Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

T. Dobosi Viola: Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos, felsőpaleolit telep

T.DOBOSI VIOLA JÁSZFELSŐSZENTGYÖRGY-: I. 1990. évi ásatás Topográfia Sokáig kellően végig nem gondolt toposz volt a régészeti szakirodalomban, hogy az Alföldön nincs esély paleolit telepek előkerülésére. Nem mintha az Alföld pleisztocénvógi ökológiai adottságai ellenkeztek volna a gravetti népek Igényeivel, hanem mert a geomorfológiai körülmények, a kósőpleisztocón - korahalocón időszak gyökeres felszín-átrendeződései megsemmisítették vagy több méternyi recens üledékkel borították be a pleisztocén településeket. Az első három alföldi paleolit lelet igazolni látszott a feltevéseket. Szeged-Öthalom, Madaras és a geomorfológiailag még az Alföldhöz tartozó, de földrajzilag már a Dunántúlon lévő Dunaföldvár egyaránt jelentékeny mélységben került elő. Szeged-Öthalom: az 1879-es árvíz óta folyamatosan homoknyerésre használt dombsor legmagasabb pontja 90 méterre van a tenger szintje fölött. A földmunkák során 1935-ben megtalált kultúrréteg átlag 4,5 méter mélységben, löszben volt. A települési szint alatt még 60 cm lösz, majd dünehomok következett (Banner 1936, 5-6.o.). Dunaföldvár: A Dunával párhuzamos löszvonulat (az utolsó pleisztocén terasz pereme?) oldalában, mélyút falában, az erősen lejtő jelenkori felszíntől számítva 2-5 méter mélységben kerültek elő a leletek (Csalogovits 1936, 7-14). Miután a dombsor legmagasabb pontja 136 m tszf. volt, a lelőhely pedig "közel a löszvonulat tetejéhez", a lelőhely becslésem szerint 120-125 m tszf és 35 méter relatív magasságban lehetett. A felszín intenzív átrendeződését bizonyítja, hogy amikor 1966-ban Rosner Gyula - nagy valószínűséggel az 1935-ben megtalált paleolit telep kis részletét hitelesítette, a mammutcsontok a felszínen voltak: gyakorlatozó harckocsik "tárták fel". (Rosner 1967, 11.) , FELSŐPALEOLIT TELEP Madaras: a községi téglavetőben "agyag" (azaz lösz) kitermelése közben figyeltek fel a szenes kultúrrótegre, a recens felszín alatt 650700 cm mólyen. A földkitermelés üteméhez igazodva egy felsőpaleolit telep részletét tártuk fel (Dobosi et al. 1989/b. 10-11.). Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos topográfiája gyökeresen megváltoztatta további felsőpaleolit telepek előkerülésének esólyeit. A Pusztamonostor - Jászberény (ÉNY-DK irányú) ós a Jászfelsőszentgyörgy - Jászberény (NYENY-KDK irányú) műút között mintegy 4-4,5 km szóles buckás, dombos terület van. A két műút között, közvetlenül a Jászfelsőszentgyörgy - Jászberény közötti úttól északra folyik a Zagyva. A garmadabuckák, homokdűnék iránya követi a folyóét: északnyugat-délkelet. A buckák között számos lefűződött-kiszáradt holtág nyomát találjuk: pl. Szunyogos helynév vagy a mélyedések vízinövény vegetációja igazolja, hogy a közelmúltban ezek még vízjárta területek voltak. A lelőhely a két műutat merőlegesen összekötő, s távvezetékkel kísért földúttól keletre 1 kmre, a Szúnyog-lapost övező domb tetején van. A lelőhely jelentősége éppen topográfiai helyzetében van. Az Alföldön, a Jászságban, olyan helyen, ahol egy vadászközösség akárcsak ideiglenes megtelepedését látszólag nem indokolja semmi. Sem a lelőhely stratégiai helyzete, sem a nyersanyagforrások közelsége, sem a vadbőséget garantáló sajátos ökológiai adottságok. Mindehhez még: könnyen hozzáférhető, felszínközeli sztratigráfiai pozícióban van. Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos egyike az amúgy teljesen szokványos, átlagos felsőpaleolit vadásztanyáknak, amely ha nem is az Alföld közepén, de mélyen benn a síkságon van, cca 40 km-nyire a legközelebbi nyersanyag-lelőhelyektől (tiszta időben odakéklik a Mátra). Geomorfológiai szempontból a felsőpaleolit vadásztelep az elméletileg várható ideális helyen van: a kósőpleisztocón - koraholocón felszínfej54