Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)
Polgár Zoltán—Tálas László: Zsigmond-kori ezüstpénzek Jászalsószentgyörgyön (Silver Coins from Jászalsószentgyörgy)
később Jászalsószentgyörgyre hazaköltöző Törőcsik Zoltán régész végzett el, és ezek után rögtön felvette a kapcsolatot a szolnoki Damjanich János Múzeummal. A Telek-dűlőben a régészeti kutatás 1993. november 3-án kezdődött, ekkor jártuk be a helyszínt és "kutattuk meg" fémkeresővel 7 . A helyszíni szemle eredménye 17 db érme volt, melyeket a fémkereső ellenére is nehezen tudtunk összeszedni az időjárásnak köszönhetően. Azt a helyet, ahol a legnagyobb sűrűségben fordultak elő a pénzek — a dűlő mellett közvetlenül, annak keleti oldalán —, bemértük és megjelöltük. Az ásatásra 1994. június 13. és 24. között került sor. Két helyen kezdődött régészeti feltárás a Telek-dűlőben, a másik ásatási helyszínen végzett kutatást Selmeczi László és Törőcsik Zoltán 8 , ők a régi falu feltételezett templomát kutatták. Az ő feltárásuk a mi kutatóárkunktól kb. 300—350 méterre nyugatra helyezkedett el. 9 Az őszi fémkeresős kutatás után valószínűsíthető volt, hogy a pénzleletet elszántották és csak reménykedhettünk abban, hogy nem hordták szét, hiszen több falubelitől hallottuk, kijárnak eső után pénzeket gyűjteni. A szelvényt közvetlenül a dűlő (Telek-dűlő) mellett, annak keleti oldalán, északkelet—délnyugati irányban, 2x20 méteres nagyságban jelöltük ki. (2. ábra) Az első két napon egy ásónyom mélységig kiástuk a szelvény teljes felületét, objektumra nem találtunk, sajnos a kitermelt föld rostálása annak kötött volta miatt lehetetlen volt, s ezért a 3. napon kézzel forgattuk azt át, s így találtunk 214 darab ezüst pénzérmét. A leletanyag egyértelműen a szelvény középtáján sűrűsödött, ahonnan a nap folyamán egy 2x1 méteres részről a mélyítés során újabb 888 darab került elő elő. A következő, 4. ásatási napon újra fémkeresővel vizsgáltuk át a szelvényt, s ekkor, valamint az 5. napon megtaláltuk a "fészket", ahonnan — mint a későbbi számoláskor kiderült — körülbelül 24.000 db pénzérme került felszínre. A lelet múzeumban levő része összesen a jászalsószentgyörgyiek jóvoltából bekerült darabokkal együtt 25.023 darab. A lelet egy fehér, gyorskorongon formált edényben volt, aminek pontos formájára csak következtetni lehet, mivel felső harmadát — vagy talán nagyobb részét is — az intenzív művelés megsemmisítette ( IV. tábla). Az edény töredékei — melyeket "in situ" találtunk meg — (darabokra volt törve, de a föld összetartotta), semmilyen kapcsolatban sem volt a feltárt, leletanyaggal rendelkező objektumokkal (1—4.). Annyi azonban bizonyos, hogy a talált nagy mennyiségű érme nem férhetett az említett edénybe, így valószínűsíthető, hogy valamiféle, a földben elenyésző bőr, textil, esetleg fából készült alkalmatosságban rejtették földbe a kincs egy részét. A kincslelet biztonságba helyezése után a szelvény mélyítését folytattuk, a második ásatási héten találtunk objektumokat (1—8. számúak). Az 5—8. objektumokban leletanyag nem volt, így koruk meghatározása nem lehetséges. Az 1-es objektum egy árok részlete, melybe belemélyed a 2-es és 3-as objektum. Az árok funkciójára talán következtetni lehet abból, hogy alja és oldalainak alsó része többrétegű kemény agyagból állt, valamint abból, hogy szelvényünktől és a dűlőtől nyugatra körülbelül négy méterre, mélyebben fekvő terület helyezkedik el, melyet, mint említettem, néhány évtizeddel ezelőtt is víz borított. Ezekből arra következtetek, hogy vízlevezető ároknak készült. Sajnos a nyári munkák miatt forgalmas dűlő átvágása lehetetlen volt, így ezt nem tudtuk egyértelműen tisztázni. Az 1-es árkot vágó két gödör 2., 3. funkciója sem tisztázható az ásatási felület kis mérete miatt. A 4. objektum egy szemetes gödör metszete, amely mintegy felével nyúlt a szelvénybe. A gödrök leletanyaga középkori kerámia, és kismennyiségű állatcsont, részletes feldolgozásukra tisztításuk után kerülhet sor, annyi azonban már most is elmondható róluk, hogy nincs köztük az Árpád-korra jellemző leletanyag, hanem későbbi, gyorskorongon készült kerámiáról van szó. Zsigmond-kori éremkincseink között igen előkelő helyet foglal el a jászalsószentgyörgyi lelet, egyrészt mennyisége miatt, hisz számban a szabadszállási lelet a maga 20.664 veretével közelíti meg, de azzal szemben — mely főleg obulusokat tartalmazott — ez teljes egészében megvan és vizsgálható, ami szerencsés esetben a verdejegyek Itt szeretném megköszönni Székely György kecskeméti régész közreműködését, aki fémkereső műszerrel valamint tapasztalataival segítette az ásatást, és meghatározta az első 690 db érmét. Selmeczi Lászlónak és Törőcsik Zoltánnak köszönöm segítségüket, amit a munka szervezésében és az ásatás hátterének megteremtéséért tettek. A feltárás máshol kerül majd közlésre, előzetesen csak annyit, hogy 10—12. századi temetőrészletre bukkantak. 152
