhával s fegyverekkel voltak többnyire megrakva. Három legény szakaszomból hozzám csatlakozván, be mentünk egy igen nagy hajóba, mely zsúfolásig meg volt rakva a legdurvább szürke pokróczhoz hasonló hosszú muszka köpennyel, s vörös szíjas, kovás szuronyos muszka puskákkal, töltöny ládákkal, melyekben a töltöny finom papírosbu négyszegletesre szépen volt becsinálva, kozák dzsidák, melyek közt volt több ketté vágva, úgy mint a nádszál, bizonyosan a mi huszárjaink kardja által, mert az Ácsi harczmezőn is találtunk többet, így ketté vágott ulános dzsidát. Végre volt ott nagy mennyiségű össze horpadozott, viselt gyalogsági muszka sisak, mely a mostani zsandárokéhoz nagyon hasonlított, csak hogy amaz sokkal erősebb és nehezebb volt emennél, és elől a kétfejű sas helyett, szinte sárgarézből sz. György vitéz volt rajta, amint az a sárkány kígyót szájába szúrva dárdázza. A legények meglátván e különös fövegeket, mindegyik felvett egyet és nagy örömmel mutogatták egymásnak a rajta levő sz. György vitézt. A biz Isten! szólt az egyik, valóban sz. György, de már ebből csak viszek haza enyihányat! — És minek lesz az?— kérdezem. — Hm, minek?— szólt egykedvűen, öregapám György, édes apám is György, aztán meg a sógorom is György, meg én is György vagyok, tehát illő, hogy tiszteletben tartsam a pátronusunk szent képeit, s minő disznóság! hogy itt össze vissza hányva henteregnek, azért is össze szedek egy csomót és majd elviszem haza patrónus képnek. S otthon hova teszi?—kérdezem. A szobába felszegezem sorra őket a mester gerendára, mindegyikünk számára egyet egyet, úgy szinte a szőllőnél is a pinczébe, hogy legyen ott is szent képünk, a mi a jégesőt s egyéb csapásokat eltávoztassa. Azzal neki ált, s ugyancsak nagy mennyiségű sz. Györgyöt szedett le a sisakokról pátronusnak. Ezt látva a másik kettő, ők is hozzá fogtak a szent lekobzáshoz, mert miként mondák, ő nekik is van Gyurka testvérjök, de még kicsinyek, hanem majd megnőnek akkorára, hogy György lesz belőlök, akkor aztán majd azok is használhatják pátronusnak." A történet azon túl, hogy a névpatrónus-tisztelet korabeli ismeretére utal a szerző hangulatos előadásában, azt is kifejezi, hogy az orosz katonai alakulatok Szent György vitézt tekintették patrónusuknak, s a katonai sisakokra rátűzték a képét.— Ezúton mondok köszönetet Lukács László kollégámnak, aki a fenti anyagot a rendelkezésemre bocsátotta. Székesfehérvári Múzeum Adattára, 59.7.1. Itsz. 34 Az általa felhasznált XII—XVI. századi összeírások: Dömösi — (1138/1329), Tihanyi — (1211), Aradi összeírás (1202—3, 1500), Váradi Regestrum (1208—1235), Albeus-féle összeírás (1237—40). 1983. 35 Kálmán B.1989. 47—51. 36 Krajnyák G., 1926. 506. 37 Juhász K., 1930. 33—34. 38 Uo. 34—35., valamint Cs. Sebestyén K., 1938. 39 Az oroszlámosi monostor alapítási mondáját és a Csanád mondát a Gellért-legendában olvashatjuk. Juhász K. is közli, 1930. I. 40. 1. 192
