Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Kürti Béla: Régészeti párhuzamok a Kárpát-medencei avar kori fülkesírok (Stollengräber) keleti eredetéhez

miszerint a problémakör megoldását elsősorban módszertani és gyakorlati kérdések nehezítik. Az első valódi fülkesír-rajz 1991-ben került közlésre, amikor B. Nagy Katalin szívességéből az új állandó szegedi régészeti kiállítás vezetőjében közölhettem a székkutasi 458. sz. sír rajzát (Kürti 1991. 10. kép). Közvetlenül ezután jelent meg Madaras László cikke az öcsödi késő avar fülkesír részletes dokumentációjával és anyagközlésével (Madaras 1992), majd Lőrinczy Gáboré, aki egy szegvári kora avar fülkesír mintaszerű dokumentációját tette közkinccsé (Lőrinczy 1994). Utóbbi a kérdés rövid összefoglalását és a keleti eredet kérdését is érinti, részben az 1990. évi előadásomra alapozva, bár annak említése nélkül (uo. 104.). Anyaggyűjtésem 1992-ben és 1993-ban pétervári utaimon tovább folytatva 1993-ban Pétervárott, 1994-ben pedig a szibériai Szurgutban adtam elő a fülkesíros temetkezésekkel kapcsolatos elképzeléseimet (Kürti 1993, 1994). Itt és most e sírtípus rövid jellemzése és összefoglalása után elsősorban és részletesebben a kérdés megoldását nehezítő, fent említett nehézségekről, majd a megoldás javasolt útjáról kívánok szólni. Az avarok fülkesíros temetkezései tipológiájuk alapján közismerten egységesek: a sír bejárati része megfelel egy szabályos aknasírnak, amelynek egyik rövidebb oldalából nyílik a ferdén lefelé (Kürti 1991. 10. kép; Lőrinczy 1994. Abb. 8.) vagy vízszintesen előre (1. képünk) mélyített fülke a sír falában. (A többször említett padmalyos sírok lényegi különbsége a fülkesíroktól az, hogy ezeknél az akna hosszoldalában találjuk a halott elhelyezésére szolgáló bemélyítést.)

4 A fülkesír bejárati aknája gyakran igen hosszú, elérheti a 6 métert is (Mokrin).

5 A halottat a fülkébe temetik, a jól megfigyelt esetek nagy részében bizonyíthatóan koporsóban.

6 A fülke letakarása után a bejárati aknában helyezték el az áldozati állatok testét, gyakran hatot, tizet (Deszk, Mokrin). Köztük a felszerszámozott egész, vagy/és részleges lovat, egész és/vagy részleges marhát, birkát stb. Területileg ez a temetkezési szokás a Tisza keleti oldalán a Körösök és az Aranka közti területre korlátozódik (2. kép) az alábbi kivételekkel: északon Rákóczifalva, délen Mokrin, a Duna— Tisza közén Szeged-Makkoserdő és Bácska Szokolác; valamint az egyetlen temető a mai Dunántúlról, mely a kora középkorban még valószínűleg a Duna—Tisza közére eshetett: Bölcske. A fentebb már említett közlemények (Kürti 1983, Nagy 1984, Madaras 1992, Lőrinczy 1994)

7 szerint a fülkesíros népcsoport ezen a tájon az avar honfoglalás kezdetétől egészen a IX. századig gyakorolta jellegzetes temetkezési szokását. Temetőik már említett jellegzetessége, hogy a fülkesírok mindig vegyesen kerülnek elő akna- és padmalyos sírokkal, miközben a fülkesírok száma nem haladja meg a 33%-ot az összes sír számához viszonyítva. Viszonylag jói körülírható területen való előfordulásuk, temetkezési szokásaik és régészeti hagya4 Nem kívánván a sírgödrök tipológiájában elmélyedni, magam alkalmazhatónak érzem az orosz régészeti terminológia egy részét (SZMIRNOV 1972. 73—74.), mely szerint a sírformák közt egyszerű aknasírok és sírkamrás temetkezések különíthetöek el. Az utóbbiak válfajai a padmalyos (oldalsír), fülkés (végpadmalyos) és padkás sírok (ez utóbbiak mint speciális változatok, ahol a sírkamrát az akna fenekébe mélyítették). (A magyar régészeti szakirodalomban megjelent fülessír terminológiát az aknasír egy változatának tartom, mivel itt a sírgödör kiképzésének sajátossága a megszokott aknasír formájához csatlakozva csupán a halott fölötti tető elhelyezését biztosítja.) Az a kérdés, amit — jogosan — Lőrinczy G. vetett fel, tudniillik hogy a padmaly, Hl. a fülke feneke egy síkba esik-e az aknáéval, lépcsővel vagy lejtősen mélyül-e (Lőrinczy 1994. 9.j.), úgy gondolom, már e tipológia alcsoportjait gazdagíthatja. Az orosz szakirodalom katakomba-sír típusneve — mint majd alább még látni fogjuk — bizonyos fokig egyeztethető a fülkesír fogalmával, amennyiben közös jellegzetességük a rövidebb oldalfalból kiinduló sírkamra. Változatai számosabbak a hazaiaknál, s a szerkezetben megjelenő nagyszámú eltérés valóban alkalmas arra, hogy a hazai fülkesíros kérdés keleti kapcsolatai kutatásánál gátló tényezőként szerepeljen. — A katakomba-kérdés keleti, igen gazdag szakirodalmából néhány, alapvetően a sírtípusokkal foglalkozó cikk: Szmirnov 1972; Kameckij 1983, 1986; Gabujev 1988; Szkripkin 1990. risz. 51. —A sírkamrás temetkezések magyarföldi megfelelőinek terminológiájára, ill. jellegzetes keverésére Id. Balassa—Ortutay 1979. 601—602; Balassa 1989. 31—35. 5 Közöletlen ásatási dokumentáció a SZMFM-ban. — Id. még Csallány 1956. 663. 6 Ez azonban értelemszerűen nem a sírfenék-kutatásokból már megismert, lábakon álló koporsó (Tomka 1979; H.Tóth 1981; Wicker 1987); hanem leginkább a Lőrinczy G. által ismertetett (Lőrinczy 1994. 105.) rönkfából kivájt koporsó lehetett. 7 Lelőhelykataszterem egyes részletekben eltér Lőrinczy Gábornak az avar fülkesírokról szóló, hónapokkal a fülkesíros konferencia után megjelent részletes összefoglalása (Lőrinczy 1994a) kataszterétől. Tekintettel arra, hogy jelen munka csak az április előadásom jegyzetekkel kiegészített változata, hosszú tanulmányának helyenként vitatható részleteire itt nem térhetek ki (eredményei viszont magukért beszélnek). Az azonban semmiképp nem hagyható szó nélkül, hogy e munkával ismét gyarapodott azon katalógusszerű összefoglalások száma, amelyekből pl. eddig közöletlen leletegyüttesek esetén is teljességgel hiányoznak az ásatóra (pl. Móra F.), vagy az első kataszterszerű összefoglalásra (Csallány 1956) való utalások. Etikailag ugyancsak megkérdőjelezhető az az eljárás is, amikor a Szerző a saját ásatásából való 112 fülkesírt rövid négy soros összefoglalással intézi el, míg a mások által az avar corpusban közlendő sírok leírásait oldalakon keresztül részletezi. 126