Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Sümegi Pál: A jászfelsőszentgyörgyi szunyogos felső-paleolit telephely üledékföldtani és sztratigráfiai elemzése
klímán megindult mállás miatt alakult ki a jelentősebb agyagtartalom. Valamint nagyobb növényzeti borítás jöhetett létre és így rövid ideig tartó porszedimentáció alakulhatott ki a vizsgált területen. Ennek hatására a finomabb por is megkötődött ós egy finomabb szemcseösszetételű sáv képződött (3. ábra, 0.7-0.8 m). A fluktációs szint üledékei karbonáttartalmukkal (4-18%) jól elkülönülnek a karbonátmentes futóhomok fekütől. A buckahomokot fedő képződmények magasabb karbonáttartalma a jelentősebb biogén produkció miatt (4. ós 5. ábra) alakulhatott ki. A 3. üledékes szint 0.3-0.6 m között húzódik a vizsgált szelvényben. Az üledékstatisztikai paraméterek azt mutatják, hogy az ülepítő közeg energiája lecsökkent és rosszul osztályozott, karbonátos (15-19 %), barnássárga színű (5 YX 7/3) Iöszös homok (durvakőzetlisztes apróhomok) rakódott le. A 4. üledékes szintet szürkésbarna színű (10 YR 5/2), talajosodott durvakőzetlisztes finomkőzetliszt (3. ábra és 4. ábra) alkotja. Ez a talajszint a felszíntől 0.3 méter mélységig húzódik. Az üledék eredetileg homokos lösz volt, de a talajosodás folyamán a szemcseösszetótel megváltozott ós finomabbá vált. A szántóföldi művelés miatt az a szint erősen bolygatott. Az üledékföldtan! vizsgálatokat a rétegsor zavartalan karbonátos üledékmintáin elvégzett 18 0 ós 13 C izotópos vizsgálatokkal egészítettük ki (3. ós 5. ábra). Az izotópos eredmények azt mutatják, hogy viszonylag homogén paleoökológiai körülmények között képződött a szelvény 0.30.8 m közötti szakasza. Viszont a talajból előkerült karbonátok izotóp-eltolódása ( 13 C) ettől jelentősen eltér, főként a biogén C0 2 termelés miatt, hiszen a talajképződés egyik előfeltétele az, hogy a kedvező ökológiai körülmények hatására a talajlakók aktivitása megnő és ez jelentős C0 2 többletet eredményez. A fent leírtakat erősíti meg, ha a MANZE-féle (Manze, U. et al. 1974) a genetikai viszonyokat is tükröző ábrára visszük fel adatainkat (5. ábra). Jól látható, hogy a Iöszös homok, homokos lösz, lösz minták a közép-európai löszök mezőjébe tömörülnek, míg a két talajmintából származó adat a löszön képződött talaj tartományába kerül. Az ábráról az is leolvasható, ismerve BRUNNACKER, K. et al. (1980) magyarországi löszökre vonatkozó izotópeltolódási adatait, hogy a Jászfelsőszentgyörgyön feltárt Iöszös üledék hűvös klímán, de nem a leghidegebb klímafázisban képződött. Ez a klíma feltehetően csapadékosabb lehetett, hiszen a 13 C tényezőben eltér a legszárazabb, leghidegebb klímafázisokban képződött löszök adataitól. Az izotóp eltolódási adatok ós a rótegtani helyzete alapján a Iöszös összlet képződési ideje a késő-glaciális periódusra tehető. A feltárt üledékösszlet sztratigráfiai értékelése A felső-paleolit telephely üledékes környezetének feküjót folyóvízi üledékösszlet alkotja. A fluviális üledék, a jászfelsőszentgyörgyi homokbányában feltárt keresztrótegzett, kavicsos mederüledék (II. tábla) őslénytani vizsgálatai alapján, a középső würm végén akkumulálódott a területen (Sümegi P. 1991). A futóhomokmozgás, amely a buckát létrehozta ennél fiatalabb, felső-würm korú. A bucka tetején egy vékony, agyagos kőzetlisztrótegből (4. ábra, 0.7 - 0.8 m), illetve annak határánál feltárt felső-paleolit telephelyből zsákmány-állatcsontok kerültek elő. A csontok radiokarbon elemzése 18.500 ±400 BP évet adott. A radiokarbon vizsgálatokat a debreceni ATOMKI Izotóplaboratóriumában elvégzett fejlesztések tették lehetővé (Hertelendi E. et al. 1989). Ennél a kornál a buckát létrehozó futóhomokmozgást valamivel idősebbnek tartjuk. A radiokarbon elemzések azt mutatják, hogy 18.00030.000 BP évek között játszódhatott le a homok akkumuláció a területen. Irodalmi adatok alapján (Borsy Z. 1987, 1989) tudjuk, hogy a paleoökológiai körülmények különösen a 22.000-26.000 BP évek, valamint a 18.000-20.000 BP évek között kedveztek a magyarországi futóhomok képződésnek. A vizsgálati adatok alapján a felső-paleolit telephely feküjét alkotó bucka is ezekben a periódusokban alakulhatott ki. A futóhomokbuckát fedő agyagos kőzetlisztréteg (4. ábra, 0.7-0.8 m) a 16.000-18.000 BP évek között jelentkező mikrointerstadiális mérsékeltebb, csapadékos klímáján képződött. Ezt a szintet Pécsi M. (1975) által leírt Dunaújváros-Tápiósüly löszösszlet felső, humuszos zónájával szinkron képződménynek, isochron, heterotip fáciesének tartjuk. Az agyagos kőzetlisztre települt Iöszös homok és homokos lösz már a késő-glaciálisban rakódott le. Ezeknek az üledékes képződményeknek a felszínközeli része pedig a holocén folyamán talajosodott. A feltárt üledéksorozat egyes tagjai mind időben, mind genetikailag jól elkülönülnek és azt igazolják, hogy a Zagyva ősi hordalékkúpján lejátszódó pleisztocén végi paleogeográfiai folyamatok hasonlóan zajlottak, mint a többi alföldi hordalékkúp esetében (Borsy Z. 1977). Itt köszönöm meg a Magyar Hitelbanknak a kutatásainkhoz nyújtott anyagi támogatását. 76
