Madaras László – Tálas László – Szabó László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 9. (1996)

Kürti Béla: Régészeti párhuzamok a Kárpát-medencei avar kori fülkesírok (Stollengräber) keleti eredetéhez

tékuk egyezése, ill. más területektől való eltérése, valamint az a tény, hogy a Kárpát-medencében az avarok előtt és után, ill. a fent említett területen kívül

8 e szokás nem jelentkezik, arra utal, hogy a fent leírt temetkezési szokást gyakorló népcsoport (?) valahol az Altájtól a Kárpát-medencéig tartó vándorúton csatlakozhatott az avarokhoz. Nehézségeinket két nagy csoportba — egy technikai és egy elvi/módszertani csoportba sorolom. Az előbbiek közt első helyen áll természetesen a leletanyag (beleértve az ásatási megfigyeléseket is) közöletlensege a Kárpát-medencében éppúgy, mint Keleten. Második helyre a nyelvtudás hiányát teszem. Nem csak az orosz nyelv nem ÍTT w w w w K 77/ ír liTT {£*» &e». <$SS ca C*=~ -///*'•/IIJSJIJ?/ 1. kép. Vízszintes fülkesír metszete Mokrinból (Szasszer J. rajza nyomán) A fülkesíros temetkezési szokás keleti eredetére már Móra Ferenc is utalt (i. m.), s hasonlóan vélekedett — Piano Carpini útleírására hivatkozva — 1939-ben Csallány Dezső is (i. m.). 1973-ban Török Gyula, a kerepesi padmalyos sírok közlésekor ugyancsak keleten kereste e temetkezési szokások gyökerét, s egy 1959-ben megjelent kötetre hivatkozva a Volga és Urál folyók közt feltárt késő szarmata katakomba temetkezésekre utalt, mint a Kárpát-medencei fülke- és padmalyos sírok egyik lehetséges formai előzményére (Szinicin 1959; Silov 1959). Ugyanerre a lehetőségre utaltam magam is 1990-ben. Rövid összefoglalásában Lőrinczy Gábor is említi e keleti párhuzamokat, kibővítve egy-egy Kubán vidéki és moldvai példával (Lőrinczy 1994. 104.). Magam ennél szélesebb körben vizsgáltam e jelenség eredetét 1993. és 1994. évi előadásaimban. Mielőtt azonban ennek bemutatására sort kerítenék, szeretném röviden áttekinteni azokat a vélt vagy valós okokat, melyek — szerintem — mind ez ideig meggátolták a kérdés kutatását. kellően mély ismeretét rovom fel a magyar kutatóknak, de legalább ennyire hiányolom a Kárpátmedencei anyaggal foglalkozó orosz anyanyelvű kutatók (vajon hányan lehetnek ilyenek?) nyelvtudását is: s mégcsak nem is a magyar nyelvtudás hiányát, de legalább a németét és a franciáét, melyek révén alapvető tájékozódást azért kaphattak volna problémáinkról. (Az avar problematikáról orosz nyelven megjelent egyetlen összefoglalás — Erdélyi 1986 — nem említi a fülkesírok kérdését!) Arra a kutatási módszerre, miszerint egy-egy cikk, könyv kézbevételekor a címen kívül az ábrákat nézzük meg, s ha nincs közvetlen megfelelő anyag, már a szövegbe bele sem nézünk, már csak utalnék. Ugyanehhez kapcsolódik a ténylegesen megjelent szakirodalom felületes ismerete is, amit valójában természetes jelenségnek tartok. A régészet — bölcsészettudomány lévén — már eddig is hihetetlen mennyiségű szakirodalmat jelentetett meg; ugyan ki ráhatja fel bárkinek is, hogy egy-egy vidéki múzeum, egyetem kis kiadványában, el nem olvasható nyelven, 8 D. Stassiková szóbeli közlése alapján Nyitra vidékéről is ismert egyetlen darab valódi fülkesír. — 1994. novemberi szóbeli információjáért és a dokumentációba való betekintés lehetőségéért ezúton is köszönettel tartozom. 127