Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

T. Dobosi Viola: Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos, felsőpaleolit telep

lődés jelenleg ismert folyamatának tipikus illusztrációja. A pleisztocén üledékek lerakódásának sorrendje a középhegységtől a hegylábi dombokon át az Alföld irányában állandó, az átalakulás/áthalmozás üteme az Alföld felé gyorsul, intenzitása nő, a relief-energia növekedése szerint. így az Alföld középső medencéiben a jégkorszak elején lerakódott fluviális üledékek tetemes mélységben vannak. A Zagyva és a Tárna medencéjében azonban a későpleisztocén folyóvízi kavics, amely többnyire miocén hordalékkúp áthalmozódása, néhány hozzáférhető. (Franyó 1982, 100). A későjégkorban: — a Würm hidegcsúcsa, tehát cca 20.000 BP után, — az utolsó hidegcsúcstól a holocén irányában haladó felmelegedés idején, — a garvetti népek középső és késő települési hulláma időszakában az időjárás átalakulása döntően befolyásolta az üledékképződés menetét. A korawürm nyirkos, nedves ökológiai adottságai mocsári löszt eredményeztek, s a körülmények is alkalmatlanok a tartós emberi megtelepedésre. Egyrészt éghajlati tényezők miatt, másrészt a nyirkos biotop zárt tűlevelű erdős vegetációja nem felelt meg a gravetti népek ökológiai igényeinek. A későwürmben a folyós homok-mocsári lösz üledékösszletet szárazföldi tipikus lösz fedi be. A koraholocén átrendeződés (az Alföld süllyedése, az új medret nyitó dél felé tartó folyók) felszabdalja, s lassan pusztítja ezt a felső szárazföldi lösz-leplet. Felsőpaleolit telepek ezeken az Alföld felé egyre ritkuló és egyre laposodó fennmaradt lösz-szigeteken várhatók csak, mint éppen Jászfelsőszentgyörgyön. Idősebb telepek a mocsári lösz szárazföldi lösz határán, fiatalabb telepek bárhol ebben a fiatalabb lösz-összletben, amely a kisebb éghajlati ingadozásoknak megfelelően még további üledék-fázisokra osztható. (I.kép) Kutatástörténet Kerékgyártó Gyula (Jászberény) több éves igen aktív terepbejárása során számos pontról gyűjtött leleteket. Ezek közül csak azoknak a gyűjtőpontoknak az anyagát ismerem, ahonnan kizárólag vagy túlnyomóan pattintott kőeszközöket gyűjtött, s ez nem kevés. Ezeket a gyűjtőpontokat Kerékgyártó a település közigazgatási határain belül számozta, így lelőhelyünk a Kerékgyártó Gyula-féle Jászfelsőszentgyörgy 1. lelőhely. További terepmunka - esetenként ásatás - kell, hogy eldöntse: vajon minden Kerékgyártóféle lelőhely egy-egy önálló régészeti lelőhely-e. Hiszen pl. a Jászfelsőszentgyörgy 28.-as gyűjtőpont: Székesdűlő olyan közel van Szunyogoshoz (Jászfelsőszentgyörgy 1. gyűjtőpont), hogy akár egyetlen település egymástól kissé távolabbi lakófelszíneit is jelentheti. További kutatási tervünkben a Szunyogos feltárásának befejezése és a 28.-as gyűjtőpont feltárása szerepel. A munka során remélhetőleg tisztázni lehet a két lelőhely kapcsolatát. 1990-ben fontos dolgozat jelent meg a Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyvében. Poroszlai Ildikó ismertette a Jászság nyugati felének őskori lelőhelyeit (Poroszlai 1990, 13-28). Munkájában Stanczik Ilona eddig egyetlen, rendszeres terepbejárásának eredményeire támaszkodott. Tanulságos összevetni Stanczik jegyzőkönyveit a Kerékgyártó által megtalált lelőhelyek számával. A bennünket közelebbről is érintő területen: Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor között számos őskori (neolitikumtól a keltáig) lelőhelyet talált Stanczik, elsősorban a Pusztamonostort Jászfelsőszentgyörggyel összekötő Székes-ér partjára felfűzve. Stanczik lelőhely-kataszterében nem szerepel Szunyogos, és feltehetően számos más, Kerékgyártó-féle lelőhely sem. Az ellentmondás feloldására (legalább) két megoldás kínálkozik. 1. A Szunyogos lelőhely környezetéből mintegy 7 méterre kiemelkedve, alföldi körülmények között figyelemfelkeltő topográfiai jelenség. Stanczik több helyről gyűjtött pattintott kőeszközöket. Tehát nem vádolhatjuk azzal, hogy nem vette volna észre a helyidegen leletanyagot (színes köveket a világos homokon), ha azok ott lettek volna. Az sem valószínű, hogy alapos terepbejárásán éppen ez a bucka kerülte volna el a figyelmét. A paleolit lelőhelyet mégsem találta meg. Egyik magyarázat az lehet, hogy csak a terepbejárás óta eltelt időszak talajművelése vált olyan intenzívvé, ami elérte és megsértette a paleolit felszínt. A felső, növényzettel megkötött' alaj megbolygatasa már további emberi beavatkozás nélkül is a felső talaj gyors lepusztulásához vezet. A humusz megbolygatasa után a laza homokos lösz áthalmozódását már enyhe levegőmozgás is elindíthatja. A tény, hogy a jászfelsőszentgyörgyi felsőpaleolit telep az utóbbi néhány évben került olyan helyzetbe, 55