Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Sümegi Pál: A jászfelsőszentgyörgyi szunyogos felső-paleolit telephely üledékföldtani és sztratigráfiai elemzése
vetkeztében fellépő mechanikai sérülések a szemcsék felszínén világosan felismerhetők (II. tábla). Ez a rövidebb szállítódáson átesett, folyóvízi hordalékkúp anyag elsősorban a Mátra hegységből származtatható. Ez a hegység közel, mintegy 60 km-re fekszik a vizsgált területtől, így az innen származó hordalók rövid utat tett meg, ezért kisebbek a koptatottsági értékek. Az Ős-Zagyva hordalékkúp anyaga koptatottsági szempontból igen hasonló a nyírségi homokterület (Borsy, Z. 1974, 1977) üledékeihez és eltér a jól koptatott Duna-Tisza közi hordalékkúp (Molnár B. 1961, Borsy, Z. 1977) anyagától. A hordalékkúp tetején elhelyezkedő homokbucka kvarcszemcséinek vizsgálata közel azo : nos eredményt hozott, mint a folyóvízi üledék elemzése. A futóhomokban is a sarkos, anyakőzetből származó, rövid szállítódáson átesett szemcsék dominálnak (III. tábla). A szemcsók felszínén viszont a szél által szállított szemcsékre jellemző becsapódási jelek felismerhetőek és az eoiikus szállítódás következtében a szemcsék élei ós sarkai már megkoptak. A koptatottsági értékek már nagyobbak, mint a folyóvízi anyagnál, hiszen az eoiikus átformálódás már megkezdődött, de a különbségek még nem jelentősek. A homokbucka anyagának mikroszkópos vizsgálata egyértelműen azt bizonyítja, hogy az üledék a folyóvízi hordalékkúpból származik és helyben, eolikusan halmozódott át. Ilyen eoiikus üledékáthalmozódás viszont csak akkor történik a hordalékkúp felszínén, ha az szárazra kerül. Az ősföldrajzi, geomorfológiai adatok és paleontológiái leletek alapján feltételezzük, hogy a középső-würm végén tektonikus (esetleg klimatikus) okok miatt az Ős-Zagyva hordalékkúpja szárazra került. A szárazzá vált hordalékkúp felszínén, főként a szárazabb klímaperiódusokban, amikor nem alakult ki a felszínt védő növénytakaró, megindulhatott az eoiikus felszínformálódás ós ekkor képződött a felső-paleolit telep fekűjót alkotó futóhomok. Hasonló fejlődéstörténeti kép mutatható ki az alföldi hordalékkúpok jelentős részén (Borsy, Z. 1977, 1987). A geomorfológiai megfigyelések és a fúrások szedimentológiai elemzései arra utalnak, hogy az eoiikus hatásra létrejött futóhomokforma egy garmadabucka. Ez a félig kötött homokterületek egyik jellegzetes buckaformája és hazánk futóhomokterületein mindenütt megtalálható (Borsy Z. 1977). Ez a garmadabucka egy lazán összeálló, három tagú, kis garmadamező Ny-i szólén helyezkedik el. A fúrások ós a kutatóárok szelvényének vizsgálata alapján (1-3. ábra) láthatóvá vált, hogy a garmadabuckát homokos lösz, löszös homok ós lösz rétegekből álló üledékösszlet fedi. A löszréteg felszínközeli része talajosodott. A talajszintből Granaria frumentum (Draparnaud, 1801), Chondrula tridens (Müller, 1774), Helicopsis striata (Müller, 1774), Cepaea vindobonensis (Fórussac, 1821) Gastropoda fajok héjai kerültek elő. Ez a malakofauna azt bizonyítja, hogy a talajképződés már a holocón periódusban játszódott le. A különböző finomabb szemcseösszetótelű, löszös üledékkel lefedett garmadabucka már nem deformálódik tovább eoiikus hatásra (Borsy Z. 1973). így jól megőrzi annak a szélnek az irányát, amely ezt a homokformát létrehozta. Ez a vizsgált garmadabucka esetében É-ÉNy-i volt, azaz a Jászság északi felében jelenleg is uralkodó széliránnyal megegyező. A garmadabucka futóhomok rétegeinek felső részét illetve a rátelepülő löszös rétegek üledékföldtani viszonyait részletesen megvizsgáltuk (2. és 3. ábra). Az üledékstatisztikai paraméterek, a szemcseösszetételi görbék (4. ábra) ós a karbonáttartalom alapján a felső-paleolit telep közvetlen üledékes környezetében négy nagyobb üledékes szint választható el, amelyeket finomrétegtanilag további kisebb, néhány cm-es rétegekre lehet bontani. Az 1. szint a felszíntől mérve 1.0-1.3 m között helyezkedik el (3. ábra). A közepes szemcsenagyság (M z ) értékek (0.14-0.2 mm O) azt mutatják, hogy az eoiikus közeg energiája jelentős volt ennek a szintnek a képződésekor. A közel szimmetrikus szemcseösszetételi görbék (4. ábra 10. és 13.), a 0.3 alatti ferdesógi értékek (S k ) azt bizonyítják, hogy az ülepítő közeg mozgási energiája hosszabb-rövidebb ideig nagyobb volt, mint az átlagos mozgási energia. A 0.5-1.0 köze eső közepes osztályozottsági értékek (...) arra utalnak, hogy az üledéket akkumuláló közeg energiája hosszabb ideig változatlan volt. Ezt a szintet alkotó barnásszürke (2.5 Y 6/2 Munsell Soil Color Chart szerint) középszemű homokos apróhomokot, tehát egy egyenletes ós jelentős energiájú üledékes közeg akkumulálta. A 2. üledékes szint 0.6-1.0 méter között helyezkedik el. Az üiedékstatisztikai paraméterek változásai alapján "fluktációs" szintnek neveztük el, mert az üledékes közeg energiája többször, fluktációszerűen megváltozott. így a barnásszürke (5Y 6/4) finomhomokos apróhomok, sárgásszürke (2.5 Y 6/2) apróhomokos közópszemű homok ós barnássárga (5Y 7/3) durvakőzetlisztes finomkőzetliszt sávok rakódtak le (3. ábra). A jelentősebb (10-12 %) agyagtartalmú, durvakőzetlisztes finomkőzetliszt (lösz) réteg képződése (4. ábra 8. és 3. ábra 0.7-0.8 m) nemcsak az ülepítő közeg energiájának csökkenése miatt jött létre. Feltehetően a csapadékosabbá váló 75
