Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Benedek Gyula: A hiteleshelyek Mohács előtt, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire

hevesi részről tudósít, ahol az egri káptalan volt a területileg illetékes. Az 1292. április 9-én keltezett oklevelében Örsi Imre végrendeletének a nyomozásáról jelent és igazolja, hogy Örsi Imre Tiszaörsöt valóban az egri püspökre, valamint az Egri Püspökségre hagyta.

15 A területre való belépéssel egyértelműen Eger esetleges részrehajlásának az elkerülése volt a cél. A váradi (nagyváradi) káptalan — többek között — Külső-Szolnok vármegye kelet-magyarországi részén bírt területi illetékességgel. A kutatás során legrégebbinek találtuk az 1275. március 8-án kiadott oklevelét, amelyben Csány és Ülmez falubirtokok beiktatásáról tudósít.

16 A konventek A konventek (conventus) a szerzetesrendek gyülekezetei voltak. A káptalanokhoz hasonlóan eredendően csak egyházi tevékenység végzésére alakultak, a hiteles- helyi tevékenység csak jóval később vált a funkciójuk részévé. A szerzetesrendek eredete Szent Istvánig nyúlik vissza, aki megalapította a pannonhalmi, valamint a pécsváradi monostorokat. Később egyre szaporodott a szerzetesrendek száma (sorrendben: a bencések után a ciszterciek, a premontreiek, a johanniták, a templomosok, majd a XIII. századtól a koldulók) és a XIII. század elején, amikor a feladataik közé felvették a hiteleshelyi tevékenységet, már behálózták az egész országot. Szerzetesrendek (collegii monachorum) kizárólag a római katolikus egyház keretein belül szerveződtek, a tagjait szerzeteseknek nevezték. A szerzetesek (monachus, coenobita) egy házban (monasterium, domus conventualis, coenobium, claustrum) laktak és egyházi szabályok szerint éltek. Életük alapját a hármas fogadalom — a szűziesség, a szegénység és az engedelmesség — képezte, amelyet kiegészítettek valamely világi tevékenységgel, például tanítással, betegápolással, földmíveléssel stb. A XIII. század elejétől mindehhez társult a hiteleshelyi tevékenység. Az egyházi tevékenységük köre az imában, az elmélkedésben, a vallásos gyakorlatokban öltött testet. A felszentelt szerzetesházban azonban mondtak szentmisét, kiszolgáltatták az oltári szentséget, a penitenciatartás szentségét, és hirdették az Isten igéjét. A szerzetesrendek zöme a megyéspüspöknek, kisebb része közvetlenül a pápának volt alárendelve. Az egy- háztörténet a szerzetesi élet megteremtését Szent Antal személyéhez köti.

17 Érdeujhelyi Mihály a szerzetesrendek számát Mohács előtt harminchétben jelölte meg.

18 Aki azonban beletekint az OL Mohács előtti okleveleinek az időrendi mutatójába, gyorsan meggyőződhet arról, hogy ennél több volt.

19 A szerzetesrendek gyülekezetének a tagozódása egyszerűbb és szerényebb volt, mint a káptalanoké. Az élükön egy személy állt, akinek a tisztségét a szerzetesrendek funkciójától függően másként nevezték. A szerzetesház (konvent) vezetője az apátságoknál az apát (abbas), a ferenceseknél és a kapucinusoknál pl. guardian, míg másoknál a perjel (prior) volt. A második ember az általános helyettes (vicarius generális), őt követte a conventi őr (custos), az éneklő szerzetes (cantor), az alperjel (subprior), a hitszónok, hitoktató (praesbiter), a nem állandó olvasó szerzetes (lector), a karbéli papok (sacerdoti chori), valamint a szerzetesek, rendtagok (a pálosoknál conversus, a ferencieknél fratri stb.). A hiteleshelyi tevékenységüket ugyanazon szabályok szerint végezték, mint a káptalanok, a hatáskörük azonban időszakonként szűkebb volt, sőt a kisebb káptalanoktól meg is vonták a hiteleshelyi tevékenység gyakorlását. A hatáskörük legtovább a peren kívüli eljárásokra és a bizonyításokra terjedt ki. A kiadandó okleveleket a rendház vezetője szerkesztette és az írnok (scriptor) írta. A hitelesítésben rajta kívül résztvett a kamarás, az őr-, az 14 1304. III. 5. OL DL 1664. 15 1338. XI. 3. OL DL 3194. 16 1275. III. 8. OL Filmtár 1717. doboz 2. sz. oklevél. 17 Nagy Szent Antal a felső-egyiptomi Komában született 250-ben, élt 106 évet. Egyiptomi sivatagi remete, a szerzetesség megalapítója. 18 Ezek sorozata: almádi, bakonybéli, bélai, budafelhévízi, csornai, dömölki, esztergomi, fehérvári, hatvai, jászói, kapomaki, kolozsmonostori, kői, leleszi, majki, máramarosi, meszesi, pásztói, pécsváradi, péterváradi, sági, somogyi, soproni, zalavári, szekszárdi, garamszentbenedeki, szentjobbi, szentmártoni, szepesi, tihanyi, tordai, turóci, újudvari, várad hegyfoki, vásárhelyi és zoborhegyi konvent. 19 Aki azonban az OL DL és DF időrendi mutatóit legalább 1300-ig végignézi, látni fogja, hogy ezeknél több volt, mi ugyanis még nyolcat találtunk, ezek: borsodmonostori, csurgói, csatári, egresi, pilisi, türjei, zalai, valamint zalavári konventek. 169